A gyerekek nem viselik jól a változásokat, így akár otthon volt veled három évet, akár bölcsibe járt, nem egy egyszerű váltás számára az ovikezdés. Eddig egy jól megszokott környezetben, kiszámítható napirendben, számára ismerős emberek, gyerekek között volt, szeptembertől pedig hirtelen mindez eltűnik, és napi 4-8 órát idegen helyen, ismeretlenek között kell eltöltenie, más napi ritmusban. Ez még egy felnőttet is megvisel, ha csak a munkahelyváltásra gondolunk, hát még egy pici gyereket, akinek a biztonságérzetét leginkább az állandó, ismétlődő, rutinszerű történések és személyek adják.
A gyerek nagy sírásai a beszoktatás alatt leginkább emiatt vannak, mert úgy érzi, hirtelen bedobtuk a mély vízbe, ami ráadásul jéghideg.
Az ovira felkészítés ezért nem augusztus utolsó hetében kezdődik, a beszoktatás pedig nem arról a pár napról szól, amit ott töltesz a gyerekkel, hanem már hónapokkal előre kell gondolkodni.
fotók: Getty Images
1. Cseréld le az ágyát!
Ha eddig rácsos ágyban aludt, akkor most jött el az ideje, hogy lecseréld nagy ágyra, ne pont ovikezdésre időzítsd a cserét. A rácsos ágy eltűnése akkora változás a gyereknek, hogy épp elég neki megbirkózni vele önmagában, nem kell még megfejelni azzal, hogy felborul az élete a hálószobáján kívül is.
Az én kislányom is szeptemberben megy oviba, hallgattam erre a tanácsra, lecseréltem az ágyát két hete, és azóta nem találja igazán helyét, bolygó hollandiként megjelenik minden hajnalban az ágyamnál, hogy köszöni, de nem kér az új ágyból. Mire elérünk a szeptemberi ovikezdéshez, nagyon remélem, hogy ezt a változást már megszokja, és boldogan átalszik megint minden éjszakát.
2. Kezdd el a szobatisztaságra nevelést!
Bár már nem követelmény az ovikban, hogy szobatiszta legyen a gyermek hároméves korára, de azért szépen kérnek minden szülőt, hogy ha lehet, pelenka nélkül legyen a gyerek nap közben, mire oviba kerül. Érthető a kérés, hiszen nincs sem emberük, sem eszközük igazán a pelenkázásra, így a szülők nagy feladata a nyáron a szobatisztaságra nevelés. Ha nem látod a gyereken a hajlandóságot, nem szól magától, hogy pisilnie kell, akkor kezdj hozzá kis lépésekben, először csak pár órára, például a játszóterezésre vedd le róla a pelenkát, hogy érezze, milyen az, ha pisis lesz, mert a mai pelenkákban észre sem veszik, ha pisilnek.
Ha kicsit sem érdekli, hogy bepisil, akkor használhatod azt a módszert, hogy nem kérdezed meg, csak óránként ráülteted a bilire/vécére, hátha belepisil. Egyelőre csak a nap közbeni vécézésre koncentrálj, az éjszakai szobatisztasággal ráérsz, nem ritka, hogy később érnek meg arra a gyerekek, hogy felébredjenek a pisilési ingerre. Érdemes pozitív példával elöl járni, engedni, hogy lássa, ahogy a testvére, anyukája pisil, beszélgetni róla, hogy a nagyok már mind vécére járnak. A kakilás már keményebb dió szokott lenni sokaknál, mert a kakit még a picik a saját testük részének érzik, ezért nehezebben válnak meg tőle pelenka nélkül, úgyhogy ha ellenérzése lenne a gyermekednek a kaki elengedésével, akkor inkább ne erőltesd, nehogy még a végén vissza akarja tartani.
3. Olvass ovisokról szóló könyveket!
A lányaimnál az egyértelmű győztes az ovis könyvek terén Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyve volt, ovikezdés előtt minden este ebből kellett esti mesét olvasni. Azért fontos, hogy bekússzon az ovi gondolata a mindennapos olvasmányokba, mert így fejben elkezd rá felkészülni a gyerek, úgy érzi, valami kis támpontot kap hozzá, mi vár rá ott, a nagy ismeretlenben.
4. Sétáljatok el az ovi felé, ahányszor csak alkalom adódik rá!
Lehetőleg azon az útvonalon menjetek el minél többször a nyáron az ovihoz, amin majd nap mint nap közlekedni fogtok már élesben. Ebben is a rutin és az állandóság fontos a gyereknek, ezért érdemes bejáratni egy útvonalat, amin majd lehetőleg ugyanazzal a szülővel menjen minden reggel oviba. Nyáron erre gyakorolhattok a délutáni séták alkalmával akár naponta. Ha pedig már ott vagytok, akkor beszélgessetek az oviról, mesélj neki, milyen volt ovisnak lenni, mit csináltál, hogy hívták az óvónénit, mi az ő óvónénijének a neve, milyen játékok várják az oviban.
5. Válasszon egy ovis plüsst, ami mindig vele lehet!
Egy olyan szeretettárgyat válasszatok ki már most, amely biztonságot nyújthat neki az oviban. Az én lányom nincs oda a plüssökért, inkább takarófétise van, ezért neki már megvan a kis kedvenc takarója, amit visz majd az oviba mindennap. De akár az is jó megoldás lehet, hogy egy anyaszagú pólót hurcoljon magával, vagy bármilyen tárgyat, ami az otthonát idézi fel benne.
6. Ne szorongj előre!
A szorongásodat átveszi a gyerek, ez sajnos így megy, úgyhogy ha neked ellenérzéseid vannak, nehezen engeded el óvodába, mert úgy érzed, nem lesz ott biztonságban, akkor a gyermeked sem fogja repesve várni a szeptemberi kezdést. Beszéld meg magaddal, hogy miért szorongsz az ovitól, és törekedj arra, hogy ezt a szorongást ne add át a gyermekednek. Helyette inkább buzdítsd, hogy milyen jó dolog, hogy ilyen nagy már, egyre ügyesebb, és hogy milyen büszke vagy rá, amiért oviba megy. Erősítsd az önbizalmát, ne félelmeket táplálj belé.
7. Vezesd be az ovis napirendet otthon!
Ahhoz, hogy ne legyen számára teljesen ismeretlen az ovis terep, érdemes már otthon átállni arra a napirendre, ami majd várja a gyereket az óvodában. Ez azt jelenti, hogy reggel 8–9 között reggelizzen, 12–13 között ebédeljen, utána fogmosás, alvás, majd délután szabad levegőn rohangálás legyen a program. Tanítsd meg arra is, hogy egyedül hogyan tud kezet és fogat mosni, és kezdd el bevonni olyan apró házimunkákba, mint hogy kivigye maga után a szennyest, szemetet, pakolja össze a játékait, törölje fel a kilöttyent innivalót, és evés után tegye a mosogatóba a tányért, poharat. Mindezzel az önállóságra és az oviban várható kötelességekre készíted fel.
8. Alakítsatok ki közös elköszönési rituálét!
A beszoktatáshoz nagyon fontos tanács, hogy legyen egy közös elköszönés, egy olyan rituálé, amiből tudja a gyerek, hogy anya elmegy. Ezt kialakíthatjátok este a fektetésnél, hiszen a helyzet nagyjából stimmel, mert órákra elköszöntök egymástól. Lehet ez egy nagy ölelés, homlokpuszi, eszkimópuszi, pacsi – mindegy, mi, csak a tiétek legyen.
9. Ismerkedjetek össze az ovistársakkal!
Ha van rá lehetőség, hogy egy játszótéren bandázzanak a gyerekek, akkor az a legjobb, ha már nyáron összeismerkednek, játszanak együtt, így nem lesznek teljesen ismeretlenek egymásnak szeptemberben. Szervezhetsz játszódélutánt is, ha valamelyik anyukával szimpatikusak vagytok egymásnak, hogy hazai pályán, a saját játékai között, biztonságban barátkozzon össze a leendő ovis csoporttársaival a gyermeked.
10. Indíts pozitív pletykát!
A kedvencem, amikor a gyerekről csupa jót mondunk egy másik felnőttnek, újságoljuk mindenkinek, hogy milyen ügyes nagylány/nagyfiú, hogy már oviba megy. Persze mindezt úgy, hogy a gyerek is hallja közben, ahogy dicsérjük. Magasztalhatod a füle hallatára az ovit is, hogy milyen aranyosak az óvónénik, mennyire szeretik a gyerekeket, és hogy a szomszéd Pistike még iskolásként is visszajárt oda játszani. Biztos lehetsz benne, hogy ha neked őszintén jó véleményed van az oviról, és büszke vagy a gyermekedre, amiért ovis lesz, akkor nincs mitől tartani, jól megy majd az ovikezdés.
