A gyerekpszichológusok szerint akkor van okunk az aggodalomra, ha több mint hat hónapja tapasztalható egy gyereknél az ellenséges, agresszív vagy bomlasztó viselkedés. Illetve arra is figyelnünk kell és problémát szimatolni, ha nem a korának megfelelő a magatartása. Ezt könnyű leírni egy könyvben, de annál nehezebb tetten érni az életben, főleg, ha a saját gyerekünkről van szó. Mert ki gyanakodna nagy problémára, ha a gyereke túlságosan érettnek tűnik, vagy ha dobálózik a homokozóban a műanyag vödrökkel?
Mivel közvetlen közelről figyeljük a gyerekeinket, ezért fel sem tűnik sokszor a viselkedés megváltozása, vagy nemes egyszerűséggel simán rákenhető környezeti változásokra.
Máshogy kezd viselkedni, mert oviba megy, iskolakezdéskor, váláskor, meghal a hörcsöge, születik kistestvére, nem a kedvence volt vacsorára. Annyi hatás éri egy nap, hogy nehéz olyan eseményt találni, ami nem lehet hatással a gyerek magatartására. A saját gyerekeimen és a környezetünkben élő szülőkön is azt látom, hogy a magatartásproblémákat nem olyan egyértelmű kiszúrni szülőként, mert az alapbeállításunk az, hogy a gyerekünk normális. Talán kicsit eltér a többiektől, de hát ő ettől különleges. Ezért fontos, hogy kicsit alámerüljünk a gyerekpszichológia bugyraiba, épp csak annyira, hogy a legfontosabb viselkedésproblémákat be tudjuk azonosítani a saját gyerekeinknél.
1. Nem tudja kezelni az indulatait
A totyogóknál természetes, hogy képtelenek fékezni az indulataikat, ha nekik problémájuk van, akkor azt jó hangosan a világ tudtára adják, földhöz vágják magukat, és teli torokból üvöltenek hozzá, csak a nyomaték kedvéért. Viszont ha már a gyerek túl van a dackorszakon, és 5 évesen is még ugyanígy viselkedik, akkor az mutathat olyan problémára, amihez szakemberre van szükség. Minden tíz gyerekből egyet érint az ODD (oppositional defiant disorder, dacos ellenszegülés), amihez pszichológiai segítség kell a gyereknek.
2. Figyelmetlen és túlmozgásos
Amikor a gyerekkel túl sok véletlen történik, elejti, felrúgja, elveszti, elfelejti, amit el lehet, és észreveszed rajta, hogy nem tudod lekötni pár percnél tovább egy játékkal, akkor ébernek kell lenni szülőként. A figyelemzavarral és hiperaktivitással valamit kezdeni kell, mert vezethet indulatkitörésekhez és főleg beilleszkedési problémákhoz, ami a gyerek egész gyerekkorára rányomhatja a bélyegét. A megfelelő kezelés jelentős életminőség-javulást hozhat a gyermek életébe.
3. Tiszteletlen
Nem olyan értelemben, hogy “ezek a mai fiatalok, még tisztességesen megszólalni sem tudnak”. Hanem tényleg van, hogy érzed belül, hogy ez a gyerek nem olyan hangnemben beszél a szüleivel, más felnőttekkel vagy az osztálytársaival, ahogy azt a minimális udvariasság megkívánná. Van egy vékony határ a szemtelenség és a tiszteletlenség között. Lehet, hogy épp a függetlenségét akarja kivívni a gyerek vagy a határokat feszegeti, mindegy, mi áll a háttérben, a tiszteletlenséggel saját maga alatt vágja a fát, ezért fontos, hogy a szülők komolyan vegyék ezt a magatartásproblémát.
Ha már csírájában sikerül elfojtani, akkor megelőzhető, hogy rossz szokásként rögzüljön a gyerekben. Függ persze a gyerek életkorától is, illetve attól, hogy mit akar elérni a tiszteletlen viselkedéssel, hogy hogyan kezelhető, szülőként elsőként azt tehetjük, hogy jó példát mutatunk, mert a gyerek abból tanul a legtöbbet.
4. Folyamatosan nyafog
Főleg ovisok esetében ez egy olyan probléma, ami felett a legtöbb szülő átsiklik, hiszen abban a korban van a gyerek, amikor annyit nyafog, hogy már belső tűzfalat építünk ki a hangja nyafogós frekvenciája ellen. Normális a pici gyerekeknél, hogy a frusztrációjukat sírással és nyafogással fejezzék ki, de azért egy szinten túl annak a jele, hogy ezzel érik el, amit akarnak. Azaz érzelmileg manipulálják a szülőket, akik inkább megtesznek bármit, csak ne kelljen hallgatniuk a nyafogást.
Ez a fajta magatartás azért alakul ki, mert a gyerekek hamar észreveszik, hogy több figyelmet kapnak, ha sírnak. Ezért javasolják azt a pszichológusok, hogy első körben próbáljuk meg azt a gyerekeinknél, hogy nem figyelünk oda, ha nyafognak, és szenteljünk nekik több figyelmet, amikor épp nem nyávognak valamiért. A nyafogás annak a jele is lehet, hogy mellőzve érzi magát a gyerek, de ezért nem kell hibáztatni magunkat, a legtöbb szülőnek gondot okoz, hogy elég időt varázsoljon valahogy a gyerekére nap mint nap.
5. Gyakran hisztizik
Minden egészséges gyermeknél várható, hogy idegösszeomlást produkáljon a dackorszakban, amikor úgy érzi, hogy a szükségleteit nem elégítik ki a szülei az általa elképzeltek szerint. De ha ez már állandósul, akkor az annak a jele lehet, hogy mélyebb problémák vannak a gyerek magatartásával. Ha iskolás korú a gyerek, és úgy rendez folyton hisztis jeleneteket, akkor az jelezhet tanulási nehézségeket, szorongást, sőt akár depressziót is.
6. Rosszul teljesít az iskolában
Nem kell, hogy a mi gyerekünk legyen a suli legjobbja, nem az a cél, hogy még nagyobb nyomást helyezzünk a vállára a jobb jegyekért. Viszont ha már huzamosabb ideje problémái vannak a tanulással, az okozhat önbizalom-csökkenést, és folyamatos stresszhatást jelent az életében. Mivel mind tudjuk, hogy az állandó stressz milyen szinten rombolja az egészséget, ezért nem is kell nagyon győzködni egy szülőt sem, hogy miért kell segíteni a gyereknek, ha rosszul teljesít az iskolában. Ha pedig hirtelen esik vissza a teljesítménye, akkor arra azért kell odafigyelnünk, mert jelezheti azt, hogy bántalmazzák az iskolában, vagy hogy valami miatt elvesztette a motivációját.
Nincs egyértelműen kijelölt út, hogy mi a normális a gyerekek magatartásában, hiszen minden ember, így minden gyerek is más és más. Ezért azt érdemes szem előtt tartani szülőként, hogy minden olyan viselkedésre, ami bomlasztó, agresszív vagy szélsőséges, különös figyelmet kell fordítani, mert olyan problémára utalhat, amit kezelni kell.
