Peller Mariann: A hozzátáplálás örömei

Kaja, pia, pelenka

Amíg meg nem tapasztaltam a feladatok sokrétűségét és egyben végtelenségét, én is úgy képzeltem, hogy sima ügy lesz itt minden, kérem szépen! Végtére is mi kell egy gyereknek? Kaja, pia, pelenka. Na, jó, egy-két ruhanemű meg pár játék sem árthat. De nagyjából ennyi. Vegyük hát a kaját!
Mint tudjuk, születése után az anyatejes táplálással tehetjük vele a legjobbat. Hogy a szoptatással való táplálás sokunkat igencsak próbára tesz/tett, már elmeséltem. A dolog tehát már az elején sem nevezhető könnyűnek. Ennek ellenére természetesen az újdonsült anyuka lelkiismeretesen igyekszik a lehető legtöbb tejet a lehető legtovább megtermelni csemetéje számára. Ráadásul én azt gondoltam, ehhez képest majd a hozzátáplálással minden könnyebbé válik, és végre felszabadul a lelkem a nyomasztó teher alól, hogy a picikémet kizárólag a testemből kelljen táplálnom. Ami a lélek megkönnyebbülését illeti, abban nem tévedtem. Az viszont már kérdés, pontosan mikor és mégis hogyan is fogjunk neki a hozzátáplálásnak?

Az elmélet

Ha az ember rákeres a neten (naná, hogy rákeres), számtalan hasznos (és pár haszontalan) cikket, tanácsot fog találni. Ezekben általában leírják a legfontosabb tudnivalókat. Miszerint: a most leginkább elfogadott nézet szerint a baba hat hónapos korától kaphat először mást is az anyatejen és/vagy a tápszeren kívül. De nem véletlen, hogy már négy hónapos kortól adható termékeket is találhatunk a boltok polcain. Miután a komoly tapasztalattal bíró gyerekorvosunk azt javasolta, hogy a negyedik hónap betöltése után szépen, lassan, nyugodtan megkezdhetem Kornéllal először az alma megismertetését, én bizony belevágtam. Ezt a döntésemet megerősítette a védőnőnk is, aki hozzátette, hogy a legújabb tapasztalatok szerint már most meg kell ismertetni a pici szervezetével a lisztet (vagy bármilyen kekszet, ami glutént tartalmaz), mert az anyatej ekkor még segíthet megakadályozni a gluténallergia kialakulását.

És a gyakorlat…

Csakhogy a gyakorlatban ez cseppet sem ilyen zökkenőmentes. Mert a kisbaba finoman szólva is méltatlankodni kezd, amikor váratlan módon, valamiféle trutymóba mártott kanállal közelítesz felé, és számára egyáltalán nem természetes, hogy jó nagyra tátsa, majd úgy is tartsa a kis száját, hogy a még ügyetlenkedő szülő bele is találjon (labdasportosok előnyben!). Pépesített almával kezdtünk. A reszelést is kipróbáltam, de nem sikerült elég homogénné aprítanom az almát, nem nyelte le a falatkát a folyékony halmazállapotú étrendhez szokott babám. Pépesítésre fel tehát! Arra szinte senki sem figyelmeztet, hogy ha mégis sikerül betalálni a baba szájába, az még nem garancia arra, hogy a falatka végül be is kerül a gyomorba. Persze hogy kiköpi, kinyomkodja a szájából, rosszabb esetben beterít egy prüszköléssel. (Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan pasi, aki rám köpi az ebédjét, én meg mosolyogva lesem továbbra is minden vágyát…) Szóval, néhány saját tapasztalaton alapuló, praktikus tanács: olyan ruha legyen rajtunk, amit nem sajnálunk! A babán is.

A répafolt nem jön ki

Ha a kezdetekkor kevés anyatejet teszünk az almához/ledarált kekszhez, máris ismerősebb lesz az ízvilága. A textilanyagból készült, szép kis előkéket felejtsük el, a műanyagok a legstrapabíróbbak, és azokat legalább le is lehet sebtében törölni. Én az elején még azt a hibát is elkövettem, hogy textilpelenkával törölgettem le Kornél pofiját. Hallgassatok rám, a répafolt nem fog kijönni, sehány fokon mosva, tehát papírtörlőt használjatok! A legfőbb jelszó pedig: a TÜRELEM! Lehet, hogy sok időbe telik, mire három kanálka almával célt érünk végre, de az maga lesz az örömmámor. Azt tanácsolják, három napig próbálkozzunk egyféle gyümölccsel, ezalatt figyeljük az esetleges allergiás reakciókat, és ha nincs semmi, már válthatunk is – és kezdődhet minden elölről.

És végül még egy hasznos tanács: minden új íz kóstolásánál fényképezőgépeket, telefonokat elő! A kicsik ugyanis olyan fintorokat produkálnak, hogy az ekkor készült fotók néhány év múltán bizony remek zsarolási alapot szolgáltathatnak, ha esetleg nem akar rendet rakni a szobájában, vagy könyörögni kell neki, hogy levigye a szemetet… Jó étvágyat, és sok sikert mindenkinek!