A tünetek száraz köhögéssel kezdődtek, ami sehogy sem akart elmúlni a gyermeknél. A kivizsgálások során aztán egy daganatot találtak Sophie tüdejében. Az ezt követő négy hónapban mindennap a kórházban voltak, kemoterápiás kezelésekre jártak, és szinte együtt éltek a nővérekkel. Shelby ezért írta meg nekik a nyílt levelét, amelyben kifejezi köszönetét, hogy így törődnek a kislányával.
„Kedves Nővérkék!
Látlak titeket. Egész nap ott ülök a széken, és nézlek titeket. Észrevétlenül próbáltok segíteni a gyermekemnek és nekem. Látom a kis rándulást az arcotokon, amikor a kislányom elsírja magát, ha látja, hogy közeledtek hozzá. Rengeteg módon próbáljátok megkönnyíteni számára a helyzetet és túlélni a félelmeit. Látom, ahogy megáll egy pillanatra a kezetek, amikor leszeditek róla a ragtapaszt. Látom a gumi karkötőket a csuklótokon és a sztetoszkópon, amik mind egy kisgyereket jelölnek, akivel törődtetek, és akit szerettetek. Látom, ahogy egyik gyerek szobájából a másikba rohantok, a kezetek tele van gyógyszerekkel. Látom, ahogy felveszitek a gumikesztyűt, és ahogy próbáltok minél kevesebb zajt csapni éjszaka. Látom, ahogy gyengéden megsimítjátok a gyermekem kopasz fejét, és betakarjátok szorosan. Látom, ahogy átölelitek a síró anyákat, akik rosszt hírt kaptak. Látom, hogy úgy végzitek a számítógépen az adminisztrációt, hogy közben babákat ringattok, akiknek az anyukája nem tud jelen lenni a kórházban.
Félreteszitek 12 órára a saját életeteket, hogy gondozzátok a nagyon beteg, haldokló gyerekeket. Minden szobába mosolyogva mentek be, mindegy, hogy mi történik éppen. Bejöttök Sophie-hoz akkor is, ha nem a ti betegetek az aznapi beosztás szerint. Felhívjátok az orvost, a gyógyszertárat, kiderítitek a laboreredményeket bármikor, amikor a gyerekemnek szüksége van rátok. Akármikor megnézitek Sophie-t, hozzám is van egy jó szavatok. Leültök, és meghallgattok, még akkor is, ha közben cseng a telefonotok, és ezernyi feladat vár rátok.
Látom, ahogy a tökéletes rajzfilmhőst keresitek a gyerekeknek a neten az új dekorációhoz. Látom, ahogy mosolyogtok, ha rohangáló gyereket láttok. Látom, ahogy fogjátok a pici kezeket, cserélitek a koszos lepedőket, lefordítjátok a diagnózisokat a szülőknek, és megtörlitek a szemeteket, ha elveszítetek egy beteget. Látom, ahogy hezitáltok, amikor elindítjátok a negyedik zacskónyi kemót is a gyerekemnek.
Látlak titeket. Mind látunk titeket. Nincs annyi kosár édesség vagy hálálkodó képeslap, amivel ki tudnánk fejezni, mennyire nagyra tartunk titeket. A gyerekeink nélkületek nem kaphatnák meg, amire szükségük van. Az ilyen anyák, mint én, már rég elvesztették volna az eszüket, ha ti nem lennétek. Megmentitek a gyerekeinket, egyikünk sem tudná ezt végigcsinálni nélkületek.
Szeretettel:
az anya, aki látja, mi mindent megtesztek, és imád érte titeket.”
