A válasz a sírásra abban a túlélési ösztönben rejlik, ami belénk van kódolva nagyjából az idők kezdete óta. Ha állva fogod a babát, akkor bármikor el tudsz szaladni vele a ragadozók elől, míg ha nyugodtan ülsz, akkor leharaphatja bármelyik vadállat a lábadat, és elragadhatja tőled a gyermeket.
A Current Biology tanulmányában figyelték meg, hogy a 6 hónaposnál fiatalabb csecsemők szinte azonnal megnyugodtak, ha az anyjuk felállt és sétálgatott velük, míg ha ülve maradt, vigasztalhatatlanul sírtak. A kutatók szerint azért, mert ilyenkor, ha az anya feláll, a babák úgy érzik, hogy nagyobb az esélyük a túlélésre és a veszélyek előli elmenekülésre.
Ezt alátámasztja az is, hogy azt látták a vizsgálatok közben, hogy a babák szívritmusa lassult, amikor felállt velük az anya, és sokkal relaxáltabbá váltak. Ugyanezt megfigyelték a kisegereken is, úgyhogy nincs mese, ez, kérem, biológia.
Nincs mit tenni, mászkálni kell fel-alá az újszülöttekkel, és azzal biztatni magad, hogy csak hat hónapig tart ez a sírós időszak.
