Sarah és Lauren régi jó barátnők. Míg Sarah boldogan várta, hogy megszülessen kislánya, a meddő Lauren egy etióp kislány adoptálását intézte. A dolgok azonban nem alakultak olyan felhőtlenül, mint várták. Lauren elmesélte megható történetüket.
“Emlékszem a napra, mikor Sarah megkérdezte tőlem, nincs-e szükségem az anyatejére a kislányom számára. Bátor dolog volt tőle. Emlékszem az érzésre: teli volt mély szomorúsággal és hatalmas nagylelkűséggel egyszerre” – kezdi Lauren. Barátnője gyermekéről ugyanis a huszadik héten kiderült, nem lesz képes életben maradni a méhen kívül. Szörnyű időszak következett: a várandós Sarah-nak már csecsemője temetését kellett szerveznie. Minden babaholmit, amit vásárolt, Laurennek ajándékozott, aki meddősége miatt egy etióp babát fogadott örökbe párjával. Mikor elbúcsúztatták Sarah kislányát, Evie-t, szinte egyből üdvözölték Laurenét, a messziről érkezett Arsemát. Pár héttel ezután Sarah megható kérdéssel állt Lauren elé: “Azon gondolkoztam, hogy szükséged van-e az anyatejemre. Talán megetethetnéd belőle Arsemát. Nem tudom, mennyi időre lesz elég, de nagyon szívesen odaadnám.”
A barátnője könnyekig meghatódott és természetesen elfogadta a nagylelkű ajánlatot.
“Azt kívánom, bárcsak én etethetném meg a gyermekeimet. Sarah azt kívánja, bárcsak megetethette volna saját gyermekét. De az életnek nem mindig van értelme. Amikor a dolgok eltörnek és összekuszálódnak, a darabokból nekünk kell megteremtenünk a szépséget. Az, hogy Sarah etette meg az én gyermekemet, az egy gyönyörű példája a szeretetnek és a nagylelkűségnek egy szívszorító tragédia közepén.”
Forrás: Today
