“Tönkretettél, terhes vagyok.” Sosem felejtem el ezeket a szavakat. A feleségem 23 évesen, friss házasként mondta ezt, amikor alig volt pénzünk, és még a diplomámat sem szereztem meg. Összeölelkeztünk, nevettünk, imádkoztunk és megfogadtuk egymásnak, hogy együtt megyünk végig ezen az úton. Arra a szorongó pillanatra ma a legnagyobb gyengédséggel gondolunk vissza. Az az összezavarodott pillanat mára hálával tölti el a szívünket. Akkor kétségbeejtő volt, ma az egyik legörömtelibb pillanat az életünkben.
Valami megváltozott aznap. Anya lett a feleségem. És soha többé nem lett már ugyanolyan, mint az azelőtt.
Abból a terhességből van most egy iskolás gyermekünk, és ennek a nagy iskolásnak van négy kis testvére. Ebben a 12 évben szűrtem le a tapasztalatokat az anyaságról.
1. Az élettapasztalat mindennél többet ér
Persze a gyerekeket arra ösztönözzük, hogy tanuljanak. A tények tényleg remek dolgok, de a tapasztalat, bölcsesség sokkal többet ér. Ahogy nézem a feleségemet, mindig rájövök erre, úgy tanítja a gyerekeinket, hogy az igazán fontos dolgokat átadja nekik. Ezeknek általában semmi köze a tananyaghoz.
2. Utolsónak lenni nem szégyen
Legyen szó öltözésről, evésről vagy sorban állásról, anya mindig az utolsó. Mindenki mást maga elé helyez, vagyis inkább úgy esik, hogy a család többi tagja valahogy elé kerül, mert előbb csak fel kell öltöztetni a kicsiket, csak nem szabad éhesen hagyni őket, csak meg kell lennie az anyai kötelességeknek, mielőtt saját magát sorra keríthetné.
3. A munkájának sosincs vége
Nincs olyan egy anyának, hogy szünetet hirdethetne. Persze vannak pihenésre szánt órái, kimenői, fektetés utáni borozásai, de a fejében sosem szakad el az anyaszereptől. Az agya kattog azon, mi mindent kell holnap megcsinálni vagy épp rágódik, hogy megfázott-e valamelyik gyermeke aznap a nagy szélben. Fejben egy része mindig a gyerekeknél jár.
4. A szeretete a titkos fegyvere
Sem a nevelési szakkönyvek, sem a tapasztalt barátnők nem készíthetik fel az anyaságra. Minden anyának magától kell megtanulnia, hogy milyen anyának lenni. Az egyetlen közös a különböző anyukákban a feltétlen szeretet, amivel körülveszik a gyerekeiket.
5. A gyerekekért harcol a gyerekekkel
Szülőnek lenni olyan, mint egy ketrecharc. Sokszor kemény küzdelembe kell belemenni a saját gyerekeinkkel. Egyszerűbb lenne persze mindent rájuk hagyni, hogy csináljanak azt, amit akarnak, de azt mind tudjuk, hogy ez hova vezetne. A legnehezebb harcok érik meg a legjobban.
6. Ezek a legszebb napok
Ezt a mondatot a feleségem rakta ki otthon a falra. Arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy ne felejtsünk el egymásnak örülni minden nap, mert nem is olyan sok idő, és már el is röppen a gyerekkor.
7. Az aggódás munkaköri kötelesség
Ha a gyerekeiről van szó, az anya aggódik. De közben azt is látja, hogy az aggódás nem vezet sehova, ezért miután kiaggódta magát, inkább azt tanítja a gyerekeinek, hogy bízzanak magukban és abban, hogy a legrosszabb helyzetből is van kiút.
8. A bizalom mindenek fölött áll
Amióta a legnagyobb gyermekünk tinikorba lépett, a nevelési elveink is változtak egy kicsit. Nem vagyunk tökéletes szülők, de törekszünk arra, hogy ne mondjuk meg nekik, mit kell tenniük, inkább szeretnénk ott lenni, amikor szükségük van ránk. Az anyukájuk eltökélte, hogy ő lesz számukra a bizalom szobra, akire mindig számíthatnak és bármit megbeszélhetnek vele.
9. Minden korszak egyre jobb
A gyermekeim anyja egy ideig azt gondolta, hogy a legszebb korszak az életünkben az volt, amíg pici babák voltak a gyerekeink. De ahogy nőttek, úgy jött rá, hogy milyen csodálatos minden egyes életkor, amin átmennek.
10. Az anyaság tiszteletre méltó
Soha nem várta el, hogy dicsőítsék, vagy hogy hősnek tekintsék azért, mert anya. Csak csinálja a dolgát a tőle telhető legjobban. Minden tiszteletem az övé és a hozzá hasonló anyáké.
Olvass többet az anyaságról:
- 15 titok, amitől könnyebb az anyaság – tapasztalt anyukák vallomásai
- Az anyaság az, amikor megtalálod a brokkolit a kanapé mögé tömködve
- 10 dolog, amin anyaként nem vagyok hajlandó rágódni többé
