Úgy gondoltuk, hogy az újév éppen megfelelő alkalom arra, hogy igazán káros, terhes, betegítő, gusztustalanul tökéletességre törekvő elképzeléseinket ejtsük el, felejtsük, dobjuk a képzeletbeli kukába, de persze le is írhatjuk és széttéphetjük, és így lehetőségünk lesz egy totálisan új évet kezdeni totálisan új szabályok szerint, gyakorlatilag egyetlen fő szabállyal: brutálisan nem leszek tökéletes!
Vége, vége, vége! Nem próbálom tovább.
Éljen 2018, a boldog tökéletlenség éve!
Persze tudjuk, az ördög a részletekben lakozik, és mi nem akarunk ördögöt, így megkérdeztünk változás előtt álló anyukákat, akik ugye annyiban változók, hogy már magukévá tették a fenti filozófiát, elhatározták, hogy részükről is vége a tökélykorszaknak, és konkrét fogadalmakat tesznek, hogy miben lesznek felháborítóan, kielégítően, boldogságszaggatóan tökéletlenek, és milyen hétköznapi dolgot fognak ezentúl másképp csinálni vagy fognak kevesebb jelentőséget tulajdonítani neki.
Álljanak ők itt példának és kedvcsinálónak, és mindenki tegye hozzá a saját fogadalmát.
„Nem fogok többet vasalni. Nem érdekel. Vagy legalábbis a kis ingeket nem vasalgatom. Meg a nagyokat sem. Meg az ágyneműket… Á, a francba, szerzek egy takarítónőt, vagy nem vasalok, elmegy a rohadt napom a deszka mellett. Elég volt! Vasalásmentes legyen az év!” – Sári
„Nem fogok figyelni az anyósomra. Egyáltalán. Amikor azt mondja, hogy »én két gyerekkel rendbe tettem a lakást, meg is főztem, és ilyenkor már dolgoztam«, akkor… akkor arrébb megyek, vagy beszólok, vagy sikítok, vagy hívom a férjemet, vagy valamit csinálok, de SOHA, mondom, SOHA egyetlen 2018-as percet sem fogok arra szánni, hogy azért rakjak rendet a nappaliban, mert az anyósom érkezik, hogy azért pucoljam ki a fürdőszobát, mert ő jön, és hogy azért próbáljam rávenni a gyereket a mosolygásra, mert a nagyi megjegyzést tesz, ha visítanak a kicsik. 2018 anyósterrormentes év lesz. Nem hagyom magam!” – Livi
„Ha lesz egy szabad fél órám, amikor a gyereket mondjuk anyu elviszi, nem fogok takarítani! A fenébe, beülök a forró vízbe a mocskos fürdőszobában, és addig áztatom magam, amíg nem jeleznek, hogy 5 perc múlva jönnek, akkor kiugrom, leeresztem a vizet, és mosolygok a mocsokban. Nem takarítok a drága szabadidőmben!” – Liza
„2018 speciális lesz, mert nem aggódom majd a szemöldököm miatt. Meg a körmöm miatt. Meg a cipőm tökéletes tisztasága miatt. Figyelni fogok rá, de nem fogok azon parázni, hogy amiatt nem tetszem egy férfinak, hogy kiszedtem-e normálisan a szemöldököm, tegnapi-e a körömlakkom, jól választottam-e meg a ruhát és… mind mehet a csudába. Elég volt a szépségterrorból! Akkor is, ha nem lesz senkim, úgy fogok kinézni, ahogy szeretnék. El fogom felejteni, hogy azon múljon az életem, milyen a külsőm. Nem bírom tovább.” – Luca
„Én apró dolgokban gondolkozom: nem aggasztom magam a macskaszőr miatt, amivel tele van a lakás. Nem parázok rá MINDEN egyes apró betegségre, ami a gyerekeket érintheti. Lehet, hogy ez nem is olyan apró elhatározás végül is. Néhanapján leszarom a napi menetrendjét a gyereknek, mert totálisan ráparázok újabban, ha 8 óra 5 perckor fektetem 8 helyett. Nem érdekel majd, ha a férjem azt mondja, nem tetszem neki, mert tudom, csak azért mondja, hogy bántson, egyébként meg tetszem neki. Nem étkezem cukormentesen, mert nem is vagyok érzékeny a cukorra. Meghízom, ha kedvem tartja, csessze meg 2017, hát túl sok mindenről lemondtam. Lehet, hogy a végén én fogadom meg a legnagyobb dolgokat?” – Andi
„75 kilóval, bikiniben kimegyek a strandra, és nem fogyózom előtte, nem tekercselek, nem csinálok semmit. Legfőképpen: nem izgatom magam. Áááááááááá.”
„Néha üvöltök. Egyszerűen üvölteni fogok, és kész. Kipróbálom. Nem elmegyek sírni a vécébe, hanem inkább elüvöltöm magam. Igyekszem nem ezt a helyzetet teremteni, de ha mégis, akkor kiadom. A férjemnek is. A gyereknek óvatosan, de havonta egyszer…? Izgi lesz.” – Elvira
„Nem törődöm többet a páros zoknikkal. Egyszerűen megőrültem tőlük 2017-ben: itt egy kék, ott egy piros, én komolyan ráadok két színűt a gyerekre, de most már nem akarok ezzel órákat tölteni, hogy vadászom a nem létező párját a barna zokninak. Vége, a zoknistressznek! Hello 2018!” – Bea
„Jövőre nem főzök mindennap vacsorát, egyszerűen nem! Rendelek, jaj, de jó lesz. Hideget eszünk. Nem érdekel. Megfogadom most, ezennel, hogy nem stresszelem magam a vacsorán. Néha lesz mirelit. Néha lesz konzerv. Néha meg a futár, néha meg főzök. Ehelyett dolgozom, és élvezem a munkámat. Szabad ezt? Biztos? Ezt szeretném 2018-ban.” – Szilvi
Mi pedig azt mondjuk nektek, hallgassatok a fentiekre, és szabaduljatok föl 2018-ban! A tökéletesség átok, a tökéletesség unalmas, a tökéletesség lehetetlen! Zuhanjatok a boldog önazonosságba, vállaljátok a szaros pelenkát, a plusz kilókat, kapcsoljátok ki az Instagram szűrővel ellátott képeit, és legyetek tökéletlen önmagatok 2018-ban végre! Feleim, lehet, hogy meghalunk, de akkor önmagunkként tegyük, lehet, hogy boldogok leszünk, de az is csak úgy fog menni. Ki látott már görcsben boldog nőt? Élvezzétek a fényt és a napnak sugarát terhességtől szétfeszített bőrötökön, mert ugyanúgy melegít, mint tíz éve (az UV-t nem számítva). Örvendjetek a szétesett életnek, mert élet, és örvendjetek a bepisilő gyerekeknek, mert ha szoronganak is, még végtelen esélyük van a boldogságra! Szeressetek 2018-ban, szeressétek a löttyedést magatokban, a nemakarást, a kedvetlenséget, az üvöltést, az agressziót, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy ezeket visszacsinálni igyekezzünk. Helyezzük magunkat a hullámokra, és sodortassuk végre az életünket! A gyerekkel, a férjjel, a nem férjjel, a munkával meg mindennel együtt. Viszlát 2017!
