Nyílt levél az anyának, aki magatehetetlenné válik a férje nélkül

Állsz a lakás közepén, karodban a pici babáddal, és teljesen tanácstalanul kérdezed, hogy mégis hogyan tudnál leszaladni a boltba vele, hiszen még csak 5 hónapos, kint meg csöpög az eső. Azt várod, hogy mentsen meg valaki, oldja meg helyetted, mert neked gyereked van, amitől teljesen magatehetetlenné váltál. Ha elutazik a férjed egy kétnapos konferenciára, mélységesen kétségbeesel, hogy mindmeghaltok nélküle, mit csinálj egyedül a gyerekeiddel?

Ki fogja megfürdetni a nagyot, és ki vigyáz közben a picire? Ki tud vacsorát csinálni úgy, hogy folyton egy öt hónapos lóg a karjában? Nem viszed inkább oviba sem a nagyot, mert az lehetetlennek tűnik számodra, hogy egyedül felöltöztess két gyereket, és lecibáld még a babakocsit is a lépcsőn. Inkább nem is csinálsz semmit, maradsz, ahol vagy, nem mész el a boltba, nem viszed ki sétálni, nem főzöl, nem is eszel inkább, mert egyedül ezt teljes képtelenség, hogy meg tudd oldani.

Pedig egyáltalán nem képtelenség, csak ahelyett, hogy a megoldásokat a férjedtől – anyukádtól, bébiszittertől, akárkitől – várod, kreatívan fel kellene találnod magad az adott helyzetben.

Nyílt levél az anyának, akinek ordított a gyereke a bolt közepén

Igen, az eső olyan, hogy esni szokott akkor is, ha van babád meg akkor is, ha nincs. Ilyenkor az anya fogja, felköti magára kendőben a gyereket, esernyőt tart maga fölé és máris van két szabad keze, hogy elmenjen boltba és megvegye azt a liter tejet, ami nem várhat addig, amíg a férje haza nem ér a munkából. Az ovi meg olyan, hogy reggel 8-ra be kell menni, rendszert visz a gyerekek életébe, neki is jó, ha jár oda, úgyhogy anya fogja a két gyereket, és nekiindul, még akkor is, ha ez káosszal jár, és nem olyan egyszerű azzal a fránya babakocsival bénázni a lépcsőkön.

Nem azért, mert anyaként mindent egyedül kellene megoldanod, nem erről van szó. Amikor van segítség, fogadd örömmel, de ha nincs, akkor se felejtsd el, hogy önálló, felnőtt nő vagy, akinek a kezében ott van egy seregnyi megoldási lehetőség, csak gondolkodni kell hozzá és használni a tudást a fejedben.

Mi lenne veled, ha egyedülálló anya lennél?

Leülnél és csak várnád, hogy valaki megoldja az életet helyetted? Nem hiszem. Fognád magad, és megtennéd, amit meg kell tenned, mert tudnád, hogy nincs aki megtegye helyetted. Nem esnél kétségbe attól, hogy leesik az első hó, vagy ha este hétkor derül ki, hogy nincs kenyér otthon, egyszerűen nem tehetnéd meg. Megoldanád. Most is mindent meg tudsz oldani, csak ki kellene látnod a saját függőséged börtönéből.

Mert ezzel börtönbe zárod magad, ha nem mersz kimozdulni a gyerekkel a férjed nélkül, nem mersz buszozni egyet, ha épp nem ér rá kocsival elvinni a drogériába pelenkáért, nem mered levinni esőben, mert akkor vizes lesz. Pedig amint elkezded megoldani saját erődből a nehéznek tűnő helyzeteket, az önbizalmad is nőni fog, és sokkal kevésbé érzed majd azt, hogy tehetetlen lennél csak azért, mert gyereked van. A szülés nem jelent egyet a kiszolgáltatottsággal, sokkal inkább úgy tekints a gyerekes életre, mint lehetőségek új tárházára, amikben megtalálhatod a saját erődet és problémamegoldó képességedet. Én szurkolok neked.