Anya, még egyszer a Boribont! – Miért akarják mindig ugyanazt a mesét a gyerekek?

Sokszor éreztem anyaságom alatt, hogy kibontom a hajamat, ha még egyszer meg kell néznem a gyerekekkel a Jégvarázst vagy fel kell olvasnom huszonhatezredjére is a Boribon születésnapja könyvet az esti meseolvasáskor. Az ismétlés alatt a gyerekek nem azt értik, hogy jó, még egyszer felolvassuk, még egyszer megnézzük, hanem szó szerint akár hónapokig is képesek ugyanazt a mesét olvastatni és nézni, amíg anyák és apák tömegei kezdenek ideg-összeroppanást kapni a végére.

Nemcsak a mesékkel ilyen repetitívek a gyerekek, például teljesen megszokott jelenség, hogy a 15 hónapos gyerek újra meg újra ledobja a földre a játékot, hiába mondjuk neki ezerszer is, hogy nem szabad.

Nem kiszúrásból teszik, hanem mert az ismétlésre szükségük van pici korukban ahhoz, hogy tanuljanak.

Dr. Vanessa LoBue pszichológusprofesszor szerint a babáknál és a tipegőknél az ismétlés tényleg a tudás anyja, és már az anyaméhben elindul ez a folyamat. Az ismétlődéstől lesz ismerős a baba számára az anya hangja még méhen belül, aztán az arca már idekinn. Az ismétlődés ad számára biztonságérzetet, megtanulja belőle, ki az, aki elsődlegesen gondoskodik róla, és kire számíthat, ha bajban van. A baj ebben az esetben még csak az éhséget és a nedves pelenkát jelenti, de ezen keresztül alakul ki, hogy a későbbiekben is ki lesz az, akire támaszkodik majd.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Későbbi szakaszban pedig a meséket, énekeket, mondókákat is ugyanígy szeretik ismételni a végtelenségig, nemcsak a biztonságérzet, hanem a tanulás miatt is.

Nem túl meglepő, hogy a kutatási eredmények azt mutatják, hogy több szót tanul a gyerek, ha ezerszer olvassuk fel neki ugyanazt a mesét, mint ha csak egyszer-kétszer hallja a történetet.

Egy tanulmányban hároméves gyerekeknek olvastak fel meséket egy hétig ugyanazokkal az új szavakkal. Az egyik csoport gyereknek egy mesét olvastak ezekkel az új szavakkal egy hétig, míg a másik csoportnak három különböző mesében osztották el az új szavakat. Az eredményből pedig kiderült, hogy könnyebben tanulják meg az újdonságot a gyerekek, ha egy mesében ismétlődve hallják, és nem háromfelé osztva.

Egy másik kísérletben 18–24 hónapos babáknak olvastak fel olyan könyvet, amiben nagyon pontosan le volt írva, hogyan kell egy adott játékot rázogatni. Azt találták, hogy minél többször hallják a babák a mesén keresztül az instrukciókat, annál pontosabban képesek végrehajtani a helyes cselekvést. Ez a fajta utánzás érvényes a tévében látottakra is, minél többször látják ugyanazt a mozdulatsort, annál könnyebben leutánozzák, amit látnak.

Az ismétlés a szakember szerint a tanulásban kritikus fontosságú, főleg a memóriára és a későbbi nyelvtanulásra van rendkívül pozitív hatással.

Ezért azt javasolja, hogy ne beszéljük le a gyereket, ha már unjuk, hogy századszorra is ugyanazt a mesét kéri esti mesének, vagy már megint a Jégvarázst akarja megnézni, nekünk meg már jojózik tőle a szemünk.

Hagyjuk, hogy tanuljon az ismétlésből, és várjuk meg, amíg igénye támad egy új mese bevezetésére. Bízhatunk a gyerekben, majd ő tudja, mikor fejeződik be a tanulási folyamat, és mikor áll készen arra, hogy új információk után nézzen az új mesékben.