Szerencsére egyre több az olyan bátor anya, mint Laura Mazza, aki nem fél a nyilvánosság előtt véleményt formálni az antidepresszánsokról. Nagyban hozzájárult például ezzel a poszttal is ahhoz, hogy tabuk nélkül lehessen beszélni egy ilyen fontos témáról, mint amilyen egy anya életében felbukkanó depresszió.
“Tehát antidepresszánst kell szedned. Lehet, hogy az élet megdobált párszor, lehet, hogy nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, lehet, hogy minden a nyakadba szakadt. Lehet, hogy nehéz kikelni az ágyból reggelente. Lehet, hogy az agyadban nehezen csatlakoznak egymáshoz a drótok.
Alacsony a szerotoninszinted, és ettől nehézzé vált az anyaság. Ez vagy te és az agyad. Nem leszel ettől sem te, sem az elméd kevésbé csodálatos. Csak úgy érzed magad tőle, mintha kicsi lennél, és az aggódás és szomorúság nagy barlangjába lennél bezárva. Néha azt is érezheted, hogy irracionális vagy, néha igazad is van. De ez rendben van. Nem a te hibád.
Szükséged van gyógyszerekre, lehet, hogy hónapokig, évekig vagy egész életedben. Nincs ezzel semmi baj. Ez egy betegség. Senki sem mondaná egy cukorbetegnek, hogy hagyja el a gyógyszerét, vagy csak ne egyen cukrot, és akkor majd elmúlik a betegsége. Nem mondanád azt sem egy szívbetegnek, hogy másszon ki belőle.
Azért van szükséged a gyógyszereidre, hogy a drótok megfelelően kapcsolódjanak, hogy a barlang ne tűnjön olyan nagynak, hogy a víz fölött tudd tartani a fejed. Senki sem tökéletes. De mind megteszünk minden szükséges lépést, hogy egészségesek és boldogok legyünk. Ígérem, jobb lesz egy idő múlva, nem fog annyira idegesíteni, és biztos, hogy nem vagy egyedül. Nem kell mindig erősnek lenned, nem kell titokban tartanod és mindenkire mosolyognod.
Nem baj, ha nem vagy jól, inkább az a baj, ha azt tetteted, hogy rendben vagy, amikor rosszul érzed magad. A depresszión nincs mit szégyellni.”
