A How To Raise an Adult című könyv szerzője, Julie Lythcott-Haims elárulta a nagy titkot, hogy sok olyan esemény, történés van a gyerekek életében, amit rossznak bélyegzünk, pedig igazából jót tesznek a gyerekek személyiségfejlődésének. Persze a szülők feladata továbbra is az, hogy megvédjék a gyerekeiket, hogy ne árthasson nekik senki, csak egy picivel lazábbra kell venni a gyeplőt, ha azt akarjuk, hogy önálló felnőtt váljon belőlük.
Döntésképtelen felnőttekké neveljük őket?
Julie Lythcott-Haims tíz évig a Stanford egyetem elsőéves diákjainak volt a dékánja, ott tapasztalta azt a jelenséget, hogy az elvileg már felnőtt egyetemi diákok a legegyszerűbb döntést sem hajlandók meghozni anélkül, hogy megkérdeznék a szüleiket. Sok diáknak még az anyukája is felhívta a professzorokat, ha nem tetszett neki a gyermek vizsgajegye. Lythcott-Haims szerint ez azért van, mert valahol út közben a szülők elvesztették azt az elsődleges célt a szemük elől, hogy az a feladatuk, hogy sikeres, az életben jól boldoguló, önálló felnőtteket kell nevelniük, nem pedig örökre pici gyerekként babusgatni a huszonéves picinyeiket. A gyerekeknek meg kell tanulniuk döntéseket hozni, kezelni a csalódásaikat, kudarcaikat és pofára eséseiket. Ezekkel is fognak találkozni a felnőtt életben, ezért szülőként akkor teszünk jót nekik, ha ezekre is felkészítjük őket és hagyjuk, hogy érje őket kudarc, csalódás, pofára esés.
A szakember szerint az alábbi listán szereplő húsz hiba, kudarc, rossz élmény a legtöbb gyerekkel nem fordul elő egész gyerekkora során, ám ha mégis, akkor hagyni kell, hogy megküzdjenek vele. Nem kell magukra hagyni őket természetesen ilyen esetben sem, csak jobb, ha nem avatkozunk bele és nem intézkedünk helyettük, csak biztosítjuk őket arról, hogy érzelmileg támogatjuk őket.
Kudarcélmények, csalódások, amelyek jót tesznek igazából a gyereknek:
- Nem hívják meg egy szülinapi zsúrba.
- Egy háziállat halála.
- Egy értékes váza eltörése.
- Sokat tanul egy dolgozatra, mégis rossz jegyet kap.
- Lerobban az autó messze az otthonunktól.
- Nem tud elmenni a táborba, mert már beteltek a helyek.
- Ültet egy fát, ami meghal.
- Büntetést kapni.
- Lekési a kedvenc műsorát a tévében, mert a nagyinak kell segítenie.
- Koccanást átélni.
- Azért hibáztatják, amit nem is ő csinált.
- Egy fontos eseményt lefújnak, mert valaki más csúnyán viselkedett.
- Átéli, hogy valamelyik szülőjét kirúgják az állásából.
- Nem kerül be az egyetemre.
- A legrosszabbul teljesít valamiben.
- Megüti egy másik gyerek.
- Elutasít valamit, amit tanítottak neki.
- Mélyen megbánni a szavait, amiket már nem szívhat vissza.
- Nem hívják el a barátai bulizni.
- Utolsóként választják be a csapatba tornaórán.
Nem arról van szó, hogy legyintsünk, ha ezek közül bármelyik megtörténne a gyermekünkkel. A mi dolgunk, hogy megnyugtassuk és segítsünk neki kitalálni a következő lépést, ami a megoldás felé viszi. Mert bár felébred bennünk ezekben a helyzetekben az oroszlán, hogy megvédjük őt, lekiabáljuk a tanárt, a másik gyereket, vagy rögtön elintézzünk helyette mindent, de muszáj ilyenkor engedni nekik, hogy kitalálják a saját megoldási útvonalaikat. Így lesznek önálló, döntéshozó, talpraesett felnőttek majd egyszer.
