“Három éve voltunk házasok a férjemmel, amikor megismerkedtem Lacival. Nem akartam engedni neki, tiltakoztam sokáig, mondjuk legalább négy-öt hónapig, de igazából eszméletlenül beleszerettem. Ráadásul abban az időszakban egyébként is rosszabb lett a hangulat otthon, sokat veszekedtünk, a férjem rengeteget dolgozott (és rengeteget keresett), én meg hiába kértem, hogy inkább legyünk együtt, ő állítólag nem akart alacsonyabb életszínvonalon élni (ezt nem értettem, mert úgy is elég magas volt az életszínvonalunk), szóval későn jött haza, korán ment, csak a hétvégék maradtak, de olyankor is sokszor a szüleinket látogattuk.
És igen, Laci elképesztően vonzó volt, sokat kapálóztam ellene, de a végén nem bírtam, és beadtam a derekam.
Szeretők lettünk, majd minden délutánt együtt töltöttünk, iszonyú szerelmes voltam – szerintem ő is –, imádtam őt, és a legfurcsább az egészben az volt, hogy a férjem észre sem vette, hogy megváltoztam. Ettől még mérgesebb lettem rá.
Bűntudatom is volt, néha ezért nagyokat főztem neki, meg kezdeményeztem, hogy meséljen a munkájáról, meg hogy legyünk többet együtt. Nem vette észre az ételt, és nem beszélgetett velem. Hagytam. Laci meg mintha öröktől fogva az ismerősöm és szerelmem lett volna, úgy tűnt nekem. Neki is felesége volt, éppen válófélben voltak.
Törtem magam egy ideig, töprengtem, vívódtam, de aztán a férjem elé álltam, és megmondta, hogy el akarok válni.
Ő nem értette. Mondtam, hogy mást szeretek, ezt sem akarta elhinni. Aztán mégis bevallotta, hogy van egy szeretője, de ő ettől még nem válna, sőt szeretne velem maradni. És hirtelen iszonyú kedves lett velem, újra figyelmességekkel halmozott el, de akkor nekem már késő volt. Én nem akartam azt tovább.
Csakhogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam: a szeretőm velem maradt néhány hónapig, én repkedtem a boldogságtól, aztán elhagyott. Azt mondja, még nem kész arra, hogy elköteleződjön, csak most vált el. Én meg ezt nem értem. Hogyhogy nem kész rá? Kész volt rá egyáltalán valaha? És mi lesz velem? Senkim nincs, miközben eddig azt hittem, mindenem megvan. Mihez kezdjek most?”
Ha van történeted, amit megosztanál, küldd el nekünk az anyamborogass.blog@gmail.com címre!
