Mi mással, mondhatnánk, hiszen ezek a mesék többnyire sötétek, ijesztőek – igaz, szerencsére boldog véget érnek. Schoenberger – aki egyébként elismert tájfotós és nagyon nem mellesleg színtévesztő – a hegyek nagy barátja, és ez érződik is képein, pontosan tudja, hogyan játszhat a természeti szépséggel és jelenségekkel úgy, hogy valóban a Grimm-világban érezhessük magunkat. A képek persze lélegzetelállítóan szép tájképek egytől egyig, olykor a homályban egy alak is felbukkan a képeken, nehogy úgy érezzük, érintetlen tájakon járunk. Több képet itt, a fotográfus oldalát pedig itt találjátok.
