“Találkoztam a volt férjemmel múlt héten a bíróságon. Már nem is emlékszem, mikor láttam utoljára, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az utóbbi négy évben hányszor találkoztunk.
Pár nappal ezelőttig azt sem tudtam, hol van. Mielőtt eltűnt négy évvel ezelőtt, férjezett, gyerekeit otthon nevelő anya voltam egy 3 éves kislánnyal és egy 7 hónapos kisfiúval.
Azon az estén, amikor megfordult velem a világ, a férjem közölte, hogy leugrik a boltba, majd sosem tért haza. Ezzel nemcsak a házasságom ért véget, hanem otthagyta a két pici gyerekét is egy olyan helyzetben, amiben nekem sem állásom, sem pedig hirtelen pénzkereseti lehetőségem nem volt. Nem tudtam eltartani magunkat.
Mint akkor hamar megtudtam, kilépett az állásából, a kocsiját is otthagyta a munkahelyi parkolóban, kikapcsolta a telefonját, elköltözött a városból, és eltűnt, mint a kámfor. Azzal, hogy ezt így intézte, nemcsak azt mutatta ki, hogy a házasságunk semmit sem jelent neki, hanem azt is, hogy nem akarja a gyerekeinket.
Már mindent hallottam, az emberek összes ítélkező dumáját megkaptam: “Nem láttad előre, hogy ez lesz?” és “Mit tettél, amiért elmenekült tőled?”
Vagy “Ezért nem szabad anyagilag egy férfitől függeni, ezért kell a saját karrieredet építeni” és a kedvencem: “Te akartál gyereket tőle, magadnak köszönheted.” Igazából persze ez mind nem számít. Van két gyerekem egy olyan házasságból, amiben a férjem egyértelműen akarta mindkét babánkat, majd fogta magát, és kisétált az életükből. Szerencsére azért én megmaradtam nekik.
A képek illusztrációk
A körülmények ellenére a legjobbat szerettem volna a gyerekeimnek, nem úgy, mint az apjuk. Nem akartam, hogy éhezzenek és nélkülözzenek – ami ekkor teljesen valós fenyegetés volt –, úgyhogy nagyon gyorsan beadtam a keresetet, hogy kötelezzék a volt férjemet a gyerektartás fizetésére. A bíróság gyorsan cselekedett, lett végzés a kezemben, csak épp hogyan hajtod végre egy olyan emberen, akit képtelenség megtalálni? Sehogy.
Ott álltam egy papírral a kezemben, és rá kellett ébrednem, hogy a valóság nem olyan, mint egy film, amiben a bíróság levadássza a megszökött exférjet, és kötelezi, hogy fizesse ki, ami a gyerekeinek jár. Nincsenek jó szívű nyomozók, akik aggódnak a gyerekeidért és ezért segítenek a link apát kézre keríteni.
A valóságban borzalmasan lassú és körülményes folyamat, ha meg akarod találni a megszökött apát, hogy teljesítse a kötelességeit.
A procedúra során rengeteg olyan anyával találkoztam, akik hasonló cipőben jártak. A statisztikák szerint az amerikai egyedülálló szülők 42 százaléka kap csak gyerektartást, ami azt jelenti, hogy összességében évente 21 milliárd dollárnyi gyerektartást csalnak el azok, akiknek pedig gondoskodniuk kellene a gyerekeikről, mégsem fizetnek egy centet sem.
A válás négy éve alatt a volt férjem egyetlen egyszer jelent meg egy tárgyaláson, akkor, amikor aláírta, hogy nem tart igényt az ingóságok elosztására. Annyit mondott, hogy nem kell neki semmi a régi életéből. Amikor a bíró megkérdezte, hogy a láthatást a gyerekeivel hogyan szeretné megvalósítani, akkor pedig azt válaszolta:
“Azokra a gyerekekre nem fecsérlem az időmet.”
A bíró elválasztott minket. Közben pedig kötelezte a férjemet – aki azt hazudta, hogy nincs állása és nem tud gyerektartást fizetni –, hogy vezessen munkanaplót, azaz egy nap két állásra kötelezően jelentkezzen, vezessen listát ezekről az állásokról, és mutassa be hetente a listáját az ügyvédemnek, hogy bizonyítsa, mindent elkövet, hogy előkerítse a pénzt a gyerektartásra. Nem lepődtem meg, hogy soha sem jelentkezett az ügyvédemnél, és sosem vitt neki ilyen listát.
Másfél évvel azután, hogy elhagyott minket, még mindig nem kaptam egy centet sem az exemtől. Amikor a gyámhivatalt hívtam emiatt, a vonal másik végén egy nagy sóhajtással annyi volt a válasz, hogy “Úgy kell erre gondolnia, mint egy hosszú távú befektetésre. Csak idő kérdése, hogy be lehet majd hajtani rajta az elmaradást.” Csakhogy én nem tudtam, nem akartam így gondolni rá. Azért nem, mert alapvető, az élethez szükséges dolgokra kellett volna az a pénz. Az exem úgy hagyott itt minket, hogy anyagilag teljesen megsemmisültünk. A létminimum alatt éltünk, és nem 16 év múlva, hanem azonnal szükségünk volt a gyerektartásra.
De hiába lázadoztam, nem tehettem semmit. Amennyire tudtam, a volt férjem valahol feketén dolgozott, nem találtak a szervek bejelentett munkahelyet vagy akár csak egy hitelkártyát a nevén. Az ironikus az egészben az, hogy ahhoz, hogy küzdj a pénzedért, pénzre van szükséged. Hogy fizetni tudjam az ügyvédet, elkezdtem eladogatni az ingóságainkat. El is jutottunk odáig, hogy hoztak egy végzést a letartóztatására, amiért nem fizet gyerektartást, ám nem lehet valakit letartóztatni, akit nem találnak a hatóságok sehol. Nyilván annyira nem is keresték, hiszen nem tartozott az “igazi” bűnözők közé.
A képek illusztrációk
Hónapok múlva sikerült kiderítenem, hogy hol dolgozik részmunkaidőben.
Hogy ezt az állását miért nem találták meg a rendőrök a rendszerben, nem tudom. Felhívtam a rendőrséget, hogy hol találják, és menjenek oda, vonják felelősségre, de azt a választ kaptam, hogy nem érnek erre rá. Egy hétig mindennap hívtam őket, amikor végül elbőgtem magam a telefonban, és szerencsémre a vonalban egy olyan rendőr volt, aki hozzám hasonlóan egyedülálló szülőként élt, ezért aznap délután bevitték az exemet a börtönbe. Órákat volt csak bent, azzal a feltétellel jöhetett ki, hogy kifizette az összes elmaradt gyerektartást nekünk. Végig volt rá pénze, csak nem akarta a gyerekeinek adni.
Sajnos ettől az esettől nem jött meg az esze, és ugyanúgy folytatta a nem fizetést a börtön után is. Sok hónap múlva újra a bíróságra mentem, ahol kénytelen volt ő is megjelenni, de megfenyegetett, hogy “Ha újra börtönbe juttatsz, akkor ki fognak rúgni, és semennyi pénzt sem kapsz többé.” Az ügyvédem rábeszélt, hogy írjak alá egy megegyezést vele, ami szerint kiegyenlítheti a tartozását részletekben, az elkövetkező 5 évben úgy, hogy vonják a fizetéséből a részleteket. Mérges voltam, úgy éreztem ezzel cserben hagytam a gyerekeimet. Végül kiderült, hogy tényleg rossz döntést hoztam, mert
az exem kilépett a munkahelyéről, nem volt fizetése, amin végrehajthatták volna a végzést.
Azóta számtalanszor jártam a bíróságon, ahol a volt férjem sosem jelent meg, én pedig csak egy újabb végzéssel a kezemben távoztam, amit nem lehetett végrehajtani rajta. De a múlt héten meglepődve láttam, hogy eljött a tárgyalásra, amit az elmaradt gyerektartások miatt tartottak. Az ügyet jövő hónapban tárgyalják tovább, de ez nem jelenti azt, hogy valaha ebből én látnék még gyerektartást.
Attól tartok, hogy olyan ördögi körbe kerültem, amiből nincs kiút. Nincs kedvem küzdeni és üldözni a volt férjemet, de van két kicsi gyerekem, akiknek többre van szükségük, mint amennyit én egyedül elő tudok teremteni. Utálom, hogy ilyen szegénységben kell felnőniük és hogy nem tudok kimászni ebből a pénzügyi gödörből egyedül. A gyerekeim és én is jobbat érdemlünk, mint amit az exem művel velünk.”
Forrás: Yahoo! Parenting
Olvass még többet a válásról:
- Amikor válás után a gyerek is a játszma része
- Hogyan hat a válás a gyermek felnőttkori párkapcsolatára?
- Mire képes a gyerek, ha válnak a szülők?
