Az első gyerek születése ebből a szempontból a legmeghatározóbb, hiszen akkor még fogalmunk sincs, hogy mihez kezdjünk vele, mire számíthatunk, hogyan fogjuk megoldani azokat a helyzeteket, amelyekkel nincs semmi tapasztalatunk. Aztán belerázódunk, és kapjuk a gyerekünktől sorra a leckéket, amelyekből tanulhatunk róla, magunkról és a felnőttségről. Az első gyerek nyugodt szívvel felfogható egy önismereti kurzusnak, ami egy életen át tart.
A teljesség igénye nélkül álljon itt az a 30 lecke, amit mindannyian megtanulunk a gyerekeinktől.
1. Az a szeretet igazi
Az a pillanat, amikor az orvos a kezedbe teszi a kisbabádat, már tudod, hogy milyen az, igazán szeretni. Nem is gondoltad volna, hogy ilyen villámgyorsan képes vagy szerelembe esni, igazából tényleg elég őrült dolog. És ami még furcsább: ez a szeretet csak egyre növekszik iránta minden egyes nap.
2. Hogyan legyünk türelmesek
Egy anya türelme minden pillanatban tesztelés alatt áll, nem maradhat ki senki ez alól a feladat alól. A falakon megjelenő zsírkrétarajzoktól kezdve a bolt közepén előadott hisztiig van minden, úgyhogy kénytelenek vagyunk megtanulni, hogyan vegyünk mély levegőt, és hogyan maradjunk épelméjűek a legnagyobb káosz közepette is.
3. Hogyan mutassunk példát
Mert egy anya tudja, hogy a kicsik mindig figyelnek és szívják magukba a viselkedésünkből a tudást.
4. Hogyan ne adjuk fel soha
És hogyan ne hagyjuk abba a próbálkozást. És mindig legyen hitünk. Mert a rossz napok senkit sem kerülnek el, de nem ezek a napok határozzák meg az életünket. Akármennyire rosszul sikerül egy nap, akkor is ott van a gyermekünk, akinek szüksége van ránk. Csak azért, mert az anyukája vagyunk.
5. A babaholmit árusító helyek létfontosságúak
Mert folyton szükség van valamire. Olyan nap nincs, hogy ne derülne ki, hogy épp hiányzik egy olyan dolog, ami nélkül élni tovább nem lehet.
6. Mindenkinek véleménye van
Barátok, család, orvosok, könyvek és persze az internet… az anyukákat folyamatosan bombázzák a tanácsokkal, hogy mit és hogyan kellene tenniük. Megtanuljuk hamar, hogy mindenkinek van véleménye, és hogy hogyan tudjuk kiválasztani a sok tanács közül azokat, amelyek nekünk megfelelők.
7. A hibáinkból tanulni
A legtöbb anyuka tökéletes akar lenni. Friss, házi ételek illatozzanak már reggel hatkor az asztalon és együtt vacsorázzon a család a csodásan megterített asztal mellett, miközben fel van porszívózva, ki van teregetve és persze játszottunk is sokat a babával. Hamar megtanuljuk, hogy a fejünkben lévő anyaképnek köze sincs a valósághoz, és hogy nem kell tökéletesnek lennünk, elég, ha épp annyit teszünk, amennyi tőlünk telik.
8. Hogyan váljunk igazi családdá
Amikor hazaérkezik a baba, az addigi rutin felborul, és a család dinamikája teljesen átszerveződik. Már nemcsak párkapcsolat van, hanem igazi család. Mindenki ráébred, hogy mennyire fontos úgy lavírozni, hogy elég idő jusson egymásra is, ne csak a babára.
9. A család örökké tart
Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy a házasság tart örökké, hanem hogy egész életünkre összeköt majd a gyermekünk minket, akármi is történjen az előttünk álló hosszú évek alatt.
10. Az egész anyaság egy nagy időgazdálkodás
Van, aki nagyon gyorsan beletanul, de van, akinek nehézséget okoz, hogy mindig egy lépéssel előrébb kell nézni, pontosan beosztani fejben a napot, hogy legalább az aznapi alapok kész legyenek. El kell tervezni, mikor eszik, alszik, dolgozunk, játszunk, takarítunk, főzünk… Varázslatos anyukaképesség.
11. Az öngondoskodás fontos
Pár hét, és ráérzünk, mennyire fontos, hogy legyen valami minden nap, amit magunkért teszünk. Ha ez csak annyiban merül ki, hogy sikerül reggel lezuhanyozni, már nyert ügyünk van.
12. A gyerekről gondoskodás még fontosabb
Épp annyira lényeges, mint saját magunkra gondolni. Neki még mi jelentjük a világot, belénk veti minden bizalmát, és függ tőlünk teljes mértékben. Ezt pedig nagyon komolyan kell venni, embert próbáló feladat ennek megfelelni.
13. Az önzetlenség igazi jelentése
Anyává válni azt is jelenti, hogy igazából és mélyen megértjük azt a szót, hogy önzetlenség. Teljesen a saját érdekeink elé kell helyeznünk egy másik kis ember szükségleteit, jobban törődnünk valaki mással, mint saját magunkkal, minden nap.
14. Hogyan kell takarítani
Ahogy a kicsi növekszik, úgy nő körülötte a káosz is. Mire visszapakolnánk a leborított könyveket, máris halljuk a puffanást és a teljes legókészlet kiborulását. A takarítás közben pedig ráébredünk, hogy annak a lakásnak nem kell mindig tökéletesen tisztának és rendezettnek lennie.
15. Hogyan multitaskoljunk
Ki is írhatnánk a pólónkra, hogy mi vagyunk a multitaskolás királynői. Egyszerre beszélgetünk telefonon, miközben kifizetjük a számlánkat, és képesek vagyunk ezalatt még fogat is mosni egy időben.
16. Hogyan főzzünk ebédet egy kézzel
Az egyikben egyértelműen egy baba van, akinek rázni kell a kis fenekét, hogy ne bömböljön. Ezt sem tudná bárki utánunk csinálni, sok gyakorlás kell hozzá.
17. Nem ítélkezni
A mi kis gyermekünk olyan tisztán és ártatlanul érkezett hozzánk, kedves mindenkihez. Küldi a puszikat, integet minden embernek, akivel találkozik. Nem ítélkezik első pillantásra, nem az alapján szórja a mosolyait, hogy hogyan néz ki a másik vagy mekkora orra van. Neki még megvan az a beépített szenzora, amivel átlát az emberek külsején, és megérzi, milyenek valójában. Tanulnunk kell tőle.
18. Hogyan nevessünk a saját hibáinkon
Mert mindannyiunknak vannak hibái és mind hozunk rossz döntéseket. Az a jó ezekben, hogy elmúlnak, és később válhat belőlük mulatságos történet.
19. Milyen érzés igazából megijedni
És az ijedtség után nem aggódni. És imádkozni. És azt érezni, hogy bármit, de tényleg bármit megtennénk a világon azért, hogy a gyermekünket boldognak lássuk.
20. Milyen érzés igazából elfáradni
Nem csak úgy elfáradni, mint egy átmulatott éjszaka után, bedőlni arccal előre az ágyba. Hanem úgy, amikor már gondolat sem kúszik át az agyon, csak a puszta, csontig hatoló kimerültség van.
21. Hogyan kell megbocsátani és felejteni
Mert azok a drága gyermekek minden nap valami rossz fát tesznek a tűzre, sőt van olyan korszakuk, amikor minden egyes pillanatban a megbocsátásra tanítanak minket.
22. Hogyan kell rendszerezni
Egy baba érkezésével rengeteg holmi is érkezik. Pelenkák, takarók, rugdalózók, pizsamák, gumikacsák, könyvek, játékok és még sorolhatnánk. Ha nem akarunk belefulladni a sok cuccba, akkor megtanuljuk gyorsan, hogy szeparáljuk el az ő dolgait a miénktől, és hogyan rendszerezzünk minden tárgyat.
23. Megszeretjük a fotózást
Ha megnézed egy anyuka telefonját, akkor a fotók 99 százalékán a gyerekeit láthatod. Minden egyes pillanatot meg akarunk örökíteni, és képek százait lőjük még akkor is, ha nem történik semmi izgalmas.
24. Hogy ne adjuk oda a telefonunkat a babának
Ezt akkor szoktuk megtanulni, amikor már a második telefonunkat töri ripityára.
25. Hogy eltegyünk a telefonunkat
Nem azért, hogy ne kaparintsa meg, hanem mert úgysem tudunk mellette telefonálni normálisan. Számára ez kihívás, hogy hogyan vonja magára a figyelmünket, ha meglátja, hogy beszélgetünk valakivel, aki éppenséggel nem ő.
26. Megértjük, miért mondják mások, hogy az alvásidő a legjobb
Mert anyukaként tényleg az egyik legfelemelőbb érzés, amikor békésen alszik a kisded, és van fél óra szusszanás.
27. A vásárlás veszélyes hobbi
Az egyik legjobb érzés a babáknak vásárolni valamiért, és hamar ráébredünk, hogy megint vettünk egy teljesen felesleges felsőt, csak mert cuki volt, de sosem kerül majd rá sor, mert már annyi ruhája van, hogy kidől a szekrényből.
28. Hogy egy babának sosem lehet elég cipője
Nem mintha tudna járni, arról még szó sincs, de hát minden a kiegészítőkön múlik.
29. Hogy mi mind a személyiségünkkel együtt születtünk
Látni azt, hogy a gyermekünk teljesen más egyéniség, mint mi vagyunk, felemelő érzés. Megfigyelni, ahogy fejlődik az értelme és kibontakozik a személyisége, csodálatos dolog.
30. A legjobb, hogy akkor ölelgethetjük, puszilhatjuk őket, amikor csak akarjuk
Egy bizonyos életkorig legalábbis. Amíg még babák, össze lehet őket ölelgetni és puszilgatni annyiszor, amennyiszer csak kedvünk tartja, sőt igénylik is, hogy így szeretgessük őket. Nincs annyi puszi, ami ne férne el egy babafejen.
