10 nagy nevelési hiba, amit könnyű elkerülni

Tara Kennedy-Kline családterapeuta szerencsére megválaszolja a kérdéseket, azt tapasztalta, hogy a gyereknevelésben az a legnehezebb, hogy nem hallgatunk saját magunkra és arra, ami ösztönösen jönne belőlünk a nevelés terén, ezért aztán összekeverünk mindenféle nevelési elvet, amit épp a többség kikiált jónak. Ezzel aztán jól összezavarjuk saját magunkat és a gyerekeinket is. A munkája során szerzett benyomásairól készített egy listát, hogy melyek azok a nagyobb nevelési hibák, amiket a legtöbb szülő elkövet még a gyerekek 3 éves kora előtt, pedig ha az ösztöneikre hallgatnának, könnyű lenne elkerülni őket.

1. Még mielőtt megszületne a gyermek, már eldöntöd, hogy melyik nevelési stílust fogod követni, és mindenkinek elmondod, mennyire tökéletesen fogod alkalmazni

Egyenes út a csalódás felé. Az ötlet, hogy azelőtt meghozd a nevelésről a döntést, mielőtt megismernéd a gyermekedet, a személyiségét, eleve kudarcra ítéltetett. Például az anya, aki elhatározza, hogy csak és kizárólag szoptatni fog a gyerek egyéves koráig, kaphat olyan csecsemőt, aki egyáltalán nem hajlandó a mell közelébe sem menni. Előbb ismerkedj meg a gyerekeddel, mielőtt kiválasztod a neki való nevelést. De az a legjobb, ha egyáltalán nem választasz stílust és nem követsz semmit, csak a saját megérzéseidet.

2. Nem hagyod, hogy a gyerek játsszon és felfedezze a világot

A gyerekek a játékon keresztül tanulnak, és a játékba beletartozik az is, hogy hibáznak, megküzdenek a céljaikért, és néha még púpot is szereznek a fejükre. Ha folyamatosan a nyomában vagy és korrigálod a döntéseit, lépéseit, akkor csak félni fog az új dolgok kipróbálásától, és nem tanulja meg, hogyan javítsa ki a hibáit és hogyan nyugtassa meg magát.

3. Zavarodban máshogy reagálsz, mint ahogy az adott szituáció igazából megkívánná

Otthon hagyod, hogy a gyerek meztelenül rohangáljon, mert a legutóbbi trend szerint így kell szobatisztaságra nevelni, de ha lekapja a nadrágját az üzlet közepén, mert pisilnie kell, akkor zavarba jössz és rászólsz, hogy nehogy mások megszóljanak a viselkedése miatt. Ezzel pedig összezavarod őt, különféle üzeneteket küldesz neki, mert ami otthon még helyes volt, az máshol helytelen.

Egy ilyen helyzetben ahelyett, hogy zavarba jönnél, inkább úgy reagálj, mint otthon: “Pisilned kell? Menjünk vécére.” Közben pedig emlékeztesd, hogy legközelebb nyugodtan jelezheti szavakkal is, hogy vécére akar menni. Minden körülötted lévő szülő meg fogja érteni a szituációt. Ha pedig mégsem értik meg, és csúnyán néznek… kit érdekel? Szerintem mindannyian tudnánk zavarba ejtő sztorikat mesélni a gyerekeinkről.

4. A gyereket hibáztatod a saját reakciódért

“Miért viselkedsz így, hogy a végén kiabálnom kell veled? Olyan jó napunk volt, amíg el nem rontottad.” Ezzel arra tanítod a gyereket, hogy másokat hibáztasson a saját cselekedeteiért és ne vállaljon felelősséget a tetteiért. Egy kétéves tényleg lehet felelős azért, mert te úgy döntesz, hogy kiabálással oldod meg a helyzetet? Lehet egy totyogót hibáztatni, hogy az összes vidámságot elűzte az életedből aznapra? Vállald fel a döntéseidet és szülőként reagálj: “Azért kiabálok, mert ideges vagyok.”

5. Betarthatatlan fenyegetésekkel dobálózol

Valószínűleg sosem hagynád tényleg magára a gyereket a bevásárlóközpont közepén, és biztos, hogy a futóbiciklijét sem fogod otthagyni a bokorban, mert ahhoz túl drága volt. Ha pedig nem tennéd meg, akkor ne is dobálózz ilyen fenyegetésekkel, mert arra tanítod a gyereket, hogy nem bízhat benned, nem mondasz igazat. Ha büntetést szeretnél kilátásba helyezni, akkor olyat mondj, amit tényleg be is tudsz tartani.

6. Nem vagy következetes

Ha például használod a számolós nevelési eszközt, előre mondd meg a gyereknek, mi következik a számolás után: “Háromig számolok, jobban teszed, ha leülsz.” És aztán? Mi lesz a háromig számolás után, ha nem ül le? Ha nem mondod meg előre, akkor kíváncsivá teszed és ki fogja próbálni, mi jön a számolás után, és kezdődik a harc.

Állíts fel hatékonyabb tervet: ajánlj neki megállapodást, aztán tartsd is be, amiben megegyeztetek. “A játszótéren leszünk háromig, utána pizzát eszünk ebédre. Ha hisztizel, amikor el kell majd indulni, akkor nem lesz pizza.” Egyértelműen, egyenesen leszögezted ezzel a szabályokat, tudja, mihez tartsa magát, és ha hisztériázik, akkor tényleg ne adj neki pizzát.

7. Úgy fejezed be a kéréseidet, hogy “jó?”

Könnyű elkerülni, hiszen ha az, amit épp kérsz tőle vagy amire utasítod, nem eldöntendő kérdés, hanem meg kell tennie, akkor figyelj rá, hogy ne kérdezz vissza a végén, hogy “jó?”. “Mindjárt indulnunk kell, két percig játszhatsz még.” Pont. Kész. Ennyi. Egyszerű.

8. Azt mondod a gyereknek, hogy nem az ő hibája, ami pedig valójában az övé

Amikor Micike ellöki Pistikét, és Pistike elkezd sírni, majd azt mondja, nem lesz a barátja soha többé, akkor nem jó taktika azzal vigasztalni a bömbölő Micikét, hogy nem az ő hibája az egész kalamajka. Micike érzelmi intelligenciáját nem fejleszted vele, és még Pistike érzelmeibe is beletiporsz.

Micikének tudnia kell, hogy az ő tettei hatással vannak a körülötte lévő emberekre, és hogy néha hozunk rossz döntéseket. Jobb, ha ilyenkor azt mondod: “Pistike szomorú most, amiért ellökted, mit szeretnél tenni, hogy jóvátedd?” Talán Micike nem úgy reagál, hogy odamegy Pistikéhez és bocsánatot kér, hanem inkább ad neki egy félig megrágott kiflicsücsköt, vagy megkéri, hogy játsszanak valami mást. Hagyd, hogy ő maga kérjen bocsánatot, a saját módján, és értékeld az erőfeszítéseit.

9. Ráerőlteted a gyerekre, hogy mutasson szeretet “idegenek” felé

Arra neveled, hogy ne álljon szóba idegenekkel, de amikor az évente egyszer látott nagynéni feltűnik a színen, aki számára idegen, akkor felszólítod, hogy adjon neki puszit. Egy távoli rokon ugyanolyan kényelmetlen érzést kelt egy kicsi gyerekben, mint egy vadidegen, úgyhogy inkább nem kellene erőltetni, hogy mutasson felé szeretetet.

Helyette inkább tanítsd meg a picinek, hogyan fogjon kezet vagy dobjon puszit. Ugyanolyan cuki, mint az ölelés vagy az arcra puszi, de a gyerek megtarthatja a távolságot, amíg el nem éri azt a szintet, hogy valóban a nagynéni közelében akarjon lenni.

10. Összehasonlítod a gyerekedet másokéval – a gyerek előtt

Mi van akkor, ha Piroska gyereke nem eszik húst? Kit érdekel, hogy Géza és Teri engedik telefonnal játszani a kétévesüket? Az ő gyerekeik, az ő döntéseik. Nem kell versengeni egymással, és te nyugodtan nevelheted ettől még saját belátásod szerint a saját gyerekeidet.

Úgyhogy ha nem azt látod, hogy konkrétan bántják a gyerekeiket, akkor inkább ne szóld le őket a saját nevelési elveikért, mert csak azt tanítod meg a saját gyerekeidnek, hogy mások kritizálásából lehet önbizalmat nyerni. Mi lenne, ha szülőként inkább csak megosztanánk egymással a tapasztalatainkat, kommentár és ítélkezés nélkül? Őrült ötlet, de milyen szép világ lenne, ha mind ezt tennénk.