Mike Stahl vezető beosztásban dolgozik egy nagy cégnél, mégsem hajlandó okostelefont venni magának. 14 évvel ezelőtt hozta meg a döntést, hogy nem cseréli le a régi mobilját az okosabb verziókra, amitől állítása szerint a munkájában hatékonyabb, és még a gyerekeivel is jobb a kapcsolata.
„Régi, nyomógombos mobiltelefonom van, amivel lehet telefonálni és sms-t küldeni, de semmi egyebet nem tud. Tudatos döntés volt 14 éve, hogy nem váltok az akkor divatba jövő okostelefonokra. Elsődlegesen azért döntöttem így, mert sokkal hatékonyabbnak éreztem magam, ha nincs az egész internet folyton a zsebemben, ami ironikus, mert a legtöbben azt hiszik, pont az okostelefontól válnak hatékonyabbá, pedig csak figyelemelterelésre jó.
Azt hiszem, sokkal inkább képes vagyok a jelenben maradni okostelefon nélkül.
A munkában, beszélgetésekben jobban részt tudok venni teljes figyelemmel, ha nem rezeg, csipog, csörög a telefonom folyton az értesítésektől. Nem mellesleg a családomban is jelen vagyok így, senki sem zavar meg félpercenként egy üzenettel vagy levéllel. Ott ülök, megeszem velük a vacsorámat, olvasok nekik mesét, és nincs bennem késztetés arra, hogy minél hamarabb szabaduljak, hogy nyomogassam a telefonomat.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Miután elalszanak a gyerekeim, általában még leülök a gépem elé, és elvégzem a megmaradt feladataimat, gyorsan átfutom a leveleimet, és válaszolok a halaszthatatlan kérdésekre. Így, hogy nincs okostelefonom, hogy azonnal reagálni tudjak, nyugodt szívvel hagyom pár óráig pihenni a feladatokat, amíg ébren vannak a gyerekek.
A munkahelyemen mindenki tudja, hogy ha nem vagyok bent, akkor nem tudnak elérni.
A főnököm is tiszteletben tartja ezt, és csak tényleg fontos ügyben keres munkaidő után, akkor pedig fel tud hívni telefonon. Ha e-mailt írnak a kollégák, akkor tudomásul veszik, hogy nem kapnak azonnal választ, és elfogadják, hogy nálam ez így megy.
A közösségimédia-oldalakon sem vagyok fent, nem azért, mert barlangban akarok élni, hanem mert sokkal jobb nekem, ha igazi emberekkel találkozom a valóságban. Nem akarom, hogy a kütyük, telefonok, tabletek odaszegezzenek a fotelbe, nem akarom, hogy manipuláljanak. Szeretem magam így, ahogy vagyok.
Nem érzem, hogy bármiről is lemaradnék azért, mert nincs okostelefonom.
Szeretek a családommal lenni, ezerszer inkább választom azt, hogy a gyerekem felolvasson nekem, mint hogy bámuljak egy képernyőt. Inkább fogócskázom, bújócskázom, beszélgetek, bármi mást csinálok, mint hogy akármilyen kütyüt nyomogassak.
Az idő rohan, nem lesznek mindig itt velem a gyerekeim. Minden emlék, amit most átélünk együtt, valóságos, míg a Facebookon megosztott állapotok nem jelentenek semmit. Csak zaj, amire semmi szükség az életemben.”
