Hivatalosan csak a betöltött hároméves kor és szobatisztaság kell ahhoz, hogy megkezdhesse egy gyerek az óvodát. Valójában azonban elég sok dolgot kell tudnia ahhoz, hogy jól érezze magát az óvodában és viszonylag könnyedén vegye az akadályokat szeptemberben.
Középső lányomnak a tiszta beszéddel akadtak gondjai, minden más pontban tökéletesen teljesített. Hiába volt azonban minden, mivel csak nehezen lehetett érteni, az első pillanattól kezdve kimaradt a játékból, nem talált barátokra és magányos lett. Hiába nyugtatott minket a logopédus, hogy ez a lemaradás teljesen normális, és hiába volt igaza. Mert bár középső csoportos korára a lányom is ugyanúgy beszélt, mint a kortársai, de addigra a gyerekek és az óvónők szemében is ő volt a “buta”. A helyzet aztán odáig romlott, hogy végül ovit kellett váltanunk. A mai eszemmel azt mondom: vagy nem kellett volna még oviba adnom háromévesen, (szeptemberi gyerek, épp csak betöltötte), vagy várnunk kellett volna még fél évet.
1. Elmarad nélküled?
Ez talán a legfontosabb képesség, amivel a gyereknek rendelkeznie kell. Ha eddig sülve-főve együtt voltatok és büszke vagy arra, hogy soha nem bíztad másra, akkor próbálj meg változtatni ezen. Vesd be a rokonok, barátok hadát – bárkit, aki hajlandó rá, hogy néhány órára vigyázzon a csemetére. Nem jó, ha először az óvodában találkozik azzal a traumatikus ténnyel, hogy anya kimegy az ajtón, és csak órák múlva tér vissza, neki meg ott kell maradnia egy nagy rakás idegennel. Sok-sok könnyet megspórolhattok vele, ha gyakoroljátok, mi fog történni, és ha megtanulja: igen, anya elmegy, mert dolgoznia kell. De vissza fog jönni.
2. Érthetően beszél?
Tapasztalatból mondom, nehéz a helyzete az óvodában annak a gyereknek, aki nem tud szépen, tisztán beszélni, ha nem tudja elmondani, hogy most szomjas, éhes, bántotta valaki – és ami még rosszabb, neked sem tudja elmesélni majd, mi történt vele napközben. Persze ebben az életkorban óriási különbségek lehetnek a gyerekek között. Van hároméves, aki gyönyörűen, tisztán beszél, de az is normális, ha selypít, pösze vagy más beszédhibája van – ez magától is sokat javulhat, akár pár hónap alatt is.
Ennyi idősen még nem kell logopédushoz vinni – nem is vállalják el, hiszen még kicsi. De te azért sokat segíthetsz neki, ha nem találod ki minden gondolatát, nem ugrasz minden intésre, hanem megvárod, míg kimondja, amit szeretne. Még fontosabb ennél, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljátok a dolgok rendes nevét. Ha szomjas, akkor nem azt kell mondania, hogy “itót” kér, és jobb, ha megtanulja, hogy az “ülj le” kifejezést használják az oviban, nem a “csüccs”-öt.
3. Tud önállóan öltözni?
Persze tudom én: olyan lassan csinálja, hogy kín kivárni. Sokkal egyszerűbb lehajolni és ráadni a harisnyát, a nadrágot és a cipőt és a kabátot. Ám főleg az utolsó kettő kardinális kérdés. Ezeket muszáj egyedül is felvennie egy óvodás gyereknek. Mert udvarra biztos, hogy minden nap menni fognak, ez pedig minimum egy kabátfelvételt és egy cipőcserét jelent. Persze kiscsoportban még kapnak ehhez segítséget.
Vannak óvodák, ahol a gyerekek pizsamába öltöznek a déli alváshoz, előfordul, ahol már kiscsoportos kortól van tornaóra, tornadresszben. Ez néha akár napi 4-5 átöltözést is jelenthet – napi 4-5 alkalmat, hogy a gyerek érezze, neki nem megy valami, ami a többieknek igen. Persze tudsz segíteni: tépőzáras cipőt vegyél, gumis derekú nadrágot, bebújós pólót. Felejts el mindent, amin apró gombok, pántok vannak. A kabátfelvételt pedig gyakorolni kell, nincs mese. Akkor is, ha nyár van és meleg.
4. Egyedül eszik?
És ami még fontosabb kérdés: tud-e pohárból inni? Nem cumisüvegből, csőrös pohárból, szívószállal. Hanem rendes üvegpohárból. És persze hajlandó-e meginni a vizet. Szomorú, de tény: sok gyerek elfintorítja az orrát, ha meghallja, hogy nem gyümölcslé vagy szörp van a pohárban, és inkább nem iszik. Márpedig az oviban nem lesz más, jobb ezzel már korábban szembesülni. Az önálló evés még ennél is fontosabb. Az szerencsére nem feltétel, hogy tudjon késsel-villával enni, mert a nagyobb darab husit felvágják nekik. De a kenyeret bizony nem fogják felvágni, sem kockákra, sem csíkokra.
5. Tudja, mit kell csinálni a mosdóban?
Jó, hát azt persze igen, hogy miért kell odamennie. De ha végzett a dolgával, akkor képes egyedül megtörölgetnie magát, lehúzni a WC-t és kezet mosni? Az óvodák többségében elvárás, hogy a gyerek egyedül törölje ki a fenekét, még akkor is, ha ez nem megy még neki tökéletesen. Ellenőrizni mindenesetre nem fogják, hogy rendben megtörtént-e a dolog, és ez bizonyos szempontból érthető is.
6. Ki tudja fújni az orrát?
Az orrtörlés hároméves kor után már nem a szülő feladata. A gyereknek kell éreznie, hogy folyik valami, és szipogás helyett itt az idő az orrfújásra. A sikeres művelet része az is, hogy ki kell ezután dobni a zsebkendőt a kukába. Nem nekünk kell adnia, és nem az óvónő kezébe kell nyomni! Persze az orrfújás nehéz ügy, és igazán komoly, megfázós időszakokban még jó pár évig elkél az orrszívó segítsége a tökéletes eredményhez, de azért érdemes elkezdeni már most gyakorolni, hogyan is kell ezt profin csinálni. Szívószállal, lufival, gyertyalánggal – ez alapozza meg a későbbi sikert.
