| A bumeráng-apák definíció szerint vissza-visszatérnek, és a gyerekkel élik mindennapjaikat egy ideig, majd kilépnek egy időre az életéből. |
Bár azt hihetnénk, hogy a gyermekét mindig elhagyó, majd visszatérő apuka a legkatasztrofálisabb feltételeket teremti a gyerek fejlődése szempontjából, egy új kutatás azt bizonyítja, hogy ez az apa sokkal jobbat tesz csemetéjének, mint a nem létező, és alig rosszabbat, mint az állandóan jelen levő.
A bumeráng-apuka jelenléte minden életkorban meghatározó, vagyis csecsemő- és kisgyermekkorban, iskoláskorban és kamaszkorban is.
Ha a gyerek életében babakorától számítva többé-kevésbé ugyan, de részt vesz, hosszú távon csökkentheti a depresszió kialakulásának esélyét, amely legnyilvánvalóbban kamaszkorban mutatkozik meg, hiszen ekkor a lelki nehézségek esélye megduplázódik – mondja Daphne Hernandez, a Houston University kutatója.
Bár kollégáival még nem látják egész pontosan, hogyan adódik ez az eredmény, mi magyarázza pontosan a meglepően pozitív mutatókat, Hernandez úgy véli, az állhat a dolog mögött, hogy egy vissza-visszatérő apuka azzal csökkenti a stressz mértékét a lányában, hogy visszatérésével távol tartja az anyát attól, hogy idegen férfiakat engedjen a háztartásba. Ezzel ugyanis megakadályozza az anyát, hogy romantikus kapcsolatot alakítson ki egy idegennel, illetve hogy a lánynak meg kelljen tapasztalni azt a stresszt, amelyik az új partnerrel kialakult helyzetből fakadna számára.
A kutatók szerint magyarázat lehet az is, hogy a részleges jelenlét egy olyan köteléket teremt az apa és a gyerek között, amelyik védelmezi a kislányt a stressztől.
“Külön kategóriát képviselnek nálunk a folyamatosan jelen levő, a hiányzó és a visszatérő apukák” – írja Hernandez egy kapcsolódó cikkében, és határozottan úgy véli, hogy pszichológiai nyereség származik azoktól az apáktól, akik “nincsenek állandóan jelen, de nincsenek is távol folyamatos jelleggel”.
A tudósok a kutatás során 3366 anyára és 3731 különböző nemű gyerekre vonatkozó információt dolgoztak fel, amely tartalmazta az anya kapcsolatainak történetét egészen a gyerek kamaszkoráig. Minden gyermek esetében a biológiai apával való kapcsolatát az alábbi három kategória egyikébe sorolták: stabil apa, aki a gyerekkel élt 18 éves koráig; nem stabil – hiányzó apa, aki elment, vagy sosem élt a családdal; és bumeráng-apa, aki visszajött, miután máshol is élt.
A bumeráng-apák definíció szerint vissza-visszatérnek, és a gyerekkel élik mindennapjaikat legalább egy ideig, de hogy meddig, azt nem követték nyomon a kutatók.
A kamaszokat – majdnem 4000 gyereket – azzal kapcsolatban vizsgálták, hogy mutattak-e depressziós tüneteket. Ennek fokát a sosem tapasztalttól a mindennap tapasztaltig egy hosszabb skálán állapították meg. Kizárólag a lányoknál mutatkozott összefüggés az apa csecsemőkortól számított jelenléte vagy jelenlétének hiánya és a depresszió fennállása között. A bumeráng-apukák kamasz lányai, úgy tűnik, ritkább esetben mutattak depressziós tüneteket, mint azok, akik teljesen apahiányban éltek és nőttek fel.
“Egy kis apaidő jobb, mint a semmi – jegyzi meg Hernandez. – Nem kell feltétlenül házasnak lenni és hagyományosan együtt élni ahhoz, hogy a gyereknek haszna származzon abból, hogy apja van. Minden apa számít.”
A bumeráng-apák lányai hosszú távon legalább olyan jól teljesítenek, mint az állandó apák gyerekei, legalábbis a depresszió hiányát illetően. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne származna előny abból, ha egy gyerek babakorától folyamatosan számíthat az apjára. Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy az apa jelenléte számtalan pozitív pszichológiai hozadékkal jár, így például gátolja a promiszkuitást a lányok esetében, csökkenti a droghasználat és a bűncselekmények elkövetésének esélyét a fiúknál.
Bár a bumeráng-szülőség nem egy tradicionálisan elfogadott szülőmodell, mégis egy választást jelent, amelyben az apa a gyerek felé tud fordulni.
“Végső soron ezek az apák elkötelezettek a gyerekek irányában” – mondja Hernandez. Vagyis a cikk szerint nem igaz, hogy az időlegesen megjelenő apák nagyobb bizonytalanságot keltenek a lányaikban, mint a soha meg nem jelenők. Kérdés marad, hogy az anyákban ezzel milyen érzéseket keltenek, illetve hogy az anyákban ezáltal okozott stressz hogyan hat a lányokra.
Az elmélet, miszerint a bumeránghelyzet gátolja az anyát az új kapcsolat kialakulásában, azért hangzik furcsán, mert ebben az esetben a lánynak minden valószínűség szerint egy erősen frusztrált anyával kell együtt élnie, akinek nincs társa, és nem is találhat magának. Amennyiben a kutatási eredmények helyesek, valószínűbbnek tűnik, hogy egy kiegyensúlyozott közegben cseperedő kislány jobban jár, ha kapcsolatban marad az apukájával, azt viszont nehéz elképzelnünk, hogy úgy járna jobban, ha az anya emiatt folyton egyedül marad.
Olvass többet az apa-lánya kapcsolatról:
- Megható rajzok az apa-lánya kapcsolatról
- 3 mondat, amit apaként minden nap mondj el a lányodnak
- “Tudatosan dolgoztunk a jó apa-lánya kapcsolaton”
