Nagyszerű dolog történt, Pircsi megtalálta magán az akarat gombot, és azóta, mindannyiunk örömére napi 24 órában benyomva tartja. Az apja büszkén konstatálja, hogy milyen ügyes, határozott nagylány, én viszont a nap végére a falra mászom tőle. Egész nap úgy érzem, mintha üvegcserepeken járkálnék, attól félek, hogy mikor talál ki valami olyat, amire nemet kell mondanom, amitől pedig beindul a hisztigép: indul az ökölbe szorított kézzel, vicsorítva ordítás, megfeszített testtel, kifulladásig. Játszmázás ez a javából, ő akar valamit, én nem engedem, vagy én akarok valamit (például megmosni a fogát), és ő ordít. A szakkönyvek ugyan azt írják, hogy ez még nem igazi hiszti, azt nagyjából kétéves kor körülre teszik, de valamit ezzel is muszáj kezdeni…
Hiszti, dackorszak, akarat, nyafogás
Pircsinél és az összes hozzá hasonló korú babánál alapvetően két különböző elégedetlenségi formát tudunk megkülönböztetni, az egyik a nyafogás (valamiért erről viszonylag keveset beszélünk, pedig létező probléma), a másik pedig a dühből fakadó hiszti, ami abból ered, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Ebben a korban az előbbit sokkal nehezebb elviselni, hiszen az elégedetlenség konkrét okát nem tudjuk. Sokszor ő maga sem, csak annyit érez, hogy valami nem stimmel, s mivel beszélni még nem tud, így marad a nyafogás. A kérdés csak az, hogy mit rontottunk el, hogy ezt érdemeljük. A válasz, hogy semmit. Természetes folyamat, az agyi érés része, hogy a baba az öntudatára ébredt, viszont az eszköztára még elég hiányos. Nem tudja elmondani, hogy fáradt, hogy túl sok inger érte, és azt sem, ha idegesíti, hogy az anyja telefonál és nem vele foglalkozik. A legtöbbször egyszerűen csak fel akarja magára hívni a figyelmet, és ezzel el is éri.
A nyafogás még nem igazi hiszti, bár néhányszor abba torkollik. Az igazi hiszti kétéves kor körül jelentkezik, és a szomorú igazság az, hogy van olyan gyerek, akinél elég sokáig eltart. Ez részben vérmérséklet, részben pedig a hisztire adott szülői válasz kérdése, de számításba kell vennünk azt is, hogy ez egyszerűen a dackorszak velejárója. A hiszti oka legtöbbször az, hogy nem az történik, amit a gyerek akar, ebben az esetben indul a végeláthatatlan játszmázás szülő és gyerek között. Hajtépés, rángatózás, üvöltözés, harapás, csípés, rúgás… A kicsik eszköztára elég nagy ahhoz, hogy minket a legkülönbözőbb pillanatokban hozzanak kellemetlen helyzetbe. A jó hír az, hogy egy idő után a megfelelő szellemi érésnek köszönhetően képesek lesznek egy bizonyos szintig felülemelkedni a saját dühükön, de ez nem elég. A nyafival ellentétben, ami sokszor magától elmúlik, a hisztinél kulcsfontosságú a mi reakciónk.
Hideg víz és társai…
Régen a csuklás ellenszere a citromlé volt, a hisztié pedig a hideg vizes zuhany, egyik szimpatikusabb, mint a másik. Mindkettőnek az az alapja, hogy a kicsit sokkoljuk valahogy, ez kicsit olyan, mintha minden velünk vitatkozót gyengeárammal hatástalanítanánk. Kicsit talán túlzás… Ezért bár a nagyszülők hevesen fognak érvelni a zuhany mellett, mi mégis mindenkit óva intünk tőle. Nagy hiszti esetében a gyerek arcát nem árt nedves törülközővel áttörölni, de ez nem megoldás. A nyafit pedig egyáltalán nem szünteti meg, csak fokozza.
Hagyd ott, vagy tereld el?
A hiszti kezelésére vannak jól bevált módszerek. Ranschburg Jenő elképesztő találmánya a láthatatlan gyerek, ez annyit tesz, hogy a kicsiben a hiszti kezdetekor tudatosítjuk, hogy ha így viselkedik, egyszerűen nem látjuk őt, és odébb megyünk. Persze ettől a hisztirohamok még nem fognak megszűnni, de a gyerekek végtelenül okosak, ezért hamar megtanulják, hogy a dühkitörésekkel nem érnek el semmi. Ezért különösen fontos, hogy következetesek legyünk. Ne alkudozzunk, ne engedjünk a zsarolásnak. Egy kétéves gyerekkel még nem lehet megbeszélni, hogy hétfőn lehet valamit, kedden pedig nem. Vagy engedjük meg mindig, vagy nem, de az álláspontunkon ne változtassunk. Ugyanilyen fontos, hogy a szülők azonos véleményen legyenek, az apuka ne legyen engedékenyebb, csak azért, mert később ér haza és kevesebbet látja a gyerekét. Ugyanez igaz a nagyszülőkre, ha valamit nem szabad otthon, az vonatkozzon a nagyszülőkre is.
A kétévesnél kisebb babák hisztijét nem lehet így megoldani, a szeparációs szorongás közepén eljátszani, hogy nem léteznek, ijesztő és kegyetlen módszer, ráadásul nem is értik, hogy mit beszélünk. Ilyenkor marad az elterelés és a megnyugtatás. A megnyugtatás persze nem azt jelenti, hogy minden nyafogásra felvesszük vagy ringatjuk. Beülhet az ölünkbe, birkózhat velünk, játszhat a hajunkkal, bármi szóba jöhet, amitől biztonságban érzi magát, de az állandó felkapkodás hosszú távon nem jó. A legjobb módszer ebben a korban az elterelés, persze csak miután meggyőződtünk róla, hogy nem éhes, nincs bekakilva, vagy nem álmos. Énekeljünk neki, adjunk a kezébe valami nagyon izgalmasat, például kulcscsomót, de egy buláta vagy kölesgolyó is sokat segíthet a helyzetünkön. Fontos tudni, hogy a szabályokat ilyen idős korban fektetjük le, ha a kicsi azt szokja meg, hogy anya egy kis nyafitól abbahagyja a telefonálást vagy a teregetést, akkor hároméves korában is ez lesz neki a természetes. A jó megoldás, hogy tereljük el a figyelmét, és folytassuk, amit elkezdtünk.
Napirend és következetesség
A következetességről már fentebb is beszéltünk, viszont nem lehet elégszer hangsúlyozni a fontosságát: felnőttkorban is nehezen toleráljuk, ha a főnökünk egyik nap így, másik nap pedig amúgy viselkedik. Ezt a gyerekek még nehezebben viselik, fontos, hogy jól látható és mindenkorra érvényes szabályokat tartsunk be.
A következetesség mellett másik fontos kérdés a napirend bevezetése, ha a gyerek tudja, hogyan épül fel a napja, a cselekmények milyen sorrendben történnek, akkor nehezebb lesz kibillenteni. Egy felborult napirend az egyik leggyakoribb nyafi- vagy hisztiforrás. Az igény szerinti szoptatás korában a napirend kérdése valahogy másodlagos lett, pedig egy-két fix időponthoz kötött napi rutin, fürdés vagy délutáni séta nem korlátok közé szorítja a kicsiket, hanem biztonságérzetet ad. Gondoljunk csak arra, hogy mi milyen pipák tudunk lenni, ha valamilyen váratlan esemény felborítja a napunkat…
