Ne adj telefont a kicsik kezébe, ha nem muszáj!

Ezek a helyzetek sajnos mindennaposak, amikor akár gondolkodás nélkül nyújtjuk a telefont, és máris rajzfilmet néz a gyermek – simán otthon is megtörténhet, hiába tudjuk, hogy otthon is jól lehet szórakozni mindenféle komolyabb koszolás, szétpakolás nélkül is –, esetleg egy app segítségével szórakozik, vagy egyszerűen csak nyomkodja telefonunkat. Ha velünk nem történt meg, biztos megtörtént a barátnőnkkel vagy valakivel közvetlen környezetünkben. Lehet ezzel nem egyetérteni, fejet csóválni, hümmögni, szégyenkezni, homokba dugni a fejünket, de az biztos, hogy a jelenség létezik. Arra nézve maximum találgatásokba lehet bocsátkozni, hogy az érintőképernyős játékok használata vajon hogyan hat az egészen kicsikre (még az is lehet, hogy a megfelelő típusú, nem túlzásba vitt játék hasznos, hiszen itt nem egyértelműen passzív szórakozásról van szó, mint pl. a televízió előtt ülve), de nincs is itt most szó pálcatörésről vagy melléállásról, hanem inkább arról, hogy biztosan van alternatíva és kiút, ha szeretnénk változtatni.

Most néhány tipp következik a képernyőmentes szórakoztatásra, különféle hétköznapi helyzetekre. A lényeg, hogy a legtöbb helyzetre fel tudunk készülni, ha máshogy nem is, fejben tartsunk néhány lehetséges játékot, hogy ha majd szükség lesz rá, könnyen jöjjön. Most főleg egy felnőtt és egy gyermek-esetre koncentráltunk.

Helyhez kötött várakozásnál játékok két személyre

A hagyományos játékokkal is mindenképp próbálkozzunk be, mert ha még nem ismeri a kicsi, remélhetőleg ráharap az egyikre, ha viszont ismeri, akkor pedig érdemes ezt új köntösbe bújtatva mutatni, játszani. Az amőbának több verziója is létezik; kezdhetjük a 3×3-as pályával (házilag is nagyon könnyű elkészíteni, ez pl. filcből készül), de jöhet a nagyobb pálya is haladóknál. Ne feledjük a klasszikus akasztófát és a kártyákat sem! Ezek mind páros játékok, különösen jól jöhetnek unalmas várakozások idején vagy ágynyugalmat igénylő esetekben.

Helyhez között várakozásnál egyszemélyes elfoglaltság

Időnként várni kell az orvosnál, a különóra előtt, mindenféle ügyintézések miatt. Ezeknek a helyzeteknek sajátja, hogy a szülőnek hirtelen kell pattannia, tehát jobb, ha eleve egyedül szórakoztatja magát a lurkó (ha a tesó is ott van, akkor visszatérhetünk az előző megoldáshoz). A legjobb segítségünk lehet az a fajta rajztábla, amire újra és újra lehet rajzolni egy speciális tollal, csak le kell húzni egy kart, és máris tiszta a lap. Jól jöhet egy A/5-ös rajzfüzet, vagy tartsunk a táskában színezős lapokat (a neten szinte bármilyen témában találunk ingyenes színezőket), ezek talán épp attól különlegesek, hogy csak ilyenkor szedjük elő őket – válasszunk egy hőn áhított darabot. Egy kisebb logikai játék ugyanezt a szórakoztató funkciót tudja betölteni: Rubik-kocka, kígyó, ördöglakat stb.

Autós elfoglaltságok

Itt a legnagyobb probléma hogy a mozgás korlátozott és számolni kell a zötyögéssel, tehát a finommozgást igénylő tevékenységek kilőve, maradnak a fejben játszhatók, mint pl. a barkochba és annak mindenféle korra adaptált verziói, a közös versmondás, éneklés, és innen már csak egy ugrás, hogy zenét hallgassunk, sőt meselemezt vagy hangoskönyvet tegyünk a lejátszóba, és lejátsszuk a telefonról. A könyvet mi magunk is felolvashatjuk és felvehetjük előre, de pl. itt, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is akad mp3 formátumú hangoskiadvány. Persze meg is vásárolhatók a könyvesboltokban bizonyos könyvek ilyen verziói – az áruk kissé borsos, de az a helyzet, hogy van, akinek a hangja minden pénzt megér (pl. Sinkovitsot még Törpapaként hallgatni is végtelenül megnyugtató.)

Útközben buszon, villamoson stb.

Ha a nagyobb utazás a napi vagy heti rutin része, talán már ki is alakultak saját, titkos kis játékaink, mert azt senki nem tagadhatja, hogy 20-30 percig a fenekünkön ülve jó gyereknek lenni bizony túlságosan is megterhelő feladat, épp elég az oviban, a suliban a sok fegyelem. Viszont ha megvan a megfelelő játék, aminek át tudja adni magát gyermekünk, akkor nyert ügyünk van: ilyen lehet a párás ablak telerajzolása, a megállók számolása és esetleg átnevezése (már rég Lekvár ligetnél áll meg a 4–6-os villamos, hiszen a Mechwart ligetet elvarázsoltuk), folytatódó sztorik azokról, akiket nap mint nap látunk, de nem ismerünk, mit miért változtatnánk meg az adott útvonalon, vajon mi történt ma reggel a sofőrrel, hogy úgy vezet, mint egy szakácsnő stb. Egyik alapjáték, amit nem is tudunk befolyásolni, a piros autós: mindenkinek jeleznie kell, ha piros autót lát, és számolni őket (lehet cizellálni a márkákkal, a sofőrökkel stb.) Lényeg, hogy beszélgessünk, és ügyesen bátorítsuk a kicsiket, hogy beszéljenek ők is.

Az utcán, gyalogosan

Itt várja a szülőt a legtöbb lehetőség, leginkább az időhiány az, ami megszabja, mennyire lehet bohóckodni. Jó kérdés, hogy itt egyáltalán miért is kéne a telefon séta közben, viszont az a helyzet, hogy pl. az Angry Birds-dzel nagyszerűen tudnak játszani a kispajtások, ezért ott is érdemes egyéb szórakozással készülni, hogy fel se merüljön lehetőleg. Szóval ha rengeteg időnk van, játszhatunk lépésmérést, ami épp csak annyi, hogy kitalálunk egy új járást, és számolgatjuk, hogy ha úgy mennénk, vajon hány lépésből állna az út (igen, jól jön hozzá, ha láttuk a Hülye Járások Minisztériumát a Monthy Python előadásában). Természetesen jöhet az összes, korábban felsorolt, fejben játszható játék, és még ajánlanánk a sétakártyát is: a feladat az, hogy ha a képen látható ábrákból látja valamelyiket a gyermek, akkor karikázza be, ez is eltart egy darabig, ráadásul mi is készíthetünk ilyet a saját családi ízléshez, érdeklődéshez igazítva.

A lényeg, hogy érezzék a törődést, és játsszunk velük önfeledten, a képernyős játék meg maradjon korlátozott móka, úgyis eljön az az idő, amikor már nem tudjuk kontrollálni, viszont nem mindegy, hogy ez előtt az időszak előtt mihez szokott a gyermekünk.