Azért problémás, ha kötelességnek, végeláthatatlan feladatok sorának érzem az anyaságot, mert akkor kimaradok egy nagy rakás örömből, és elszalasztok rengeteg boldog közös pillanatot. Mit lehet tenni? Elviekben persze tudom, hogy hogyan lehetnék sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb anya, hogy akár fát is lehetne hasogatni a hátamon, de az már más kérdés, hogy gyakorlatban hogyan tudom mindezt megvalósítani. Márpedig a betegségem nagy figyelmeztetésként itt villog, hogy változtatni kell. Úgyhogy most ebben a szellemben a következő stratégiát követem, és már pár hónap gyakorlás után mondhatom, hogy az önkísérlet elég sikeres, egyre lazább és boldogabb anya válik lassan belőlem.
1. Aludj
Jó, most minden anyuka hangosan felnevet, akinek 6 évesnél kisebb a gyereke. Nyilván én sem tudom a saját kis kétévesem mellett azt az alvásmennyiséget teljesíteni, amennyit igazából szeretnék, de azért legalább ráfókuszáltam a témakörre, és nem zsigerelem ki magam a végsőkig, hanem mondjuk már este tízkor inkább lefekszem, hagyom a mosogatást holnapra és nem nézek meg még három részt a Supernaturalból, bármennyire is csábító Dean és Sam a monitoron. Mert ha hosszú távon nem jutunk elég alváshoz, akkor maximum felmosórongyként keringünk, nem pedig a boldog anyaság felé galoppozunk. Úgyhogy alvás, alvás, még több alvás, amikor csak lehetőség adódik rá.
2. Mondj nemet
Az egyik legnehezebb dolog a világon. De ha nem tanulunk meg nemet mondani, akkor egy idő után megszakadunk, és lenyelünk közben egy csomó frusztrációt. Nem voltam ebben túl jó, harminc-sok éves fejjel kellett nagy odafigyeléssel megtanulnom, hogy hogyan mondhatok úgy nemet, hogy nem sértek vérig senkit, és tiszteletben tartom a saját határaimat.
Mondj nemet a gyerekeidnek néha. Mondj nemet a munkára, ha már túl sok, túl fárasztó, és megteheted, hogy pihenj. Mondj nemet az anyukádnak, ha olyat kér, amihez már múlt héten sem volt kedved. Mondj nemet annak az ügynöknek, aki rá akar beszélni, hogy köss egy harmadik életbiztosítást. Mondj nemet, ha nemet akarsz mondani, de eddig igent mondtál, mert azt hitted, hogy rossz arc leszel, ha elhagyja a szádat a bűvös “nem” szócska. Ha nem tanulod meg, hogyan kell nemet mondani, a végére ott köthetsz ki, hogy sosem alszol, túlhajszolod magad és mindenkit megutálsz.
3. Ne borulj ki
Ezt úgy tanácsolom, hogy ha olimpiai sportág lenne a kiborulás, akkor biztos egy halom aranyérmem lenne belőle. Mondhatnám úgy is, hogy vérprofi kiboruló vagyok, heti egy ideg-összeroppanást biztos produkálok. Vagyis produkáltam eddig. Először is, nem hagytam magam aludni. Majd mindenkinek igent mondtam mindenre. Aztán bizonyos időközönként kiakadtam, és kiabáltam azzal, aki épp a legközelebb volt hozzám, azaz a gyerekeimmel. Ennek így nem sok értelme volt, valljuk be. Csak oda vezetett, hogy egy tonnányi bűntudatom lett utána, amitől hirtelen megettem egy liternyi csokifagyit. Úgyhogy a kiborulásaimnak csak a csokifagyigyár lett a győztese.
Ha te is ilyen vagy, akkor vegyél egy nagy levegőt – a légzőgyakorlatok csodára képesek –, dőlj le aludni, és idézd fel, hogy mennyire rosszul szoktad magad érezni, ha kiborulsz, és kiabálsz a gyerekeiddel, amikor épp nem is csináltak rosszat. Ha mégis kiakadsz olykor, attól sem leszel rossz ember, csak teljesen normálisan működsz, és néha tele lesz a hócipőd, úgyhogy ne felejts el megbocsátani magadnak.
4. Mozogj
Milyen unalmas tanácsok ezek, gondolhatod magadban, pedig tényleg a mozgás az egyik legjobb hangulatjavító a világon. Ha gyerekeid vannak, akkor jó eséllyel nem nagyon van lehetőséged edzésekre járni, ezért inkább találd meg azt a mozgásformát, amit otthon is tudsz csinálni. Én 10 perces jógagyakorlatokkal kezdtem, mert arról nem tudtam lebeszélni magam, semmilyen ésszerű kifogás nem jutott eszembe, hogy miért nincs épp 10 percem a mozgásra. Azóta már naponta általában találok egy egész órát is a mozgásra – ami néha csak egy tempós séta – és relaxációra. Ettől egy kicsit kevésbé érzem őrültnek magam.
5. Kapcsold ki a számítógépet
Meg a telefonodon az értesítéseket, amelyek folyton jelzik, hogy e-mailed, Facebook-üzeneted érkezett, és különben is, valamelyik random távoli ismerősöd épp most töltött fel egy teljesen érdektelen képet a vacsorájáról az Instagramra. Nem vagyok a közösségi média ellen, minden hasznát kiélvezem, tartom a kapcsolatot ezeken a felületeken a barátaimmal, akik tényleg barátok, de egyszerűen muszáj kiszakadni néha, és csak az igazi, hús-vér emberekkel – például a gyerekeiddel – időt tölteni.
Ha nem csipog semmi, ha nem jelez egy kütyü sem, akkor nem is lesz az az érzésed, hogy épp lemaradsz valamiről, csak eldöntöd magadban, hogy most a gyerekekkel akarsz foglalkozni teljes, osztatlan figyelemmel. Ha arra kezdesz fókuszálni, ami az orrod előtt történik a valóságban, itt és most, az egyenes út a boldogabb élet felé.
6. Legyen igazi barátod
Az előző ponthoz kapcsolódik, de én is csak mostanában értettem meg, hogy milyen nagy szükségem van olyan barátokra, akik tényleg, teljes valójukban mellettem állnak, nem csupán a Facebookon küldözgetünk egymásnak cicás gifeket. Olyan barátok, akik felhívnak, akik átjönnek, akiknek természetes, hogy ha bajban vagyok, akkor támogatják az összezuhant lelkemet, és ugyanezt kapják tőlem, amikor nekik van rám szükségük. Nehéz igazi barátságokat ápolni, hiszen mindenki elfoglalt, dolgozik, családozik… mégis kell egy ember legalább, akivel biztonságban kibeszélheted a legmélyebb gondolataidat is.
Amikor igazi emberekkel barátkozol, akkor két dologra jöhetsz rá:
a) Kedvesebbek élőben, mint a monitor mögött.
b) Láthatod, hogy ők sem tökéletes, repkedő angyal anyukák, akik rózsaszín csillámporba merülve élik az életüket. Ettől pedig nő az önbizalmad.
Azt hiszem, nem mondtam sok újat, hiszen igazából, mélyen, belül mind tudjuk, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogabb anyukák legyünk, csak nem olyan könnyű gyakorlatba átültetni az elképzeléseinket. Megakadályoz benne az élet, az elvárások tömkelege és a kötelességek cunamija. De azért nem lehetetlen, és nincs olyan sok időnk a gyerekeinkkel, mint hisszük, úgyhogy talán ennek az egynek, a boldogságra törekvésnek van egyedül értelme a velük töltött években.
