Ha épp egy barátnőd esett át vetélésen, akkor valószínűleg ő is épp össze van zavarodva, szeretné, ha csak meghallgatnák mások a fájdalmát. Nincs szüksége okos tanácsokra, csak arra, hogy érezze, nincs egyedül. A végtelen magányt éli épp át, segíts neki, és inkább ne mondd a következő mondatokat.
“Jobban leszel hamar.”
Nem tudhatod, hogy ő hogyan reagál. Lehet, hogy neked hamar elmúlt a fájdalom, de a barátnőd másképp dolgozza fel a gyászt. Helyette inkább mondd azt, hogy “Én hamar rendbe jöttem, remélem veled is így lesz”. Majdnem ugyanazt mondod, mégis ilyen formában már biztatásnak hangzik. Ebben a mondatban már benne van, hogy ha akar, belekérdezhet, hogy te hogy élted túl a saját vetélésedet.
“Majd lesz másik babád.”
A babák nem pótolhatók, nem egy gumikacsát vesztett el a fürdőkádban, hanem a gyermekét. Ezzel a mondattal azt sugallod, hogy nem kell annyira sokra tartani a babáját. Helyette inkább ne mondj semmit a következő babákról, hiszen épphogy túl van a gyermeke halálán.
“Még az elején voltál, nem is számít igazából babának.”
A babájához nem onnantól kezd kötődni egy anya, hogy megszüli, hanem már a kétcsíkos teszt után rögtön a gyermekeként kezeli. Abban a pillanatban, hogy megfogan az a kis élet, az anyja már igenis babaként gondol rá. Mindegy, hogy a vetélés a 6. vagy a 20. héten történt, a fájdalom ugyanaz marad utána. Helyette mondj csak annyit, hogy “Részvétem”. Ennyi pont elég.
Az anyuka ilyenkor nemcsak babáját, hanem annak a babának az összes szülinapját, oda nem ajándékozott kisautókat, el nem puszilt puszikat és kimaradt öleléseket is gyászolja. A szomorúságát komolyan kell venni, segíteni neki empátiával és szeretettel, hogy fel tudja dolgozni a történteket.
Olvass többet a vetélésről:
- Tulajdonképpen hány gyerekem van? Nekem a vetélésem is számít
- Az apák és a vetélés – mit éreznek ők?
- A vetélés nem szégyen, ne hibáztasd magad
