Végre valakinek a “nagy házban” eszébe jutott, hogy talán megérdemelne ez egy új törvényt, miután a párok jelentős része egyre később tud gyereket vállalni (ennek miértjébe most nem mennék bele), és azok is növekvő számban sajnos csak külső, orvosi segítséggel tudják ezt megoldani.
Ma már az új törvény szerint nem vagyunk kötelesek előre jelezni a munkáltatónak, hogy lombikozunk, sőt már utólag is felmondási védelem alá esünk, ha a terhesség tényét közöljük.
Nekünk nem így volt. Évekig tartó dilemma és gyötrelem volt titokban tartani és csak a legutolsó pillanatban bejelenteni. Nekünk még 6 hónap védelem járt a lombikkezelés alatt, ami csak akkor volt érvényes, ha az elején be lett jelentve. Azt viszont még az ügyvédek sem tudták egyértelműen megmondani, hogy mi is minősült a lombikkezelés kezdetének. Az első nap, amikor átlépte valaki a meddőségi klinika bejáratát, vagy az első injekció beszúrása, talán a a punkció napja. Sőt azt sem tudták megmondani, hogy ha, mondjuk, egy sikertelen lombik után, valaki hónapok múlva elkezdett egy újabb kezelést, akkor arra megint érvényes volt-e a 6 hónap védelem…
Aztán amikor végül a bejelentés megtörtént, jöttek a kérdő tekintetek, kényelmetlen kérdések. Sőt az is előfordult, hogy nagyfőnök egy kisfőnökkel a kórházban kerestetett meg telefonon, hogy mégis mire számítsanak velem kapcsolatban, mennyi ideig leszek még táppénzen, miközben mi a férjemmel és az orvosokkal épp a bébikért küzdöttünk egy elég komoly hiperstimuláció alatt.
Mi a helyzet most? Tudd meg a Babavárás negyvenen túl blogról!
