Cierra Fortner vásárolni ment a minap két kisgyermekével, ahol a pénztáros megdicsérte, hogy milyen szép élete van, minden összejött neki, szép család, férj, gyerekek. Az anyuka megköszönte a bókot, majd megírta a történetét a Facebookon, hogy mindenki lássa, hogy a tökéletesnek tűnő anyaság mögött mi az igazság.
“Ma a Walmartban a szokásos heti vásárlást intéztem, amikor a pénztáros azt mondta nekem, hogy »Mindig nézem magát és a gyerekeit, milyen jól öltözöttek, milyen szépen viselkednek és úgy tűnik, nagyon szép életük van.« Hirtelen zavaromban elmotyogtam egy köszönömöt, mert ez elég messze áll a valóságtól, csak ott nem tudtam kifejteni, de szeretném, ha ez a kedves hölgy tudna egy-két dolgot rólam.
Fotó: Cierra Lyn Fortner
Szeretném, ha tudná, milyen harcokat vívok minden nap a szorongásommal, depressziómmal, és hogy kétszer próbáltam öngyilkos lenni. Szeretném, ha tudná, hogy néha nem bírok felkelni a kanapéról, hogy ételt készítsek a gyerekeimnek, és csak fagyasztott pizzát vagy gabonapelyhet kapnak. Szeretném, ha tudná, hogy a fiam négy napból háromszor elkésik az iskolából, mert folyamatosan elfelejtem, hogy milyen nap és hány óra van, annak ellenére, hogy a konyhában egy fél falat beborító naptár díszeleg.
Szeretném, ha tudná, hogy vannak idegösszeomlásos pillanataim, amikor bezárkózom a fürdőszobába és bőgök. Szeretném, ha tudná, hogy nem voltam mindig igazi anyuka, mert régebben heti 80 órát dolgoztam, iskolába jártam és az első gyermekem rengeteg éjszakát töltött a nagyszüleinél. Szeretném, ha tudná, hogy nem mostam hajat három napja, és a gyerekeimet nem fürdettem meg két napja. Szeretném, ha tudná, hogy amikor megszólított, azért siettem annyira, mert otthon felejtettem a pelenkázós táskát, és Brenton éhes volt. De leginkább szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan sikeres anya, és valószínűleg sosem leszek az.
Nem tudom, hogy más anyukák hogyan tartják össze az életüket, hogy minden sikerüljön egyszerre, de azt tudom, hogy minden, amit teszünk, azt a gyerekeink iránt érzett szeretetből tesszük, és ettől leszünk jó anyák. Azt üzenném minden hozzám hasonlóan kimerült anyának, hogy jól csináljátok, nem baj, ha néha összeomlotok, vagy ha a gyerekek nem mindig esznek szuperegészséges vacsorát. És ami a legfontosabb: fordítsatok elég időt és energiát magatokra is.”
