Június volt, fojtó és nehéz orgonaillat. Úgy nehezedett a mellkasára, mintha figyelmeztetné, sürgetné. Nemsokára itt az idő. Nem érzett félelmet. Harmadjára történik mindez és most már utoljára.
Éppen ezért megélni akarta. Már nem olvasott szakirodalmat, mindent tudott. Ösztönösen akart benne lenni élete filmjének ebben az epizódjában, nem volt koreográfia, mégis tudatos maradt. Kilenc hónap ösztönös tudatosság… A teste jelzéseire figyelve maradt ösztönösen tudatos.
Semmi mást nem akart, csak megélni ezt világoskék selyemmasnival gondosan átkötött, utolsó kilenc hónapot.
A szülést eddig nem élte át. Első alkalommal, tizenhat órányi verítékes, önkívülethez közeli vajúdás után vállelakadás miatt a műtőben fejeződött be a szülés.
Másodjára, bár szülni akart, mégsem kapott lehetőséget. Fenyegető oxigénhiányos állapot miatt, kislánya sürgősségi császármetszéssel született e világra. Elfogadta ezt az utat, a szülés soha meg nem tapasztalásának neki megadatott útját. Éppen ezért ő ezt így nevezte: életet adott. Nem tudja, milyen felszabadító, katartikus érzés, ahogyan kicsusszan a kicsi test, világra küzdi magát, majd legelőször, anyaméhen kívül töltött első perceiben életre sírja magát. Nem tudhatja, soha nem élte meg.
Az angol nyelv csodásan, tökéletesen fogalmaz: labour. Mert a szülés munka, erőkifejtés, küzdelem. Nem kell hozzá epidurál vagy oxitocininfúzió, ezek nélkül is munka. A babának is munka, lehet rövidebb, de lehet hosszú és keserves. Ő is fél közben. Szíve gyorsul és lassul egyszerre, adrenalinszintje az egekben, ez tompítja fájdalmait.
Ő mindezt tudja. Tudja, mennyire fontos lenne, hogy újszülöttje megnyugodjon, méltón megpihenjen a hihetetlen munka után. Egész életében ott lesz a hiányérzet és a lelkiismeret-furdalás, hogy első gyermekéhez nem beszélt, nem ölelte át, nem nyugtathatta meg felzaklatott kis testét. Minden e világra érkező baba megérdemelné ezt. Ő nem adhatta ezt meg, kábult altatásban feküdt.
Így hívja: életet adni. Testét harmadjára adja kölcsön, babája hétről hétre fejlődő kis testét körülöleli a meleg, megnyugtató, semmihez sem hasonlítható, tökéletes bioinkubátor. Soha egyetlen tudós sem lenne képes hasonló csodát kifejleszteni. Hasfala harmadjára viseli el a növekvő magzat növekedésével járó nyúlást és feszülést, milyen csodásan rugalmas a bőr, ennek így kell lennie, nem lehet másképp.
A teljes cikket az Esther life blogon találod.
