“1999 nyarán, 20 évesen ott álltam egy egyéves kislánnyal, csapdába esve egy rossz házasságban. A férjemnek jó munkája, autója, sikeres családi vállalkozása volt közösen az anyjával. A közelünkben lakott az egész családja, megadtak nekünk mindent, amire csak szükségünk volt. Hamar ráébredtem, hogy saját munka és jövedelem nélkül csapdában vagyok a férjem mellett, akit nem szerettem.
A szüleim elváltak, amikor még csecsemő voltam, úgyhogy abban a hitben nőttem fel, hogy elváltan és boldogan jobb élni, mint házasságban és nyomorultan. Ezért aztán hamar arra a döntésre jutottam, hogy el akarok válni. Tudtam, hogy a férjem minden támogatást megkap a családjától, én meg mehetek lakni az anyukámhoz, aki nem épp gyerekbarát természet, úgyhogy
meghoztam életem legnehezebb döntését: otthagytam az egyéves gyerekemet az apjára.
Az anyukám elég messze lakott tőlünk, de nem tudtam máshová menni. Hiányzott a babám, pár hétig minden estém arról szólt, hogy álomba sírtam magam. Mindennap felhívtam telefonon, mert féltem tőle, hogy elfelejt, de az apja a válás miatti sértettségében nem hagyta, hogy beszéljek vele. Az egész családja egységes falként zárta el tőlem a lányomat. Ez teljes mértékben sokkolt. Azt hittem, ennél sokkal érettebben tudja majd a férjem kezelni a helyzetet, pedig tudhattam volna, hogy így reagál majd, hiszen épp az ilyen dolgai miatt akartam elválni tőle. Gyorsan kellett cselekednem.
Eddigre már eldöntöttem, hogy folytatom az egyetemet, amit a szülés miatt félbehagytam, viszont a lányom miatt az üzleti szakról átjelentkeztem a jogi karra. Meg akartam tanulni, hogyan szerezhetem vissza a lányom felügyeleti jogát ügyvéd nélkül. Közben teljes munkaidőben dolgoztam, minden fillért félretettem. Ha eszembe jutott, hogy a kislányom nélkülem nő fel, mindig azzal nyugtattam magam, hogy legalább mindent megadnak neki és biztonságban van.
Én nem tudtam volna akkor még eltartani, de tudtam, hogy amint megvalósítom a terveimet, képes leszek arra, hogy sokkal jobb életet biztosítsak neki, mint az apja. Az egyetemen egy jó szakmát kapok a kezembe, amivel tudok annyit keresni, hogy jó környéken neveljem és jó iskolába járassam a lányomat.
Képünk illusztráció
Tudtam magamról, hogy jó példát tudok mutatni a gyermekemnek, mellettem magabiztos nővé cseperedhet majd.
2001-re (két évvel a válás után) már meg tudtam venni a saját kocsimat és egy lakást 20 km-re a lányomtól. Egy vállalatnál kaptam munkát ügyvédsegédként, úgyhogy már semmi sem állíthatott meg, hogy megszerezzem a gyermekem felügyeleti jogát. Nem akartam többé csak pár órára látni őt hétvégente. Persze azt szerettem volna, ha egyből hozzám költözik, de adtam neki időt, hogy hozzászokjon a környezetváltozáshoz, ezért az első időkben csak pár napig aludt nálam.
Mint kiderült, az apja pár héttel azután, hogy elköltöztem, összejött egy nővel, akit a lányom végül anyának kezdett hívni. Sosem felejtem el az első éjszakát, amit nálam töltött, órákig az »anyja« után sírt. Megszakadt a szívem, csak annyit tudtam tenni, hogy próbáltam megnyugtatni, ringatni, szeretgetni. Végül az ölemben abbahagyta a sírást, odahajtotta a fejét a mellkasomra, és csak hallgatta csendben a dalt, amit baba korában is énekeltem neki mindig. Attól a pillanattól kezdve soha nem sírt a másik »anyáért«, amikor velem volt, és végül boldogan költözött végleg hozzám.
2008 óta saját ügyvédi praxisom van, otthonról dolgozom, ami a lányomnak is jót tesz, hiszen így mindig ott vagyok neki, ha szüksége van rám. Mindenre szakítok időt, ami neki fontos. Ott vagyok az összes szülőin, iskolai pikniken, sporteseményeken. Megtanulta tőlem 10 éves korára, hogyan lehet egyensúlyozni a kötelességek és a magánélet között, hogyan tudja beosztani az idejét, és mindent tud arról, hogyan kell tárgyalni a kliensekkel. Nagy álma, hogy saját pékséget nyisson majd, amihez már jó alapokat kapott a példámból. Minden lehetősége meglesz, hogy elérje az álmait. Egy csodálatos, kedves, szenvedélyes fiatal nő vált mára belőle, és azt gondolom, hogy az a két év, amíg nem élt velem, amíg én felépítettem önmagam, nagyon fontos szerepet kapott abban, hogy neki csodálatos felnőttkora legyen. Azzal, hogy elhagytam, megmentettem mindkettőnket.”
Olvass többet a válásról:
- Válás után: egy édesapa levele a kislányához
- Válószoba és szex a pap előtt – bizarr módszerek a válás elkerülésére
- Válás után ingázzon a gyerek. Vagy a szülő?
