Válogatott borzalmakat mesélt a barátnőm a saját válásáról, ahol az exférj mindent elkövetett, ami csak a nagykönyvben meg van írva, hogy nem szabad elkövetni, ha jót akarunk a gyerekeknek. Érthetetlen, hogy amikor sárdobálásba kezdenek a felnőttek, hogy nem jut eszükbe, milyen nagy tétje van annak, ahogy viselkednek válás közben.
A tét a gyerek lelki egészsége, ami igazán megérhetne annyit, hogy visszafogják magukat, és nem az orra előtt akarják széttépni egymást.
A válás megviseli a felnőtteket, teljesen megértem, átestem rajta, lelki felmosórongyként érzi magát az ember tőle, összeomlik az élet, újra kell építeni célokat, jövőképet, haragszunk a másikra, haragszunk magunkra, és kicsit eltévelyedve próbáljuk összetartani a mindennapokat a gyerekekkel. A csalódottsághoz sokszor még társul egy nagy adag anyagi bizonytalanság is, úgyhogy az idegek pattanásig feszülnek. Mégis, még ilyen szörnyű lelkiállapotban is muszáj, hogy legyünk annyira felnőttek, hogy a gyerekek érdekeit tartjuk szem előtt.
A barátnőm férje nem volt felnőtt. Ott kezdte, hogy nem volt hajlandó látogatni a hároméves gyereket a költözés utáni hónapokban, azt mondta, hogy majd ha a bíróság kimondja, mikor mehet, akkor megy. Mert nehogy már az exfeleség parancsolgasson, meg neki kelljen hozzájuk igazodni. Halkan jegyzem meg, hogy ez már eleve ezer sebből vérzik, mert ki más alkalmazkodjon, ha nem a szülő a gyerekhez? Később, a bíróságon azonban már azzal állt elő, hogy kizárólagos felügyeletet akar a gyerek felett. Alátámasztani nem nagyon tudta, hogy miért akarja elvenni az anyjától a gyereket, mert nem volt rá észszerű indok, nyilván azért, hogy fájdalmat okozzon. Utána már elkezdte látogatni a gyereket, elvitte néha játszótérre, ám kiderült, hogy az anyja ellen beszél a 4 éves gyereknek. Szerencse, hogy ez a kisfiú okosabb volt, mint az apja, és rákérdezett minden mondatra, amire emlékezett, hogy tényleg úgy van-e, ahogy apa mondta. Azon már ezek után nem is csodálkozunk, hogy a gyerektartással is elkezdett szórakozni, és nem utalta, nem adta oda személyesen, csak hogy még jobban betartson az exfeleségének, amiért válni akart. Remek példa ez az apa arra, hogy szülőként hogyan NE viselkedjünk válás alatt, hacsak nem épp az a célunk, hogy lelki sérült legyen a gyerekünk.
Nem feltételezem, hogy rosszat akar a gyerekének, aki így viselkedik, inkább arról lehet szó, hogy nincs tudatában, mennyi kárt okoz, ha ádázul harcol az exe ellen.
Ezért szedtem össze öt fontos pontot, hogy lássuk, mi az, amivel tuti kárt teszünk a gyerek lelkivilágában válás közben, úgyhogy inkább érdemes felhagyni ezzel a viselkedéssel.
1. Az exedet szidod a gyereknek és mindenki másnak, aki hajlandó meghallgatni
Áldozat vagy, szeretnéd, ha mindenki tudná, hogy nem a te hibád, hogy elváltok, és természetesen tökéletes szülőként állítod be magad. Az emberek persze meghallgatnak, de aztán nem tart sokáig a türelmük, megunják, hogy sajnáljanak, inkább elkerülnek már a végén. Ha a gyerekednek szidod az apját/anyját, akkor pedig garantáltan a lehető legrosszabbat teszed vele, neki apa/anya olyan, mintha a részei lennének, ha szidod a szülőjét, akkor a gyereket szidod. Úgy érezheti, hogy elfogadhatatlan a személye számodra, nem lehet őt szeretni, mert egy általad utált személytől származik.
2. A gyerekkel üzengetsz az exednek gyerektartással, láthatásokkal, bírósági ügyekkel kapcsolatban
A gyerekkel üzenés, főleg, ha annak az üzenetnek olyan a tartalma, ami nem tartozik rá, a legaljasabb húzásnak számít. Mit tud kezdeni azzal az üzenettel egy 14 éven aluli gyerek, hogy apa fizesse a gyerektartást, vagy hogy „mondd meg anyádnak, hogy ha nem engedi a láthatást, ráhívom a rendőröket”? Megsúgom: semmit nem tud vele kezdeni, csak összezavarod vele, és kínos helyzetbe hozod, mert olyan mondatokat kell elismételnie az egyik szülőjének, akit szeret, amikkel megbántja akaratán kívül. Sokkal hatékonyabb szóban, telefonon, vagy ha annyira nem bírjátok egymást elviselni, akkor e-mailben megbeszélni a vitás ügyeket, mint egy gyerek lelkét terhelni vele.
Képünk illusztráció
3. Nem hagyod, hogy találkozzon a másik szülővel
A legkicsinyesebb bosszú, aminek a gyerek issza meg a levét. Ha nem arról van szó, hogy az exed bántotta lelkileg vagy fizikailag a gyereket, és ezért félted tőle, hanem csak azért nem hagyod, hogy találkozzon vele, hogy bántsd az exet, akkor rossz úton jársz. A gyerek nem válik el az apjától/anyjától attól még, hogy a házasság tönkremegy, szüksége lenne mindkét szülő szeretetére és törődésére, amennyire lehetséges. Ehhez az kell, hogy felülemelkedj a saját sérelmeiden, bosszúvágyadon, és a gyerek érdekeit, igényeit helyezd előtérbe.
4. Túl nagy terhet teszel a gyerek vállaira
Ha felnőtt szerepbe helyezed válás után a gyerekedet, azzal ártasz neki. Ne neki panaszkodj, hogy mennyire nincs pénz, és már megint számlákat kell fizetni, ha még csak 6 éves, mert érteni nem fog belőle semmit, maximum annyit érsz el vele, hogy tehernek fogja érezni magát. És megpróbál ott segíteni, ahol tud, például félreteszi a zsebpénzét villanyszámlára, aminél szomorúbbat elképzelni is nehéz. Hagyd meg neki, hogy gyerek legyen, eleget kell majd törődnie a felnőtt felelősséggel felnőttkorában.
5. Nem mondod el a gyereknek, hogy mennyire szereted, és hogy nem az ő hibája a válás
A gyerekek mindig azt gondolják, hogy az ő hibájukból váltak el a szüleik. Mindig. Azt hiszik, ha jobbak lettek volna, apa/anya nem költözött volna el. Muszáj elmondani a gyerekednek, ha kell, ezerszer is, hogy mindkét szülő nagyon szereti, és nem miatta váltok el.
Nem kell sok hozzá, hogy a válás során összetörd a gyerek szívét, ezért érdemes tudatosan felkészülni rá, hogyan ne tedd tönkre a kis lelkivilágát. Próbálj máshogy megküzdeni a haraggal, frusztrációval és magánnyal, ne rajta keresztül. Meg fogja köszönni később.
