Manapság már nem is nagyon lehet visszatartani a gyerekeket a technika megismerésétől, de nem is biztos, hogy jó ötlet lenne, hiszen az emberek mindennapi életéhez is hozzátartozik – ma már egy rakat dolgot nem is lehet megcsinálni net nélkül. Persze kérdés, ezek mennyire nélkülözhetetlenek, de a készségekhez hozzátartozik, hogy tudjuk kezelni a mobilt akkor is, ha “okos”, és a számítógépet is.
Gyermekeink pedig már beleszületnek ebbe: anno tizenévesen ültem le először számítógép elé, és félve nyomtam le a gombokat. Féltem, hogy valamit lenyomok, és azonnal elromlik a gép… Ma meg már szinte előbb nyomkodják a gyerekek a gépeket, mintsem járni tudnának… A netet hívhatjuk segítségül, ha elfelejtjük a gyerekdalok szövegét vagy akár le is játszhatjuk a dalokat. Neten nézzük meg, mit tegyünk ha zöld a baba kakija, vagy kettőt tüsszög, belázasodik… Óhatatlanul is gépközelbe kerül a gyerek. Aztán persze ő is utánozni akarja a nagyokat és nyomkodni a gombokat: akár gépen, akár mobilon. Mennyire engedjük? Tiltsuk teljesen?
Azt gondoljuk, ha tiltanánk és egyáltalán nem ismerné meg, akkor bizony elég nagy hátrányba kerülne azokhoz képest, akik szinte az anyatejjel szívják magukba az elektronikus kütyük ismeretét. Ettől még nem kéne sokat használniuk, de az ok, amiért nem redukáljuk nullára a gép előtt töltött idejüket az, hogy szeretnénk, ha normális korlátok között, kontrollálva, nem lennének kiéhezve a használatukra. Láttunk több olyan példát is, amikor a szülő féltésből nem engedte használni a kütyüket a gyereknek, és az, mikor már megtehette – akár lázadó kamaszként – nem tudott leszakadni ezekről – mintha csak a több évnyi kihagyást szeretné behozni…
Azt szeretnénk, ha megtanulnák a gyermekeink, hogy annyit netezzenek, ami egy normális keretbe befér: maguktól álljanak fel, amikor ez letelik, és ne hiányozzon nekik ezután. Ne arra gondoljanak, mi történt a virtuális állatkájukkal, a közösségi hálón, vagy kaptak-e e-mailt, hanem valóban le tudják tenni a technikát. Jó lenne, ha megismernék ezt az idősávot – mennyi az elég –, és meg is szoknák. Ha azt látjuk, inkább a képernyő vagy kijelző előtt ragadnak, mintsem kinti avagy valós programban vennének részt, akkor ezután jobban figyelünk arra, mennyi időt is töltenek a kütyükkel – kevesebbet engedünk – és inkább másfajta időtöltésre hívjuk őket, és szorgalmazzuk, játsszanak inkább más játékokkal és egymással….
Mire figyeljünk még? Olvass tovább a Családanyu blogon!
