Baba

„Itt azt sem tudják, mit jelent a hálapénz” – ilyen egy magyar kismama élete Lyonban

Kriszta harmincas nő, két éve költözött Lyonba a munkája miatt. Egyedülállóként vállalt gyereket, és most elmesélte az NLCafénak, milyen kismamának lenni Franciaországban.

Szüleid, testvéred Budapesten élnek, te Lyonban. Mekkora volt benned a bizonytalanság, amikor eldöntötted, hogy nem jössz haza, hanem kint csinálod végig a terhességet?

Két dologtól féltem. Az egyik, hogy csomó olyan szót és kifejezést kell megtanulnom, amit még magyarul sem ismerek. És persze az is bennem volt, hogy mit fognak gondolni a nem épp tipikus családmodellemről. Szerencsére csupa jó tapasztalatom van erről. Kedvesen bátorító reakciókat kaptam. Nem éreztem, hogy sajnálnának és azt sem, hogy megbotránkoznának.

Könnyen találtál szülész orvost?

Egy szintén terhes kolléganőm dokijához mentem. Akkor még nem volt háziorvosom, azóta intéztem. Végig a terhesség alatt havonta egyszer kellett kontrollra járnom. A laborvizsgálatokat nagyon komolyan veszik, főleg az olyan kismamáknál, mint én, aki még nem esett át toxoplazmózison. Én választhattam ki a labort, és ott meg azt, hogy személyesen jövök az eredményekért, vagy interneten szeretném megnézni. Akármelyik megoldást választottam, általában aznap este már elküldték a dokimnak is az eredményeket.

Kriszta és Hugó

Az orvosod megszabta, hogy mennyi nála egy szülés?

Ilyenről szó sem volt, már csak azért sem, mert nincs rá garancia, hogy a téged a terhességen végigkísérő orvosnál szülsz. Mindent az állam fizetett. Az ellátás anyagi része miatt nem kellett semmitől tartanom, hiszen határozatlan idejű munkaszerződésem van. Ez egészségbiztosítást is jelent. Itt mindent előre kell fizetni, és utána térítik meg. Többféle szektorú orvos van, akiknél mind más a visszatérítési arány és az önrész.

Nem vittél borítékot egy-egy vizsgálat után?

Itt azt sem tudják, mit jelent a hálapénz. A szülés utáni vizitre vittem az orvosomnak egy üveg bort, nagyon meglepődött, de örült neki. Én meg annak, hogy éjjel fél 12-kor bejött levezetni a szülésemet, mert aggódott, hogy császármetszésre lesz szükség, olyan nagy volt a babám. Végül aztán nem kellett megműteni.

Hugó és az én szívhangom is be volt vezetve a bábák szobájába, hogy azonnal jöhessenek, ha baj lenne.

Mennyire voltál megelégedve a szülés körülményeivel?

Egy klinikán szültem, ami állapotában és kényelmében közelebb áll a magyarországi magánkórházakhoz. Amikor Hugó nem sírt fel azonnal, ezerféle eszköz került elő, látszott, hogy mindenre felkészültek.
Én egyágyas elhelyezést kértem, ami feláras volt, de ennek is egy részét fizette az egészségbiztosító. Ami feltűnő volt, az a nővérek hozzáállása a kismamákhoz. Az még hagyján, hogy mindig kopogtak, amikor be akartak jönni a szobámba, de teljesen elismerik, hogy a szülés a babának és az anyának is eléggé megterhelő, így például Hugót – aki végig velem lehetett – bármikor leadhattam „megőrzésre”, hogy egy kicsit pihenhessek.

A nővérek végig segítettek a szoptatásnál, fürdetésnél, pelenkázásnál. A vajúdás kezdetén velem lévő bába pedig az utolsó kórházi napunkon is jött érdeklődni, hogy vagyunk. Amúgy Hugó és az én szívhangom is be volt vezetve a bábák szobájába, hogy azonnal jöhessenek, ha baj lenne. Szerencsére nem volt semmi.

Az odafigyelés a kórházi konyhára is jellemző volt? Magyarországon elég sok kritika éri a kórházi ételeket.

Nem panaszkodhatok. Napi négy étkezés volt, reggelire például croissant-t kaptunk. Az ebéd és a vacsora úgy zajlott, hogy megjelent a folyosón egy nagy büfékocsi és mindenki onnan válogathatott magának előételt, főételt és desszertet. Én általában csirkét vagy halat ettem valamilyen salátával és levest. A desszertnek felszolgált édességek mind isteniek voltak.

Mikor hazamentetek, már volt védőnőd és gyerekorvosod?

Lyonban elég kevés a gyerekorvos, így az én háziorvosom látta el Hugót, ez a bevett gyakorlat. A védőnő nagyon kedves volt, főleg, miután kiderült, hogy magyar vagyok, az ő lánya pedig épp Budapesten tanul Erasmus-program keretében. Mindenben segített, megmutatta, hogy mérjem meg a babát, de azért is hálás lehetek neki, mert segített bejuttatni Hugót a bölcsődébe.

Szólt az érdeketekben?

Tudni kell, hogy a védőnők itt eléggé anyaközpontúak. Szeretik és odafigyelnek a babákra, de úgy gondolják, nem szabad, hogy a gyereked miatt feláldozd magad. Azt vallják: a baba akkor boldog, ha az anyukája boldog. Az én védőnőm is jelezte a bölcsődei helyeket odaítélő bizottságnak, hogy nekünk szükségünk lenne egy helyre.

Ezek szerint Lyonban sem jutsz be automatikusan egy bölcsibe?

Automatikusan semmiképp. Igényelned kell férőhelyet vagy a munkahelyed vagy a lakhelyed közelében és a bölcsibizottság félévente kiosztja a helyeket. Én mindkettőt igényeltem, végül a lakásomhoz közeli bölcsibe jutottunk be.

Mi alapján osztják a helyeket?

Pontozzák az igénylőket. Titkos, hogy miből áll össze az összpontszám, de azt tudom, hogy az egyedülálló szülőknek vagy a távolabb lakóknak is jár pluszpont.

Milyen a bölcsőde?

Állami. De itt ez egy picit mást jelent, mint Magyarországon. Rugalmasak nagyon, vihetem előbb és maradhat tovább, csak annyit kérnek, szóljak előre. Az anyatejet mélyhűtve, a tápszert lezárt dobozban viszem be, onnantól ők megoldják. Pelenkát is ők adnak, nekem csak Hugó ruháit kellett bevinnem. Saját jelünk is van a szekrényünkön, Hugóé a kistigris. 12 gyerek van a csoportban, rájuk öt dadus vigyáz. Rajtuk kívül még két másik csoport van, az életkor szempontjából mind vegyes. Nagy homokozójuk van az udvaron, nyaranta pedig a medencébe fürdenek a kicsik.

Nemrég a bölcsi vezetése meghívta a szülőket, körbevezettek minket az épületben, ott voltak a dadusok, de még a gyerekek szakácsa is. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, kicsit jobban megismertük azokat az embereket, akik vigyáznak a gyerekeinkre.

Hány hetes kortól fogadják a kicsiket?

Kevés kivételtől eltekintve 10 hetesen már mehetnek bölcsődébe. Erre sok francia szülőnek szüksége is van, mert nincs sok szülési szabadság. Szülés előtt hat hét jár, utána tíz. De, ha akarod, a szülés előtti harmadik hétig dolgozhatsz, akkor 13 hetet maradhatsz a kisbabáddal utána. Én mondjuk 12 hetet voltam otthon, utána pedig kivettem két hónap fizetés nélküli szabadságot. Jelenleg csak 80 százalékos munkaidőben dolgozom, így minden hónapban van majdnem egy teljes hetem, hogy ne kelljen bölcsibe vinnem a kisfiamat.

Amikor dolgozol, és bölcsőde sincs, akkor ki vigyáz Hugóra?

Eddig egy barátom segített, de neki most más elfoglaltsága lett, így próbálok babysittert keresni. Sajnos a munkám miatt állandóan változik az időbeosztásom, így pedig nehéz bárkit találni. Pedig az állam még ahhoz is segélyt ad, hogy babysittert alkalmazzak, ha ügynökségnél keresel embert, akkor a bére 85 százalékát az állam fizeti. A legszegényebbek akár havi 800 euró támogatást is kaphatnak.

Azt lehet tudni, hogy te mekkora támogatást kapsz?

A szülés után volt egy egyszeri, majdnem ezer eurós összeg. Mivel most részmunkaidőben dolgozom, így havi szinten kapok 145 eurót, kapok 170 euró lakhatási támogatást, illetve családi pótlék gyanánt havi 110 eurót Hugó 21 éves koráig.

A munkahelyeden segítőkészek voltak?

Másfél hónappal a szülés előtt beszéltem a főnökömmel, aki kijelentette, hogy innentől a baba és én leszünk az első az életemben, és a munkahelyem csak a második. Nem tudtam vitatkozni vele. Törvényileg nem jár semmilyen extra kedvezmény, ehhez képest lényegesen rugalmasabbak velem. Alkalmanként arra is van lehetőség, hogy Budapestről dolgozzak, így a családommal is tölthetek időt. Több kollégám is ajánlkozott egyébként babysitternek, kaptam sok kismama- és gyerekruhát, figyeltek rám. Bezzeg a török kolléganőm, sokat panaszkodott viccelődve, hogy hiába él a férjével, úgy érzi, mintha ő is egyedülálló kismama lenne.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top