“Belevágok a közepébe: a lányom most négy hónapos terhes, és úgy viselkedik, mint egy királykisasszony, amitől én szó szerint megőrülök, pedig nagyon szeretnék segíteni neki, főleg később az unokámnak, de nem bírom nézni, ahogy már a negyedik hónapban kényeskedik. Sőt, az elsőtől fogva így volt, de most bejelentette, hogy a terhesség ötödik vagy hatodik hónapjától abbahagyja a munkát is, aminél nálam végképp betelt a pohár.
Kezdjük azzal, hogy semmi baja nincs, az elején a kis hányingeren kívül tényleg nem volt nehézsége.
Nem is veszélyeztetett, a leletei rendben vannak. Ennek ellenére kezdetektől nem eszik bizonyos dolgokat: mondjuk fahéjat, mert azt olvasta, az vetélést okozhat, bazsalikomot, mert szerinte az is, nem csinálhatok egy jó madártejet, mert a tojás szerinte tilos. Kijelentette, hogy ő virágokat tavasszal már nem ültet, mert földhöz nem nyúlhat, attól fél, valamilyen vírust kap el tőle. Eleve alig néhány dolgot eszik, például nyers halat sem, mert az is félelmetes, mint a legtöbb fűszer is, főleg a finomabbak. Emellett állandóan alszik, úgyhogy a vejem takarít a lakásban vagy a takarítónő, mert néha olyat is fizet, minden programot lemond fáradtságra hivatkozva, abbahagyta a sportolást, pedig nagy futó volt, és legfeljebb légzőgyakorlatokat végez, ami szerintem egy óriási humbug, de ő csak ebben hisz.
Néha mondom neki, ha ezt a tempót folytatja, nem tudom, mi lesz a gyerekkel, mert akkor aztán nem lesz idő szunyókálni kellemesen, meg ha már most lelép a munkából, nem várhatja, hogy megtartják az állását, arra már végképp nincs szavam, hogy nem tudja felemelni a fenekét, hogy kitakarítson.
Szoktam neki mesélni, hogy én a második gyereknél még a kapálást is befejeztem aznap délután, hiába éreztem, hogy lassan itt az idő,
sőt, előtte az irodában is leadtam az anyagot, mindent rendben hagytam, be is értem a kórházba, és mindenki megdicsért, hogy egy hang nélkül nyomtam ki a gyereket minden nagyobb hiszti nélkül. Büszke volt rám a férjem, amikor az orvostól hallotta, meg én is büszke voltam. És persze hogy végigdolgoztam a terhességet, milyen más választásom lett volna, de hiszen akkor az is volt a normális.
Fel nem foghatom, mit fakszniznak manapság ezen annyit, de amíg csak másoktól hallottam ezt, nem annyira érdekelt, most viszont, hogy a saját lányomon látom, szétvet az ideg. Hát, kiskirálylányokat nevelünk mi vagy mit? Mintha az élet egy lányregény lehetne. Mintha ellustulva a kanapén mindent meg lehetne oldani. Egész egyszerűen féltem az unokámat, mert attól tartok, a lányom ezzel a tempóval nem fogja tudni ellátni sem. Mi lesz így belőle?”
Olvass még többet a terhességről:
- 15 mérföldkő a terhesség alatt, amiről nem szólnak a könyvek
- 8 furcsaság, amit a terhes nők csinálnak
- 9 teljesen irracionális gondolat terhesség alatt
