Én is ebben reménykedtem, de gyorsan rá kellett jönnöm: az én gyerekem nemhogy nem jó alvó, inkább nem is alszik. Az első éjszakától indult az éjszakai maraton és egészen 10 hónapos koráig sosem alhattam egyben két órát. Később is ébredt éjjel, még sokáig, de akkor már legalább 4-5 órát tudtam aludni egyhuzamban.
Ha neked is hasonlóan nem alvó gyereked van, akkor már biztosan ismered az alábbi 5 lépést, amivel szépen lassan, de elsirattad a nyugodt éjszakákat.
1. Tagadás: Legerősebben az első pár hétben jelentkezik, és legtöbbször ez a stádium tart a legtovább. Mert hát javulni fog a helyzet. Időnként máris jobb, nem? Meg mindig jobbra fordulnak a dolgok, és mennyiszer hallottad már mások gyerekéről, hogy azok simán alszanak egész éjjel, ha elérik ezt és ezt a kort. És persze, hogy a tiéd nem alszik, hiszen egy igazi haspók, aki nagyobb az átlagnál és gyorsabban is fejlődik. Meg igény szerint neveled. És különben is, az emberek össze-vissza dumálnak.
2. Harag: Bármikor felütheti a fejét a gyerek párhetes és féléves kora között. Pont akkor, mikor rájössz, hogy mivel állsz szemben, és hogy egyhamar ebből az állapotból nem lesz kiút. No és persze, még erősebbé válik, mikor a hasonkorú babát nevelő ismerősök szájából épp azt hallod, hogy náluk már hathetes kora óta nyugi van éjjel. Ilyenkor vörös fénnyel villog a fejedben a gondolat: “Ez. Rohadtul. Nem. Igazságos.” Még a saját szüleidre is haragszol, akik nem is értik, mi lelhette az ő kis unokájukat, mikor te annyira angyal kisbaba voltál. És persze, ahányszor elhaladsz a könyvespolcon fekvő Suttogó kötet mellett, annyiszor emeled fel a középső ujjadat.
3. Alkudozás: Ebben a stádiumban kérsz szaksegítséget, és rimánkodsz a barátoknak, hogy csak egy éjszakára vállalják be a gyereket. Bármire képes lennél egy kiadós éjszakai alvásért! Na, jó, majdnem bármire. Ja, és persze, ez az az időszak, mikor feladva minden addig esetleg még álló elvedet, beadod a derekad, és a gyereket beköltözteted a szülői ágyba. Remélve, hogy így majd nem kell felkelned éjszaka, legalább addig, amíg “kijön a foga/elmúlik a hasfájása/meggyógyul a náthából”. Rossz hírem van, így is megvan az esély arra, hogy felébredsz egy párszor éjjel.
4. Depresszió: Valahol az 5. és a 6. hónap között ráébredsz, hogy még mindig csak annyit alhatsz egy-egy éjjel, mint a legelején, és ez még így marad egy ideig. Beveted az 1-3-5 perces altatási módszert is, és mégis előfordul, hogy időről időre ismét ébred a gyerek. Leteszel arról is, hogy valaha egy jót szexelj a férjeddel, hiszen folyamatosan a gyerekről szól az éjszaka. Arról nem is beszélve, hogy ébren sem tudnál maradni a végéig.
5. Elfogadás: Eljön a pont, mikor bedobod a törülközőt – vagyis eljutsz az elfogadás állapotába. A reggeleket egy extra adag kávéval kezded – még ha olykor hidegen iszod is meg –, és napközben is többször beszunyókálsz. Hogy az estékről ne is beszéljünk, amikor gyakorlatilag előbb nyom el az álom, mint a gyereket. És talán, de csak talán, már kezd derengeni, hogy hosszú távon tényleg nem marad örökké ilyen a helyzet. Mert egy gyerek sem marad vacak alvó örökre. Legkésőbb az óvoda végére, iskola elejére már minden gyerek képes békésen átaludni a legnagyobb égiháborút, akár egy sátorban, az erdő közepén is. Sőt, még az is lehet, hogy a közel 90 perces altatási szertartások helyett a gyereked már azonnal benyomja a szunyát, ahogy lekapcsolod a szobájában a villanyt. Addig is marad a reggeli kávé. Olykor délután is megismételve.