Tudom én, egy pár hetes gyerek úgyse fogja fel, mi is az a karácsony, és azt sem tudja, hogy neki ilyenkor rendes ajándékot illene kapnia. De nekem a szívem mégis azt súgja: ha már viszek valamit, az ne pelenka legyen, hanem olyan dolog, ami a karácsonyi hangulatot sugallja.
Amikor a kételyeimet megosztottam az ifjú szülőkkel, azt mondták, hogy persze-persze, a karácsonyi hangulat fontos dolog. De mivel a baba csak pár hete született, ők nagyon sok mindent vettek már neki az elmúlt hónapokban, napokban – és ennek még most sincs vége. Semmi értelmét nem látják hát, hogy valami drága, ám felesleges játékkal vagy ékszerrel állítsak be, aminek a gyerek úgysem örül még sokáig, hiszen még fogni sem tud, ülni sem, járni sem.
Pelenka viszont kellene. Merthogy az ő kislányuk bőre elég érzékeny, ezért csak egy bizonyos márkájú, hipoallergén pelenkát tud használni, az meg nagyon drága. Tehát ha szeretem őket, és igazi örömöt akarok szerezni, akkor ebből vegyek 1-2 csomaggal, mert az sokkal jobb ajándék most nekik, mint egy újabb világítós és zenélős plüss rénszarvas. Ne aggódjak, tették hozzá, ők is ezt teszik majd a fa alá.
Ezüstkanál vagy pelenka?
Nem mondom, hogy nem értem a logikát. Tényleg úgy tűnik, hogy mintha az elmúlt években egy kicsit mindenki túllihegné az egész karácsonyi készülődést. Begépeltem a keresőbe, hogy “karácsonyi ajándékok újszülötteknek”, és milliós nagyságrendű eredmény jött ki az ezüstcumitól a gyémántos csörgőn át a porcelánborítású fotóalbumig. Nyilvánvalóan a szülők (és ismerősök) lehúzása a célja ezeknek a meglehetősen drága termékeknek – mert a gyerek biztosan nem fogja értékelni egyiket sem.
Másfelől viszont, ha azt kérik tőlem, hogy pelenkát vigyek, akkor az olyan, mintha konkrétan pénzt kérnének. Még akkor is, ha ezt a pelenkát (újabb súlyos pénzekért) valaki tortaformába tekergeti nekem, hogy had legyen már valami ünnepi kinézete, mikor átadom vagy a fa alá teszem. Olyan ez, mintha leegyszerűsítenénk a karácsonyt egyfajta üzleti tranzakcióra, ami arról szól, hogy melyik ismerősöm mennyi pénzt ér meg nekem.
Hol marad a karácsonyi hangulat? Az ünneplés fénye? Lehet, hogy a baba most még nem fogja fel, mit veszít – de évek múlva, ha a fényképeket nézi, lehet, hogy örülne annak, ha nem pelenkacsomagok között lenne lefotózva, hanem nagy masnis dobozok mellett, és lehet, hogy a nagy napon aztán minden tiltakozása ellenére a barátnőm is örülne pár karácsonyt sugalló babás apróságnak.
Persze segíteni szeretnék és örömöt szerezni a barátaimnak. Nem akarok olyan dolgot adni nekik, amire nincs szükségük, hát megveszem a pelenkát. De bevallom, hogy a szívem mélyén csalódott vagyok.
Magunk miatt vesszük?
Számomra ugyanis a karácsonyi készülődés öröméhez tartozik a vásárlás is, aminek során végigjárom a boltot, és kiválasztom a tökéletes ajándékot. Előre mosolyogtam, amikor eszembe jutott, hogy sok év után újra kóborolhatok az újszülött osztály apró rugdalózói és cipőcskéi között. Ehhez képest most csak hozzácsapok egy csomag pelenkát a heti bevásárláshoz, és kész, le lesznek tudva ők is. Arról nem is beszélve, hogy mit mondok majd a saját csemetéimnek, amikor látogatóba megyünk karácsony másnapján? Mosolyogjatok szépen, és adjátok át az ünnepi pelenkacsomagot, amit a kisbabának hoztunk, és érezzétek magatokat nagyon ünnepi hangulatban? Nekem ez így rettentő sivár. Vajon rossz barátnő vagyok, ha csak egy csomag pelenkát veszek, a másiknak az árából pedig egy szép karácsonyfamintás takarót? Nem tudom eldönteni…
