Világrekorder gyúrós kisgyerekek: kinek jó ez?

Az apukák és anyukák felhördülhetnek ezen a híren, a 7 és 9 éves Giuliano és Claudiu Stroe ehhez a testépítő teljesítményhez még nagyon kicsi. Ha a képeket megnézzük, akkor közel sem tűnnek normálisnak a kigyúrt karjukkal és kockahasukkal.

Kinek mi a normális, mondanák erre a szülők, akik teljes mellszélességgel amellett vannak, hogy a fiúk minél több sikert elérjenek a gyúrásban, és minél híresebbek legyenek. A családi vagyont a testépítésbe ölik, állítólag az utolsó fillért is a gyerekek edzésére költik. Amikor pedig valaki megszólja őket ezért, hogy elveszik ezzel a normális gyerekkort a fiaiktól, akkor annyi a válasz, hogy a fiúk ezt akarják csinálni, ez az életcéljuk, és erre vannak teremtve.

Véleményt alkotni nehéz anélkül, hogy személyesen találkoztunk volna velük, de az biztos, hogy a történet egy kicsit szürreális. 9 évesen ott tartani, hogy a gyúrásban két világrekordot már megdöntöttél, nem annyira tűnik zseniális teljesítménynek, inkább aggodalomra ad okot. Nem szaladgálniuk kellene ezeknek a gyerekeknek a játszótéren ahelyett, hogy a karrierjüket építgetnék a testépítők világában?

Mert itt, kérem, karrierépítés folyik, kemény világ ez. Az egész család a két gyerek karrierje érdekében költözött egy időre Romániából Olaszországba, mert ott több esélyt láttak arra, hogy a gyerekek híresek, sikeresek és persze gazdagok legyenek. Nem jött be a számításuk, nem kapta fel az ottani média a fiúkat, úgyhogy kénytelenek voltak hazaköltözni. Ám tovább kutatnak lehetőségek után, az apuka most épp ki akar menni Angliába dolgozni, hogy összegyűjtsön némi pénzmagot a gyerekek edzéseire.

Vajon ilyen mértékű terhelés mit tesz egy 7 és 9 éves gyerek szervezetével? Bár, ha másfél éves koruktól ehhez voltak szoktatva, akkor nyilván most már bírják az edzéseket komolyabb károsodások nélkül. Ha belegondolunk, hogy balettozni is egész pici korban már beadják a lányokat, fiúkat, miben különbözne ez attól?

Talán csak azért háborodik fel az olvasó a képeken, mert a gyerekek teste ebben a korban inkább deformáltnak tűnik, nem épp megszokott látvány, hogy ilyen izmai legyenek egy kisiskolásnak. A fő kérdés azonban, amire nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szólna ehhez egy orvos, milyen hosszú távú hatásai lehetnek ennek a korai, nagy terhelésnek? És persze egy pszichológust is örömmel megkérdeznék, hogy milyen személyiségtorzulás jöhet létre ilyen elvárások, edzések és gyerekkori karrierépítés miatt? A kérdések egyelőre megválaszolatlanok, addig marad nekünk a szemöldökfelvonásos fejcsóválás.