nlc.hu
Baba
Bölcsi-blues: négy hónapos gyerekemet vinnem kell a bölcsibe

Bölcsi-blues: négy hónapos gyerekemet vinnem kell a bölcsibe

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több mint 1 hónapig volt itt anyukám, több mint egy hónapja dolgozok megint, és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje.

Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, mint a tücsök Misha kedvencéből, A tücsök meg a hangyákból, hogy “Hol van még a tél, a hó?”. Erre tessék, egy szempillantással később azon kapom magam, hogy hüppögve bandukolok haza a bölcsiből Pasi mellett, üres kézzel: se gyerek, se babakocsi.

Bölcsi blues: négy hónapos gyerekemet vinnem kell a bölcsibe

Amikor először voltunk bölcsit látogatni, még alig voltam magamnál a szülés után: örültem, ha el tudtam vonszolni magam a bölcsiig meg vissza anélkül, hogy úgy érezzem, kiszakad a belsőm. Pontosabban anélkül, hogy tényleg kiszakadna a belsőm, mert úgy éreztem, ki fog. Meg azért még borzasztóan sajnáltam is magam a szülés miatt, és fáradt is voltam, meggyötört, szóval nem voltam a topon. Ekkor voltunk bölcsődében először, és egészen Misha első napjáig nem is. Az egész olyan távolinak tűnt, hogy fel sem fogtam a dolgot. Csak azt tudtam, jó lesz ott Mishának.

A folytatásért kattints a Fapiacról kertvárosba caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top