Le a mítoszokkal! Ez foroghatott Julie Bhosale fejében is, amikor lefotózta a hasát szülés után minden nap, hogy megmutassa másoknak is, milyen az, amikor egy igazi nő igazi hasa rendeződik a baba születése utáni időszakban. Azért írok igazi nőt, mert a legtöbben abba a hibába esünk, hogy a hírességekhez mérjük magunkat. Nem tehetünk róla, hiszen a valódi nőkről ritkán látunk előtte-utána fotókat, míg a celebekről hetente jön velünk szembe szülés utáni fotó, amin lapos hassal, fitten, frissen sétáltatják a babájukat. Mi meg zavarodottan nézzük a kórházban a hasunkat, ami szemmel láthatóan nem ment vissza a helyére, sőt szinte ugyanakkora napokkal a szülés után is, mint előtte.
Julie képeit nézve az jutott eszembe, hogy bárcsak láttam volna ezt az első lányom születése előtt. Borzalmasan éreztem magam, amikor a hasam még hetekig, sőt egészen négy hónapos koráig nem akart visszaállni eredeti állapotába. Nem értettem, hogy miért ilyen lassú ez a folyamat, és hogy lehet, hogy ilyen sok idő kell neki ahhoz, hogy rájöjjön, már nincs benne egy szál baba sem. Valójában pedig logikus, hogy nem lesz rögtön lapos, hiszen a mindenféle belső szerveink nem ugranak vissza csak úgy hipp-hopp a helyükre, ahogy a bőrünk és a hasfalunk sem egy felfújhatós gumilabda, amiből ha kiengedjük a babát, akkor máris visszanyeri eredeti, lapos formáját.
Szükség van ilyen emberekre, mint Julie, akik kirakják a nagy világ elé a hasukat, hogy segítsenek azoknak, akik épp frusztráltan méregetik otthon a pici újszülöttjükkel a karjukban a sajátjukat. Felhívja a figyelmet, hogy nem kell a saját celebjeinknek lennünk, lassítanunk kell szülés után, és türelmesen időt adni a saját testünknek, hogy magához térjen a terhesség után. Kilenc hónapig egy babát hordott, nem várhatjuk tőle, hogy két nap alatt felejtse el az egészet és változzon vissza 18 éves kori önmagává. Szeretni kell, kímélni, és hálával gondolni rá, hogy kilenc hónapon át óvta és védte a magzatunkat.