Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Baba

„Hat hétig a közelébe sem engedtek a babánknak” – koraszülés régen és most

Két baba, két család, két történet. Ennyit változtak a körülmények 1972 és 2014 között.

Ötven év alatt nagyon sokat fejlődött a koraszülött-ellátás Magyarországon is: aki öt évtizeddel ezelőtt orvosi csodának számított, az manapság jó eséllyel akár teljesen egészségesen nő majd fel. Két édesanya meséli el laikusként, hogy milyen volt végigizgulni azt az időszakot, amíg végre kimondták a gyerekükről, hogy minden rendben, egészséges.

Az 1800 grammos baba

Erzsi 1972-ben szülte meg koraszülött kislányát hét hónapra, 1800 grammal. A terhesség nem volt problémamentes, nehezen maradt meg. Az édesanyának két halvaszülése is volt korábban, az egyik 22, a másik 24 hét után, így amikor a harmadik baba is megfogant, azonnal befektették a kórházba, ahol folyamatosan megfigyelték, naponta megvizsgálták, és szinte csak pisilni kelhetett fel.

„Az első négy hónap nagyon nehéz volt, mert nem a szülészetre kerültem, hanem a nőgyógyászati osztályra, ahol több rákos beteg is feküdt velem egy szobában. Az egyik néni, akivel nagyon összebarátkoztam, ott is halt meg. Megkért, hogy mossam meg neki a szőlőt, amit vacsorára kaptunk, és mire visszaértem, már nem élt. Nagyon megviselt. Napokig sírtam, az orvos már le is szidott, hogy hagyjam abba, nekem a kisbabámra kell gondolnom!”

Később, a hatodik hónap elején Erzsit hazaengedték, hogy a sok fekvés után egy picit megerősödjön a szülésre. Természetesen otthon sem végezhetett semmilyen fizikai munkát, még a férjét is külön behívta a főorvos, hogy megígértesse vele, nem engedi takarítani és mosni a feleségét.

Pár héttel később a kismama furcsának érezte az arcát egy nagy nevetés után, és amikor a tükörbe nézett, egyáltalán nem nyugodott meg.

Azt hittem, hogy agyvérzésem lett. A szám jobb oldala furcsán felhúzódott, és nem tudtam mozgatni. Mintha lebénult volna az arcom. Azonnal rohantunk a kórházba.

Kiderült, hogy Erzsi toxoplazma-fertőzést kapott, ami a terhesség idején meglehetősen veszélyes. Hogy a parazita hogyan fertőzte meg a kismamát, az nem derült ki, ugyanis földmunkát nem végzett, mosatlan gyümölcsöt vagy nyers húst nem evett, és a legfontosabb, hogy macska sem volt a háznál. Az orvos azzal vigasztalta, hogy a magzat már nem annyira picike, talán nem lesz nagy baj.

Két héttel később, a hetedik hónapban spontán beindult a szülés. Mivel a baba még nem fordult át, farfekvéssel született – emiatt utólag már azzal viccelődik a család, hogy külön szerencse volt, hogy mindössze 1800 grammal érkezett. A kislányt azonnal elvitték az édesanyja mellől, mentővel egy másik kórházba szállították, ahol Erzsi szerint lecserélték a vérét.

„Örömmel látom, hogy micsoda változások történtek az újszülöttek ellátásában azóta, mióta a kislányom megszületett.

Minket hat hétig a közelébe se engedtek a babánknak.

Már háromhetes volt, amikor először láthattam, és utána is hetekig csak egy-egy pillanatra nézhettem rá messziről, egy nagy üvegablakon keresztül. Tulajdonképpen csak egy újszülöttet láttam, mutathatták volna akármelyik csecsemőt, én elhittem volna, hogy az enyém.”

A szülőket a fertőzésveszélyre hivatkozva nem engedték a koraszülöttek közelébe. Csak annyit tudtak, hogy a kisbaba fogyott tíz dekát, de egyre jobban van, elkezdett enni.

Az egyik kedves csecsemős nővér elmesélte, hogy ki van kötve a keze és a lába, de nem kell megijedni, csak azért csinálják ezt vele, hogy ne mozogjon túl sokat.

Az édesanyát hamar hazaengedték a kórházból, így minden reggel személyesen vihette be az anyatejet a kislányának. Először megdöbbent azon, hogy a fáradságos munkával lefejt tejet nem a saját gyereke kapja, hanem összegyűjtik a többi édesanyáéval együtt, majd szétosztják a babák között, de elfogadta ezt is, sőt.

„Akkoriban azt mondták, hogy ez így jó. Én örültem neki, hogy a tejem más gyerekeken is segíthet, nem csak a sajátomon, mert tudtam, hogy vannak ott olyan koraszülöttek is, akiknek az édesanyjuk egyáltalán nem tud anyatejet hozni.

A kisbabát végül a tizennegyedik héten adták haza, 2200 grammal. Addigra a nagymamák varrtak és kötöttek neki egészen picike ruhákat, olyan aprókat, amiket nem lehetett az üzletekben kapni.

„Mindenki nagyon aggódott miattunk, a gyerekorvostól kezdve a szomszédokig. Anyukám attól félt, hogy nem lesz elég tejem, ezért a kislányom meghal majd.

Amikor én születtem, szinte mindenki meghalt, aki ilyen kis súllyal jött világra, főleg, ha nem volt anyatej vagy szoptatós dajka.

1972-ben már léteztek tápszerek is, de nekünk szerencsére nem volt rá szükségünk. Egy gondom volt csak, a lányom a tizennégy kórházban töltött hét alatt elfelejtett szopni, így a tejet folyamatosan fejnem kellett, majd cumisüvegből etetni. Még egy tejtestvért is fogadtam fél évre, de sajnos ő is csak üvegből evett.”

A gyerekorvos azt az egy tanácsot tudta adni a családnak, hogy addig kapjon anyatejet a kisbaba, amíg csak tud. Így lett a kislány első „szava” a vanmég, mert folyamatosan azt hallotta az anyukájától: egyél, kislányom, van még! A szemét évente ellenőrizték, mert sérülhetett az inkubátorban, illetve jobban odafigyeltek a tüdejére is, ennek ellenére az első két évben háromszor is kórházba került tüdőgyulladással.

„Hetekig csak egy-egy pillanatra láthattam, egy nagy üvegablakon keresztül” (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)

„Beszereztem egy könyvet a csecsemők fejlődéséről. Egész nap a kislányommal foglalkoztam. Mindent pontosan a megadott időre csinált, kivéve a kúszást, az teljesen kimaradt.

Utólag tudom, hogy ez nagy probléma a mozgásfejlődésben, de akkor ezt senki nem mondta, senki nem tudta, így nem is aggódtam miatta.

Kétévesen a lányom összetett mondatokban beszélt, sok verset és mondókát tudott, így végre megnyugodhattam. Utána viszont pont úgy fejlődött, mint a többiek. Hála istennek semmilyen baja nem lett. A serdülőkorral előjöhettek volna még gondok az orvos szerint, de azt is megúsztuk. Azóta már duplán nagymama vagyok.”

Az anya életkora is számít a koraszülésnél

1990-ben ezer élve születésre 15 csecsemőhalálozás jutott, 2016-ban már csak négy, ezzel az értékkel felzárkóztunk az európai középmezőnybe.

A kis súlyú születések és koraszülések gyakoriságát az anya életkora alapvetően befolyásolja: a túl fiatalon vagy a túl idős korban vállalt gyermekeknél nő ezek előfordulásának esélye. Vagyis jóval nagyobb az esélye a 40 év feletti, valamint a 14 év alatti anyáknál.

Minél több gyermek születik meg egy családban, annál gyakrabban fordul elő, hogy az újszülött 2500 gramm alatti súllyal jön világra. A hatodik gyermekként világra jöttek közül már majdnem minden ötödik érkezik kis súllyal.

Az ikerpárok 60 százaléka, a hármas ikrek közül pedig majdnem mindegyik újszülött 2500 gramm alatti súllyal jön világra.

A KSH statisztikái szerint Magyarországon évente mintegy 8000 újszülött jön világra idő előtt vagy alacsony súllyal. Az újszülött fejlettségének, biológiai érettségének megállapításához a születés pillanatában a magzat fejlődési korát, vagyis a terhesség időtartamát és a magzat súlyát használják. A terhességi hét és a születési súly együttes értékelése alapján négy kategóriába sorolhatók az újszülöttek:

  • érett koraszülött, aki a 37. terhességi hét előtt, de legalább 2500 grammal született;
  • kis súlyú koraszülött, aki a 37. terhességi hét előtt és 2500 grammnál kisebb súllyal jött világra;
  • kis súlyú, időben született, aki a 36. terhességi hét után, de 2500 grammnál kisebb súllyal született;
  • érett, időben született, aki a 36. terhességi hét után és legalább 2500 grammal született.

A leggyakoribb szövődmények a légzést és az idegrendszert érintő komplikációk lehetnek, távolabbi életkilátásokról azonban csak néhány év elteltével lehet biztonsággal beszélni.

A hetvenes évek óta a magzat élveszülöttnek számít, ha a születés után az élet jeleit mutatja, és mindez független a születési súlytól és a várandósság idejétől.

Szakmai szempontból szülésről akkor beszélünk, ha az újszülött súlya eléri vagy meghaladja az 500 grammot. Ezzel együtt előfordul, hogy ennél kisebb születési súlyú koraszülöttet is sikerül életben tartani, ami a koraszülött-ellátás magas színvonalát mutatja.

A 750 grammos baba

Anna 2014-ben 750 grammal szülte meg a kisfiát.

A 25. héten szültem meg Dávidot. Ha egy héttel hamarabb születik, akkor vetélésnek számít, ha beindul a szülés.

15 héttel hamarabb szülni nagyon veszélyes. Pedig egészen a szülést megelőző estéig minden a legnagyobb rendben volt: tervezett baba, rendszeres vizsgálatok, egészséges, harmincéves szülők.

„Előző este indult be a szülés, mentővel szállítottak a kórházba, olyan hirtelen jött az egész, hogy még a férjem sem ért haza a munkahelyéről. Azonnal kaptam egy visszatartó injekciót, de sajnos továbbra is tágult a méhszájam, másnap hajnalban pedig világra hoztam a kisfiamat. Örömteli pillanatnak kellett volna lennie, de én zokogtam a félelemtől.”

Dávidot koraszülöttmentő várta a szülőszoba előtt, és azonnal átvitte a szülészetről a másik kórházba. Ez azért is nagyon fontos, mert egy ilyen pici koraszülött folyamatos életveszélyben van, ezért már a mentőben is ugyanolyan magas szintű ellátást kell kapnia, mint a klinikán. Ha ez nem így lenne, akár még a mentőben meghalhatna, vagy fennállhatna a maradandó károsodás veszélye. Ma Magyarországon a koraszülött vagy alacsony súllyal születő gyerekek több mint fele, közel ötezer baba a Koraszülött Intenzív Osztályon (PIC) kezdi az életét. Mióta megszervezték a speciális koraszülöttmentést, évente legalább 250-nel több csecsemő marad életben.

A koraszülöttosztály orvosai rengeteget küzdöttek azért, hogy Dávid teljesen egészséges életet élhessen. A csecsemő kilencszer kapott vért, háromhetesen pedig agyvérzése lett. A hosszan tartó lélegeztetés miatt majdnem levált a retinája, ezért meg kellett műteni a szemét is.

A koraszülöttmentésnek köszönhetően évente 250-nel több újszülött marad életben (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)

„Háromhetes volt, mire először két percig a karomban tarthattam. Olyan kicsi volt, hogy szinte féltem megfogni. A csecsemős nővérkék biztattak, hogy tegyem csak a mellkasomra nyugodtan, az csak jót tesz neki, és nem rosszat.

Annyira kicsi volt a fejecskéje, mint egy narancs. Két hónapos volt, amikor a férjem is magára tehette egy rövid időre, és öt hónappal a születése után hozhattuk haza.

Akkora volt, mint egy átlagos újszülött, így pont beleillett a rengeteg kis ruhába, amit kapott. Annyi volt csupán a különbség, hogy ő már öt hónapos volt akkor.”

A kis családot a gyerekorvos és a védőnő várta. Másnap már házhoz jött egy Dévény-módszert alkalmazó terapeuta, aki azóta is hetente kétszer foglalkozik Dáviddal.

A kisfiú rosszul lát a jobb szemére, kicsit vékonyabb és alacsonyabb a kortársainál, de különben teljesen egészséges, és nagyon okos. Különösen érdeklik a rovarok, legalább ötven fajt felismer képről, és majdnem mindegyiknek latinul is tudja a nevét. Annának és Dávidnak bérlete van az állatkertbe, de nem az elefántok előtt ácsorognak, mint mások, hanem a rovarházban töltenek órákat. Dávid csak tavaly kezdte az óvodát, és iskolába is csak nyolcévesen megy majd, hogy fizikailag is utolérje az osztálytársait.

Címlap

top