Apák őszintén: bárcsak tudtam volna ezt, amikor totyogó volt a gyerekem

A totyogó korszak rendkívül izgalmas – ha nevezhetjük izgalmasnak a sok hisztit és hangulatingadozást. Persze nemcsak a rosszat kell látni, rengeteg tündéri, nevetős pillanatot is tartogat ez a korosztály (2-4 év között) a szülők számára, de tény, hogy nem mindig tudjuk, hova kapjuk a fejünket, és alaposan megedződik a türelmünk ebben a pár évben. Öt apa írta le, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak, mit csinálnának másképp utólag, túlélve a gyerek totyogó korát.

Nem fontos, hogy mit szólnak mások

„Az első gyerekünknél túlságosan törődtünk azzal, hogy mit szólnak mások. Ha látogatók jöttek – szülők, vagy főleg anyósék -, akkor minden energiánkat arra fordítottuk, hogy tisztaságot és rendet varázsoljunk, azt mutassuk kifelé, hogy minden rendben van, és nem vagyunk kimerülve teljesen. Rengeteg stresszt megspóroltunk volna, ha nem törődünk ezzel, úgy talán több erőnk maradt volna arra, hogy pihenjünk és a gyerekkel foglalkozzunk a sok pózolás helyett.” – Bryan

Nincs szükség sok dologra, hogy szórakoztasd a totyogót

„Amikor friss szülő vagy, akkor mindent meg akarsz vásárolni a gyerekednek. Veszel rengeteg játékot, plüssöket, rongyikat… egy halom holmit, aminek a felére nem is lesz szükséged. Bárcsak tudtam volna, hogy ha elrejtek egy játékot egy hétre a szekrénybe, akkor az újdonság erejével hat majd a totyogó gyerekemre! Rengeteg pénzt megspórolhattam volna, és nem kellene most térdig gázolnom a játékokban.” – Adam

A totyogó korszak nem egyszerű a szülőknek (Kép: Unsplash)

Le kell tenni a telefont

„Amikor a totyogó gyerekem alszik vagy játszik egyedül, akkor nagy a kísértés, hogy őrült görgetésbe kezdjek a közösségi oldalakon. A probléma az, hogy ez már kényszerré vált nálam, amit nagyon nehéz megtörni. Nem beszélek az okostelefonok ellen, csak azt mondom, hogy ha gyerek van, akkor tudatosan kell használni a kütyüket, mert elszippanthatnak a gyerek mellől. – John

Nem kell mindenen annyira stresszelni

„Amikor totyogó volt a fiam, elvesztettem az állásomat. Borzasztó időszak volt, éjjelente nem bírtam aludni, csak böngésztem az álláskereső oldalakat megszállottan, és ötpercenként néztem az emaileket. Aztán rájöttem, hogy semmi értelme annak, amit csinálok, és csak abban akadályozom meg magam, hogy több időt töltsek a gyerekemmel és feleségemmel. Annyira stresszeltem, hogy elfelejtettem érzelmi biztonságot nyújtani nekik. Aggódtam persze a pénz miatt, de ott volt a lehetőség a kezemben, hogy építsem a kapcsolatot a fiammal, ha már úgyis otthon vagyok. Azóta igyekszem odafigyelni, hogy ne idegeskedjek annyira mindenen.” – Frank

Nem azért hisztiznek a gyerekek, hogy idegesítsenek

„A lányom nehezen viselte a totyogó korszakot érzelmileg, a feleségem jól kezelte a hisztiket, én kevésbé. Alaposan kiborultam például, ha a bevásárlóközpont közepén rendezett jelenetet, vagy ha alvás előtt adta elő a hisztit. Pedig tudtam, hogy attól még, hogy mérges leszek, nem fog a gyerekem kevésbé hisztizni. Megtanultam a leckét, hogy a hisztit nem szabad magunkra venni, nem ellenünk van, és csak nyugodt hangnemben lehet megtanítani a gyereket arra, hogyan kezelje az érzelmeit.” – Greg

Olvass többet a dackorszakról!

• Vekerdy Tamás: Éljük túl a dackorszakot!
• Nem akar az agyadra menni a gyerek, csak muszáj nemet mondania