Extrém nevelési módszerek – nem kell messzire menni

A múlt héten a gyúrós kisfiúkkal sokkolódtunk, most én nem mentem messzire, csak a közeli strandig, és olyan cifrát láttam, hogy a fal adta a másikat.

Az első sokk akkor ért, amikor az anyuka a gyerekmedencében kiborította a négyévesforma kisfiút a gumicsónakból. A kicsi elkezdett sírni, mire az anyja azt mondta neki, ne sírjon, nincs semmi baja, rajta van az úszógumi. A gyerek prüszkölte ki a lenyelt vizet, és próbálta elfojtani a sírást.
Először azt hittem, kedves szülője nem látta pontosan hátulról, hogy a csónakban van a gyerek és véletlenül borította ki. De aztán rá kellett jönnöm, nem. Ez a nevelés része.

Apa sem kíméli

Hamarosan apuka is megjelent a medencében, izmos, erős, nagyságrendileg ötvenes lehetett. Ezt csak azért részletezem, hogy már az elején világos legyen, miért nem konfrontálódtam. Az ő következő húzása az volt, hogy amikor a kisfiú próbált bemászni a gumicsónakba, visszahúzta a lábát, így a gyerek bármennyire is erőlködött, nem tudott bemászni. Megint csak sírt volna, de lehurrogták családilag.
Az apuka amúgy a világ ászának gondoltam magát, uralta az egész medencét.

A vége mindig ugyanaz

Azt, hogy a fröcskölős játékban apuka olyan durva volt, hogy a kisfiú megint elkezdett sírni, mondanom sem kell. Szegény ott ténfergett a bokáig érő vízben és sírdogált: “Anyu, anyu!” Mondjuk az is mindegy volt, anyu sem ölelte meg. A szívem szakadt meg, de mégis mi a frászt mondhattam volna a hőségriadó kellős közepén a gyerekmedencében egy szál fürdőruhában?
– Jó napot kívánok, ne tessék olyan durván fröcskölni?
Lehetne még tovább ragozni, minden helyzet kábé addig jutott el, hogy a kisfiú már nem bírta, de amikor elsírta volna magát, apja vagy anyja legyintett: ugyan már, semmiség!
Még mindig próbálok magamhoz térni. A gyúrós is durva persze, de ez a hétköznapi agresszió nekem van olyan kemény.

Jó volt a strandon amúgy, témailag bő volt a termés, a héten jövök még egy sztorival.

A kommentek kapcsán update1: Durván fröcskölni úgy lehet, hogy  szünet nélkül fröcskölsz izomból, hogy a gyerek mondjuk a két támadás között nem kap levegőt.
Igen, az egészben az volt a legszomorúbb, hogy felületes szemlélőnek csak ártalmatlan játéknak tűnt.

Update2: Nem tudom, hogyan lehet megoldani a gyerekek biztonságát olyan gyerekmedencében, ahol a kicsik nincsenek karnyújtásnyira a medence szélétől. A fent említett családon kívül a többiek vagy a medence szélén ültek, vagy koslattak a kicsik után a vízben, ami azért a kisebbeknek viszonylag hirtelen mélyült. Tehát a nap nem a fenékáztatásról szólt :).