Az én gyerekeim közül kétségkívül a középső lányom viszi el a pálmát nyafogás terén. Mondhatnám azt is, hogy ha csak egyvalamihez van tehetsége, akkor biztos, hogy a nyafogás az. Amikor középsős volt az oviban, talán akkor hágott a tetőfokára nála ez a remek képesség, amikor mindenen, de tényleg mindenen nyafogott, és persze az idegeimre ment vele. Lehetett az olyan egyszerű dolog, mint hogy kér egy sütit, egészen odáig, hogy kutyát akart, de a hangszín, amivel előadta mindezt, szétcincálta az idegrendszeremet.
A szakértők persze megnyugtattak a cikkekben, hogy a nyafogás életkori sajátosság és teljesen normális jelenség az ovis korosztálynál.
Minden gyereknél eljön az az idő, amikor a sikítást sokkal hatásosabbnak érzi, mint a sima, egyszerű sírást vagy beszédet arra, hogy kifejezze az érzelmeit. Főleg olyankor, ha kétségbeesetten akar valamit, amit a szülei és a környezete nem ért meg. A 3-4 éves korosztály azért nyafog olyan sokszor, mert tele vannak hatalmas elvárásokkal és vágyakkal, amiket nem tudnak teljesíteni maguknak, nem képesek kézben tartani az eseményeket, ez aztán frusztrálja őket, és sikítanak, nyafognak, földhöz verik magukat.
Megnyugtató a tudat, hogy a gyermekeink nem őrülnek meg erre az időszakra, hanem csak a szükségleteiket próbálják kifejezni felénk, de azért az eléggé frusztráló, hogy ez a fajta idegölő viselkedés milyen hatékony velünk, szülőkkel szemben. Amint meghalljuk, hogy kezdik felhúzni magukat – van az a kis hangocska, amiről minden szülő felismeri, hogy balhé kezdődik –, inkább teljesítjük a kéréseiket, még akkor is, ha olyan felháborító dolgot akarnak, mint például este csokis tejet lefekvéskor – csak azért, hogy ne robbanjanak, ne sikítsanak és mi megőrizzük a józan eszünket. Ezzel csak az a gond, hogy tovább rontjuk a helyzetet az azonnali vágyteljesítésekkel, hiszen megerősítjük bennük, hogy mindent elérhetnek, ha visítoznak kicsit. Rene Hackney pszichológus a Parents magazinnak adott remek ötleteket, hogyan állíthatjuk le gyermekeink fejhangon való nyafogását valahogy.
Első lépés: Reagálj
Tedd félre a füldugókat és lépj a cselekvés mezejére, mert a gyerekek kitartóbbak, mint gondolnád, akár egész nap képesek nyafogni, a figyelmen kívül hagyás nem használ. Minél tovább hagyod, hogy panaszkodjon, annál inkább folytatni fogja. Helyette inkább értesd meg vele, hogy a nyafogós hangja kifejezetten fájdalmas számodra. Mondhatod neki például, hogy “Nem értem, mit mondasz, amikor ilyen nyafogva mondod. Ha el szeretnéd mondani nekem, mit érzel, használd a saját hangodat.” Egyáltalán nem biztos, hogy érteni fogja elsőre, mire gondolsz a “nyafogás” szó alatt, ezért mutasd meg neki, milyen hang az, amikor nyavalyog. És persze mindenekelőtt győződj meg róla, hogy nem azért nyafog, mert éhes vagy fáradt. Ragaszkodj a napi rutinhoz, és mindig legyen a táskádban egy kis ennivaló számára, hogy megelőzd a nagy összeomlásokat.
Második lépés: Keresd az okokat
Próbálj a gyermeked nyavalygásának a mélyére nézni. Azért nyafog, mert át akarja venni a helyzet fölött az uralmat? Ha például azért megy a balhé, mert milyen sokáig kell bevásárolni és keringeni az áruházban, akkor adj neki feladatot. Válassza ki ő az almákat, vagy tegye a zacskóba a zsemléket. Vagy lehet, hogy csak kitölti rajtad a frusztrációját? Mint amikor a férjed hazajön egy rossz nap után és veled morog. Ugyanígy a 3-4 éveseknek is vannak stresszes szituációik, amiket így adnak ki magukból. Olyasmit mondj ilyenkor, hogy “Tudom, hogy tényleg nagyon szeretnéd azt a második lufit, de minden gyerek csak egyet kaphat”. A lényeg, hogy mondd el neki, hogy megérted az érzéseit, és indokold meg, hogy miért utasítod el a kérését.
Harmadik lépés: Segíts neki megfogalmazni
Amikor régebben mi bevásárolni mentünk, akkor a csokis polcok előtt elhaladva mindig a gyerekeim kezébe nyomtam egy csokit, hogy megelőzzem a nagy vihart, amit az édességek látványa okozott náluk mindig. Nem túl jó stratégia, szerencsére erre is van olyan megoldási lehetőség, ami a szülőt és a fogorvosokat is boldoggá teszi. Kérd meg a gyereket, hogy használja a szép hangját, és kérjen szépen, ha szeretne valamit. Pontosan mutasd meg neki, hogy hogyan és mit mondjon, amikor kér valamit tőled, ha pedig ügyesen utánoz, akkor már mondhatsz neki igent vagy egy nemet, amit megindokolsz. Gyakori, hogy büntetéssel próbálunk véget vetni a nyafogásnak, de ez sem túl jó megoldás, mert nem tanulja meg azzal a gyerek, hogy hogyan oldja meg a helyzeteket, ha elvesszük a kedvenc játékát büntetésből, csak hatalmi harcba torkollik a konfliktus.
Negyedik lépés: Jutalmazz
Ha az ovisod nyugodt, szép hangon kér tőled valamit, akkor ne hagyd figyelmen kívül, itt a remek lehetőség, hogy megerősítsd a jó viselkedést benne. Ne fogd vissza magad, nyugodtan dicsérd szanaszét a gyermeket, hogy milyen szépen tud kérni. Még akkor is dicsérd meg, ha amúgy nem teljesíthető a kérése, kiemelve, hogy amikor nem nyafogva kéri, mennyivel jobban tudtok beszélgetni. Így megtanulja, hogy jobb neki is, ha nem visítva szól hozzád, hiszen szép hangon is meghallod, amit mondani akar, és jobb a családnak is, ha nem egy állandó nyafogáscunamiban kell léteznetek.
Olvass többet a gyereknevelésről:
- 50 dolog, amit minden gyereknek ki kellene próbálnia
- Vekerdy Tamás: Éljük túl dackorszakot!
- Egy átlagos nap dackorszakos hisztériái
