Drew Barrymore hisztikezelő módszere mindent visz

Kun Gabi | 2017. Február 14.
Minden szülő jól tudja, hogy az életével játszik, ha egész napos programra viszi a gyerekét, akinek még délutáni alvásra lenne szüksége. Drew Barrymore is tisztában volt vele, hogy saját fejére hozza a bajt, de aztán zseniálisan reagált lánya nyilvános idegösszeomlásaira.

Most tekintsünk el tőle, hogy színésznő, világhírű meg még szép is, nézzük őt úgy, mint egy átlagos anyukát, mert úgy tűnik, hiába a hírnév, a szokásos anya problémák őt sem kerülik el. Vicces képeken mutatta meg a Late Night With Seth Meyers műsorban, hogy milyen az, amikor a lánya, Olive kap hisztirohamot a legnagyobb nyilvánosság előtt.

Ismerjük az érzést, amikor leveti magát a földre a gyerekünk, ordít, és rúgkapál, mert valamit nem kap meg, valamit nem csinálhat, vagy épp valamit csinálnia kell, esetleg csak úgy fúj a fejében a szél, hogy a rózsaszín gumicukor helyett inkább a zöldet akarná, és mit képzel anya, hogy nem képes a gondolataiban olvasni. Ilyenkor leizzadunk, vörösödünk, szénné égünk a nyilvánosság előtt, szinte halljuk, ahogy összesúgnak a hátunk mögött, hogy milyen anya az ilyen, aki nem bírja megnevelni a kölkét, minek ennek gyerek. Barrymore nem jött azonban zavarba, és ezzel szerintem remek példát mutat a világon minden anyának. Helyette inkább pózba vágta magát a gyerek mellett, és szépen kivárta a Disneyworld közepén, amíg vége van a hisztériázásnak.

Ezen a képen az látható, ahogy a lányom összeomlik épp a földön. Ebben az esetben valami kacsát vagy kócsagot akart üldözni, elszántan el akarta kapni, én meg nem engedtem, hogy elrohanjon. Egy fontos leckét megtanultam az esetből: legközelebb hagyom, hogy üldözőbe vegye, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Nem ez volt az egyetlen eset, Barrymore mutatott egy másik disneylandes képet is, amikor Olive szintén levetette magát a földre, anya viszont megőrizte hidegvérét és humorát, és egy ezt-nem-hiszem-el pózt vett fel hisztiző lánya mellett.

Olive itt épp Disneylandben veszítette el a fonalat, mert valahogy mindig így végződnek ezek a programok. Nagyon akarod, hogy jó legyen, azt mondod magadnak, hogy hú, itt vagyunk, hagyjuk a délutáni alvást, menjünk és fedezzük fel a helyet, ki akarod hozni a napból a maximumot. Aztán ez lesz belőle, a végén mindig hisztirohamot kapnak a gyerekek.

Egyetértünk, Drew, veled bólogatunk, tényleg így van ez, bár velünk nem Disneylandben esnek meg ezek a hisztik, hanem a helyi Tesco közepén, de azért a helyzet ugyanaz. Ettől még persze a hiszti ugyanúgy fájdalmas és kínos élmény, mindegy, hogy csilliárdokat fizettünk a belépőért vagy csak egy átlagos szombat délutánt próbálunk túlélni a dackorszakos gyerekünk mellett. Érdemes Drew tanácsára hallgatni, jó hasznát vehetjük a későbbiekben:

A gyerekek kiszámíthatatlanok. Legalább tíz különböző következetes hadművelet kell, hogy legyen a tarsolyodban mellettük. Az egyik pillanatban a szerető anya, a másikban a nagyon-komolyan-gondolom anya szerepet kell magadra öltened. Vagy épp az inkább-nevess-mint-sírj anyát, mint én tettem.

Exit mobile version