Tisztán emlékszem, hogy Pircsi leendő babakocsija körül akkora felhajtást csaptam, hogy nagyjából másfél hónapig csak a netet bújtam, hogy megtaláljam a tökéletes darabot. Most már persze látom, hogy a babakocsi, bár fontos kellék, ekkora figyelmet mégsem érdemel. Legyen benne 5 pontos biztonsági öv, rugózzon úgy, hogy akár a Hungária körúton is átfuthassak vele, legyen könnyű, hogy felszállhassak a buszra, és legyen persze szép is. Fontos volt az is, hogy hogyan lehet összecsukni, travel system rendszerű-e, és még sorolhatnám. Végre megtaláltam a tökéletes darabot, amit aztán tovább cifráztam memóriamatraccal, UV-szűrős napernyővel és még ezer más ketyerével, nincs vita, teljesen beteg vagyok, bár a mentségemre szóljon, hogy a babakocsi tolókájára szerelhető kézmelegítő muffra már én is nemet mondtam.
Aztán egyik este az anyukámmal arról beszélgettünk, hogy amikor én kicsi voltam, akkor volt az üvegablakos nagyon rugós mély babakocsi, hatalmas kerekekkel, későbbre pedig bárki megvehette a Biemme márka csodás sportkocsiját. Anyukám szerint mindkettőt szerettem, bár nem volt bennük sem légzsák, sem egyéb cifrázás. Ezek után pedig jogosan merül fel a kérdés, hogy nincs ez az egész babakocsikérdés kicsit túlgondolva? Mindenesetre összeszedtem néhány képet olyan babakocsikról, amelyekben mi, a szüleink vagy akár a nagyszüleink töltötték az első hónapjaikat.
