Nagyon szeretném, ha végre leszokna erről, de ez eddig minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült. Tudom, én adtam a szájába, akkor kellett volna gondolkozni, de az a helyzet, hogy nem volt sok választási lehetőségem. Még a kórházban történt mindez, úgy a második, közösen átsírt napon. Én azért sírtam, mert nem tudtam szoptatni, ő meg azért, mert szerintem éhes volt, meg egyébként is utálta még a hideg, vakítóan fényes új világot, a finom, meleg sötétség után. Sehogy sem tudtam megnyugtatni, ami, tekintve, hogy még két újszülött és két kismama szeretett volna pihenni a szobában, egyre frusztrálóbb volt.
Aztán egyszer, a cumisüvegkészlet dobozában keresgélve kezembe akadt egy cumi. (Noha jó előre elterveztem, hogy cumit biztos nem fogok venni, és nem fogom rászoktatni a kisbabámat.)
Ahogy megtaláltam a cumisüvegkészlettel ajándékba kapott cumit, végső elkeseredettségemben fogtam, sterilizáltam, és Dani szájába nyomtam. S bár továbbra sem vagyok cumipárti, és haragszom magamra, tény, hogy főleg az első, sírós, nyűgös időkben bizony nagy segítség volt.
Azt soha nem engedtük, hogy egész nap a szájában lógjon. Mikor már nagyobb lett, hamar meg is szokta, hogy az otthonunkon kívül nincs cumi. Viszonylag hamar beállt az is, hogy csak az alváshoz használja, vagy autóban, hosszabb utazásokhoz. Erről a pontról azonban valahogy nem sikerül elmozdulni. Kutattam a neten, könyvekben, kérdezgettem az ismerősöket, ki hogyan csinálta, hátha valamelyik módszer nekünk is beválik. De semmi nem hozott áttörést.
Semmiképpen nem akartam, hogy egyik a napról a másikra elvegyem a cumit, és az „egyszer majd csak abbahagyja” hozzáállással, rezignáltan tűrjem a kétségbeesett sírást. A Télapó mint cumimeglovasító is hamar kiesett, Dani apukája ugyanis mereven elzárkózott attól az ötlettől, hogy szegény Télapót ilyen rossz hírbe keverjük, amit aztán soha nem fog tudni lemosni magáról.
Kerestem könyveket is, de ez a téma egyelőre még tátongó piaci rés a magyar művek kínálatában.
Külföldön jó néhány cumileszoktató gyerekkönyv van. Bár még nem sikerült beszereznem, számomra a legszimpatikusabb eddig az volt, amelyben egy Chupie nevű cumi hazaindul Cumiországba a családjához. Kiderült, hogy könyv írója a mexikói Thalia Sodi, aki a kilencvenes években énekesnőként és népszerű szappanoperák színésznőjeként vált nemzetközileg is ismertté. Thalia saját kislányának kezdte el mesélni Chupie történetét, miután hosszas küzdelmek árán sem sikerült kislányát leszoktatni. Ez a történet azonban hatott a kislányra, édesanyja pedig úgy gondolta, talán más szülőknek is segíthet vele.
Forrás: Thinkstock
Az egyik bölcsődei gondozónk nemrég azt javasolta, beszéljük meg Danival, ha elhagyja a cumit, cserébe választhat magának valamit a játékboltban. Rettegve léptem be vele a bolt ajtaján, hogy vajon hány ezer forintos cserealkuba fog belevinni, de az én drága kisfiam egyetlen nagy katicás gumilabdát választott magának, és pár száz forintból megúsztam az egészet. Egészen az elalvásig lelkes volt, és még az apukájának is elmesélte nagy elhatározásunkat. Aztán az esti meseolvasás után, ahogy ott feküdtünk hárman az ágyban, és Dani cumi helyett a nagy piros labdát fogta a kezében, és várta, hogy álomba merüljön, láttam rajta, hogy ez nem fog menni. Ez már legalább három hónapja történt, azóta nem is zaklattam a témával.
Aztán ma, amikor az ebédnél elmeséltem a családnak, min dolgozom éppen, Dani figyelmesen hallgatott, és a délutáni alvásnál azt mondta, hogy nem kér cumit, mert ő le fog szokni róla. Helyette ismét a piros labdát kérte, és délután, sőt este is azzal aludt el. Lehet, hogy csak arra volt szükség, hogy kivárjuk, amíg ő maga dönti el, hogy búcsút mond a cuminak? Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon büszke vagyok rá.
Mit mond a szakértő?
Vida Ágnes babapszichológus szerint az a legjobb, ha fokozatosan szoktatjuk le a gyereket.
Kétéves korban, sőt már előtte is törekedni kell arra, hogy csak alvásidőben kapja meg, és lehetőleg ne minden nyekkenésre, amikor valójában nem is a cumira, hanem az anyukára van szüksége, hogy az ölébe vegye és megnyugtassa. Ha már csak alváshoz használja a gyerek a cumit, szerintem az a legjobb, ha megvárjuk, amíg ő maga teszi le.
De ha mégis szeretnénk kicsit elébe menni a dolgoknak? „Amikor a 3-4 éves már csak elalváshoz használja a cumit, és csak egy hajszál választja el attól, hogy leszokjon, megbeszélhetjük vele, hogy a cumi helyett bevezetünk egy alvós állatkát vagy egy rongyit, ami segít neki az ellazulásban” – mondja Vida Ágnes. – De ezt is fokozatosan tegyük, szánjunk rá 2-3 hetet. Amikor a cumival altatjuk, legyen ott vele az állatka is, amit közösen választottunk. Amikor szeretne elaludni, megszokja, hogy az állatka is az elalvás része. Elmondhatjuk neki, hogy ő vigyáz az álmára, megkérjük a mackót, hogy ő legyen az éjszakai segéd, aki segít az elalvásban. Amikor ezt megszokta, beszéljük meg vele, hogy mostantól a cumi megy, és a mackó marad mellette.”
