Bár leggyakrabban a dolgozó anyákkal kapcsolatban kerül elő az anyai bűntudat fogalma, a valóság az, hogy ehhez nem kell dolgozni, elég annyi, hogy van egy gyerekünk és annyi bizonytalanságunk, hogy azt gondoljuk, elszúrjuk a gondozását, nevelését.
Dr. Nicole Grocki klinikai szakpszichológus szerint az anyai bűntudat megkerülhetetlen kérdés, mert minden gondoskodó, szerető anyában felbukkan olykor, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben. Ha nagyon eluralkodik rajtunk, akkor odáig fajulhat, hogy döntésképtelenné válunk, aminek a gyerek fejlődése látja kárát. Annyira nem akarunk ártani a gyereknek, hogy a végén pont ezzel ártunk neki.
Miért alakul ki az anyai bűntudat?
Dr. Grocki egyértelműen a túl magas társadalmi, családi elvárásokat okolja a bűntudat kialakulásáért. Ömlik ránk a sok jótanács szinte utasítás formájában, hogy mit kell tennünk, ha jó anyák akarunk lenni. Amikor pedig felmerül egy eldöntendő kérdés a gyerek körül, akkor nem a megérzéseinkre hallgatunk első körben, hanem arra, amit olvastunk, láttunk, hallottunk, elvárnak tőlünk.
Szoptatás vs. tápszer, hordozás vs. babakocsi, munka vs. gyes – és a felsorolás még hosszasan folytatható lenne egészen olyan apró döntésekig, hogy ebben az időben kell sapka a gyerekre, vagy nem. És ha nem adunk sapkát rá, akkor számíthatunk arra, hogy a szomszéd néni epésen megjegyzi, hogy meg akarjuk ölni a saját kölkünket, mert nincs rajta sapka 23 fokban. Mindegy, mit csinálunk, a szűkebb és tágabb környezetünk elítél érte.
Nem csoda, hogy a szülés után minden hét anyából egy szenved depressziótól vagy szorongástól. A legirreálisabb elvárásokat azok kapják, akik egészséges újszülöttet hoznak a világra, nekik aztán főleg boldogan és felhőtlenül kellene alázatos szolgaként viselkedni, ha jó anyának akarnak látszani.
Képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Josh Willink
Mikor bukkan fel a bűntudat?
Brené Brown terapeuta és kutató szerint amikor bűntudatunk van, akkor egyfajta magatartás miatt érzett szégyent az énünk részévé teszünk. Például: „Nem szoptattam elég ideig” – egy magatartás miatt érzett bűntudat. Az ebből következő gondolat: „Rossz anya vagyok” – a szégyen megjelenik az érzelmek között, és az énünk részévé válik. Így leszünk önmagunk legszigorúbb kritikusai és bírái.
A bűntudatos anya jellemzői:
- depresszió, szorongás;
- negatív gondolatok;
- sok időt és energiát áldoz a közösségi oldalakra;
- túlkompenzálás, túlszervezés, kiégés;
- függőségek;
- perfekcionizmus.
Mit lehet tenni az anyai bűntudat ellen?
Dr. Grocki a pácienseinél a következő lépéseket használja, amikor a bűntudatos anyai énnel kell megküzdeni:
Elfogadás
Bánjunk úgy önmagunkkal, mintha a saját gyerekünk lennénk. A bűntudatot általában önostorozás előzi meg, ezért amikor ezt észrevesszük, akkor meg kell állni, lélegezni mélyeket, és észlelni, a testünkben hol érezzük a feszültséget. Majd olyan empátiával, elfogadással és szeretettel fordulni saját magunk felé, mintha csak a gyerekünk lenne feszült és akarná bántani magát.
A gondolatok megváltoztatása
A szakértő szerint elengedhetetlen, hogy a saját gondolataink felügyelői legyünk. Amikor felbukkan például az a gondolat, hogy nem kellene dolgoznunk, mert attól vagyunk rossz anyák, akkor ezt a gondolatot át kell fogalmazni valahogy úgy, hogy pozitív üzenet legyen: „Jobb anya vagyok attól, hogy dolgozom. Gondoskodom a gyerekemről.”
Őszinteség
Önmagunkkal és a környezetünkkel is őszintének kell lennünk, ha meg akarunk szabadulni a bűntudattól. Engedjük el a tökéletes anya idealizált képét, és szánjunk időt magunkra, hogy feltöltődjünk. Ne játsszuk el az anyaszerepet úgy, ahogy a külvilág elvárja tőlünk, hanem inkább éljük meg a maga valóságában, minden botlásával és szépségével együtt.
