Baba

„A mesékből, versekből és az olvasásból nem származhat hátrány” – Így olvasnak az óvodások

A magyar gyerekirodalom történetileg különösen gazdag hagyományokban, az elmúlt években pedig olyan megújuláson ment át, hogy emiatt nem csak gyakorló szülőként érdemes rá odafigyelni.

Az óvodás korosztályt célzó kortárs magyar irodalomról, új kezdeményezésekről, régi hagyományokról kérdeztük Gesztelyi Herminát, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar Irodalom, Kommunikáció és Kulturális Antropológia Tanszékének tanársegédjét.

2000 óta elérhetőbbé vált a gyerekirodalom

A magyar gyerekirodalom történetében a 2000-es esztendőt szokás korszakhatárként kijelölni.

„A lényegi különbség leginkább a választékban, annak a szűkösségben vagy bőségében ragadható meg – mondja Gesztelyi Hermina. – Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, illetve Reich Károly vagy Réber László nagyszerű írók és illusztrátorok, akik meghatározóak a kortárs gyerekirodalom számára is. 2000 után azonban látványosan megnőtt a kiadók, szerzők, könyvek száma: megjelentek azok a kiadók, amelyek mára meghatározói a magyar gyerekkönyvpiacnak (Pagony, Csimota), illetve a Pagony nemcsak kiadóként, hanem könyvesbolthálózatként is jelen van.

Tehát olyan könyvesboltok jöttek létre, amelyek kifejezetten a gyerek befogadókra specializálódtak, különböző programokat is szerveznek nekik.

E kiadók igényes, sokszor progresszív, vizuálisan is magas színvonalat képviselő kiadványai és a már elismert, sikeres szerzők – például Varró Dániel, Tóth Krisztina – gyerekkönyvei nemcsak a szülők, de az irodalomtudomány szakmai közönségének figyelmét is megragadták, különböző folyóiratok jelentettek meg gyerekirodalommal foglalkozó tematikus számot. Emellett konferenciák, tanulmánykötetek témájává is vált a gyerekirodalom, amely tehát bekerült a tudományos diskurzusba.”

Gesztelyi Hermina

Megváltozott a gyerekek igénye

Persze továbbra is jelen vannak a köztudatban azok a kanonikus szövegek, amelyek már az előző generációk gyerekkori olvasásélményeit is meghatározták.

„Talán a magyar népmesék Benedek Elek, Arany László vagy Illyés Gyula-féle változatai, valamint Weöres vagy Kányádi művei nevezhetők olyan örök klasszikusnak, amelyekkel előbb-utóbb mindenki találkozik.

Ebben komoly szerepe van az intézményes nevelésnek is, hiszen ezek az óvodai irodalmi nevelés állandó darabjai.

A kortárs gyerekirodalomban is jelen van egy hagyományosabb, és ezért klasszikusabbnak ható megszólalás, de az élvonalra a merész, képileg és nyelvileg innovatív, izgalmas, olykor kifejezetten provokatív hangvétel a jellemző.”

Az óvodás korosztály számára, mivel még nem tudnak olvasni, különösen fontos a könyvek mint tárgyak kialakítása, az, hogy milyenek az illusztrációk, illetve hogy ki és hogyan beszél nekik a könyvekről. Ugyanakkor az új, képernyők közvetlen környezetében felcseperedő generáció számos olyan ingernek van kitéve, amilyenekkel a korábbi nemzedékek esetében nem kellett számolni.

„Az biztos, hogy a digitális eszközök összetettebb ingeregyüttest és adott esetben intenzívebb hatást jelentenek, így a könyv ingerszegénynek, unalmasnak tud hatni ezek mellett. Ez azt is jelenti, hogy minél összetettebb kialakítású egy könyv, annál inkább számíthat a figyelemre.

Másrészről a digitális eszközök csak hordozók, itt is lehet találni jó kezdeményezéseket, amelyek figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, nem terhelik agyon a gyereket például a pár másodpercenkénti vágásokkal.

Egy e-book vagy egy applikáció, például a BOOKR Kids, amelyhez animáció, sok akusztikus inger társul, nagyon mást jelent, mint egy papír alapú könyv. Ezeknek is meg lehet találni a helyét a gyerekek életében, de semmiképp sem lehet helyettesíteni velük az esti mesét. A közvetítő médium hatással van a hallottak, látottak eltárolására, illetve a koncentrációra is, ilyen módon tehát más igényeket és lehetőségeket teremt.

Talán lényeges különbség, hogy a digitális eszközök kialakítják az érintésre történő irányítás illúzióját, amely aztán nem minden esetben működik a valóságban. Nagyon más viszonyulást jelent, ha azt gondoljuk, hogy mindenre hatással vagyunk, hogy uralhatjuk az eseményeket.

Varró Dániel mesélte egy interjúban, hogy a kisfia meccsnézés közben a tévé képernyőjén próbálta arrébb húzgálni a játékosokat, hiszen neki teljesen természetes tapasztalat, hogy egy mozdulattal irányíthatja, megváltoztathatja a látottakat. A szerző egyébként a Szomjas troll című friss kötetében ezt valamelyest meg is valósította, hiszen az utolsó történetben a befogadó lesz a cselekmény alakítója, választhat, hogyan reagál az egyes fordulatokra.”

Létrejött a gyerekkönyvek új generációja

A leginnovatívabb, legizgalmasabb kortárs gyermekirodalmi alkotások ezekre a kihívásokra is igyekeznek választ adni.

„Egyre komolyabb szerepet kap a vizuális kialakítás, amely a képek mellett a tipográfiát is magában foglalja. A képeknek már nemcsak illusztratív szerepe van, hanem narratív funkciót kapnak, párbeszédbe lépnek a szöveggel.

Erre a kedvenc példám Dániel András Kufli-sorozatából az egyik mellékszereplő, a lábas csiga. A nyelvi humor, a váratlan szerkezet önmagában is élményszerű, viszont a képen a csigának nemcsak lába van, hanem egy lábast is visz a házán.

Ez a poén csak a képpel együtt működik, emellett pedig a lábas szó két jelentését is megvilágítja. A képeknek a funkciója mellett a kialakítása is sokkal változatosabb, merészebb technikák jelennek meg. Ez sokszor a témához igazodik, hiszen a tabutémákat tárgyaló kiadványok is egyre nagyobb számban vannak jelen.”

GIF

Az óvodás korosztály már jól érti a humort is.

„Minél nagyobbak, annál inkább kialakul náluk bizonyos ismeret és így elvárás is a mesékkel kapcsolatban. Vagyis az eddig hallott történetek alapján vannak sejtéseik, hogy mit várhatnak, ha mese következik – ez a történetre, a szereplőkre, a szóhasználatra egyaránt vonatkozik.

A váratlanság gyakran nevetést vált ki a gyerekekből, ilyen hatással lehetnek a különleges lények vagy a mesei világtól elütő nyelvezet is.

Nagy sikere lehet egy könyvnek, ha olyat mondat ki a felnőttekkel, ami egyébként nem feltétlenül hangozna el a szájukból.”

Jó példa erre B. J. Novak Képtelen könyve, amely annak ellenére rendkívül népszerű az ovisok körében, hogy tényleg nincsenek benne képek.

Szintén nagyon izgalmasak a fizikai kialakításukban is formabontó könyvtárgyak, melyek kézbe vehető, a gyerekekkel közösen nézegethető tárgyakként jóval többre képesek, mint a hozzájuk kapcsolódó mese írott vagy valamilyen digitális hordozóról felolvasott szövege.

„Ilyenek például a pop-up könyvek, amelyek tulajdonképpen térben felépülő, 3D-s kiadványok, rendszerint mozgatható elemekkel. Gyakran ismert történeteket dolgoznak fel, például Grimm-meséket, és nagyon fontos szerepük van a vizuális nevelésben is. Főként az interaktivitásuk révén válnak élménnyé.

A másik érdekes kezdeményezés a papírszínház japán eredetű mesélési módja, melyet a Csimota kiadó hozott be Magyarországra. Egyszerre érvényesül benne a színház és a mesemondás, lehetőséget ad az interaktivitásra, komoly szabadságot enged a mesélőnek, a nagy méretű képek pedig rendkívül igényes kialakításúak.

Otthon és intézményi keretek között egyaránt remekül használható, a nagyobb (olvasni tudó, iskolás) gyerekek pedig nemcsak hallgatóságként, hanem mesélőként is kipróbálhatják magukat. Ezek a történetek klasszikus történeteket is feldolgoznak, de vannak olyan mesék, amelyek kifejezetten papírszínházas előadásra készültek, ilyen például a Piroska és a Nagy Mágus.”

Papírszínház (Fotó: Nagy Károly Városi Könyvtár)

A gyerekkönyvek most már nevelnek is

Az „új hullámos” gyerekkönyvek az újszerű és igényes kivitelezés mellett sokszor a tartalomban is egészen új megközelítésmódokat alkalmaznak. Nemcsak történeteket adnak ugyanis át, hanem érzékenyíthetnek, elfogadásra is nevelhetnek.

„A Csimota kiadó Tolerancia sorozata meghatározó ezen a területen, de a többi gyerekkönyvkiadónak is vannak hasonló témájú könyvei. A Lili című könyv például nagyon érzékenyen és érthetően mutatja be egy Down-szindrómás kislány életét. Szabó T. Anna fordításában verses formában készült hozzá a szöveg, amely megmutatja, hogy a másságtól nem kell félni, mert az természetes jelenség.

Az érzékenyítő könyvek, foglalkozások abból indulnak ki, hogy a megismerés segíti a megértést, az elfogadást, hiszen az agresszió sokszor az ismeretlen miatti félelem érzésére adott reakció.

Ezek a könyvek megjelenítik például az alkoholizmust, a kirekesztést, a halált, a kövérséget, és az olvasással alkalmat teremtenek a feldolgozott téma megbeszélésére, megismerésére.”

Agnes Lacor: Lili

Összegezve tehát a kortárs magyar gyermekirodalom minden lehetőséget megad ahhoz, hogy egy kislány vagy kisfiú magába szívja a mesék, versek világát, hogy irodalmat szerető és ismerő gyerek váljék belőle, mire iskolába kerül.

„Ennek rengeteg pozitív hatása van a személyiségre, az érzelmi intelligenciára, a nyelvi kompetenciára, a nyitottságra, a kultúraértésre és még sorolhatnám. Vagy megfordítva úgy is mondhatjuk, hogy a mesékből, versekből és az olvasásból nem származhat hátrány. Az is igaz azonban, hogy a gyerekkori irodalmi nevelés még önmagában nem garancia a későbbi olvasóvá válásra – még ha növeli is az esélyeit.

Az iskola sok szempontból komoly váltás, így a könyvekhez, irodalomhoz való viszonyban is. Jó eséllyel az iskoláig a gyereknek alapvetően pozitív élményei kötődnek a szövegekhez, élményszerű, örömteli a velük való találkozása.

Az iskolában jelenik meg mindez először feladatként, kötelességként, amelyre osztályzatot adnak. Ez persze nem jelent szükségszerű eltávolodást. Nagyon fontos, hogy a gyerekek az intézményes nevelésen kívül is megtalálják a kedvükre való könyveket.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top