Andrea kislánykora óta úgy tervezte, hogy 43 éves korában szül egy kislányt. Azért akkor, mert imádott nagyanyja is ennyi idősen szülte az édesanyját. Amikor 26 évesen terhes lett, mondta is a férjének, hogy ez a terhesség jó lesz gyakorolni, de 17 év múlva meg kell ismételniük mindent. Így is történt, a második kislányuk – szemben az elsővel – tervezett baba volt, annak ellenére, hogy ezt a nőgyógyászon és a közvetlen családon kívül senki nem hitte el.
Andi a harmincas évei elején tudta meg az orvosától, hogy 40 felett már öt százalék alá csökken a megtermékenyülés esélye, és a mesterséges megtermékenyítés sikere is csak hat-tíz százalék közé tehető. A nők nyilván a húszas éveikben a legtermékenyebbek, a harmincasoknál a fogantatás esélye már csökken.
Akkor egy kicsit bepánikoltunk, mert mindig is két gyereket szerettünk volna, és az öt százalék annyira kevésnek tűnt. De szinte az összes barátnőm sokkal később szült, mint én, és mindenkinek összejött a zavarbaejtő számok ellenére, úgyhogy mi is tartottuk magunkat a terveinkhez.
Andi csak felnőttként diplomázott, miután az első kislánya megszületett. Amikor más karriert épített, ő diplomamunkát írt, majd kezdőként dolgozott 20 évesek között. Viszont amikor a fiatalok sorban elmentek szülési szabadságra, megnyílt az út előtte, hogy vezető legyen a cégénél.
Képünk illusztráció (Fotó: iStock)
Szülés negyvenen túl
Mire 42 éves lett, és belefogtak a második babaprojektbe, pont sikerült annyira megalapozniuk az anyagi biztonságukat, amitől biztosak lehettek abban, hogy a szülési szabadság vége után Andrea már nem megy vissza dolgozni a munkahelyére, hanem beszáll a közös családi vállalkozás vezetésébe.
„Elképesztőek az emberek. Mindenkinek markáns véleménye volt a családunkról, a terhességemről, arról, hogy szerintük mikor érdemes szülni, és mennyi az ideális korkülönbség a testvérek között. És alig tudták megállni, hogy ezt ne osszák meg velünk.
Nagyon untuk már azt hallgatni, hogy idegenek szerint nem lesz majd valódi testvéri kapcsolat a gyerekeink között, bezzeg az ő családjukban!
Már a terhesség sem volt egyszerű. Aki megtudta, hogy a 16 éves gyönyörű tini nem csupán egy idegen, hanem a nővére lesz a születendő kisbabának, azonnal a genetikai vizsgálat eredményéről kezdett érdeklődni.
A kisboltban az eladó megjegyezte, hogy hallott már hasonló esetről, és hát felőle mindenki maga dönt arról, hogy megőrül-e vénségére. Valószínűleg ő maga is meglepődött a szavakon, amiket kimondott, mert azonnal megpróbált elnézést kérni, amitől csak még kínosabb lett az egész. A távoli rokonok kacsintással jelezték, hogy régen is előfordult már hasonló eset a családban, vagyis hogy valaki „úgy maradt”.
Kikértem magamnak ezt a megfogalmazást. Mondtam, hogy mi terveztük ezt a babát, és komoly kivizsgálás előzte meg a teherbeesésemet. A szemembe mosolyogtak, de tudom, hogy azt gondolták, hogy a hormonok elvették az eszemet.
A kellemetlen megjegyzésekre az bizonyult a legjobb megoldásnak, hogy a szülők elkezdték titokban tartani az idegenek előtt azt, hogy a nagylány is az ő gyerekük. Érdekes módon így senkit nem zavart a 43 éves kismama, sőt képesek voltak őszinte örömmel gratulálni a nőnek, akiről azt gondolták, hogy akár hosszú évtizedek óta várja, hogy végre teherbe essen.
Szülés után bonyolódott a helyzet
De az igazi megpróbáltatások akkor kezdődtek, amikor megszületett a kisbaba.
Nyilván nem mindennapos a 17 év korkülönbség, de azért nem is olyan sok. Lehetne akár 25 év is, biológiailag simán megtörténhetett volna az is.
Az apuka sem maradhatott ki a megjegyzésekből. A kollégái együttérzően veregették hátba, amikor meghallották a szerintük döbbenetes hírt, hogy egy 44 éves férfinak a második gyerekét várja a felesége, amikor már majdnem sikerült felnevelniük az elsőt. Csakhogy a kollégák nem az első szót használták, hanem az előzőt.
A legemlékezetesebb az volt, amikor Andrea a két lányával együtt ment le a védőnőhöz, és ott úgy beszéltek róluk, mintha ők vagy nem hallanák, amit mondanak, vagy nem is lennének ott. Az egyik védőnő kihívta a másikat, hogy megnézze a csodabogarakat: még azt is hozzátette, hogy ők azok, akikről előző nap mesélt.
Később, az óvodai beiratkozásnál az igazgatónő megjegyezte, hogy mennyire érdekes az, hogy az első gyerek édesapjának is ugyanaz a vezetékneve, mint a másodiknak. Amikor felvilágosították, hogy ugyanaz az édesapa, akkor nevetgélt, miközben azt mondogatta, hogy megőrül.
Képünk illusztráció (Fotó: iStock)
A nagytestvér imádja a kicsit
A tapintatlan és sokszor már rettenetesen unalmas beszólásokat leszámítva Andiék úgy érzik, nem is dönthettek volna jobban, mint hogy ilyen sokáig várnak a kistesóra.
„A második terhességem igazi ajándék volt nekünk. Nem mondom, hogy másokkal is így történne, de nekem még csak egy kis émelygésem sem volt, míg az első terhességemnél szinte félidőig hánytam.
Az orvosom is extra figyelmes és kedves volt velünk, na és a nagylányom is maga volt a csoda.
Először még a szülésre is be akart jönni, és végig állni a fejem mellett, de végül hamar kisomfordált, és kint izgulta végig a császármetszést.”
Könnyű volt a gyerekágyas időszak is, mert annak ellenére, hogy a szülők nagyon odafigyeltek arra, hogy ne használják a kamaszlányt még véletlenül se bébiszitternek, őt szinte ki se lehetett küldeni a babaszobából.
Éjjel büfiztetett és pelenkázott, napközben hosszasan sétált a kis testvérével, hogy az anyja kialhassa magát, sőt még főzni is elkezdett. A szüleinek le kellett ülniük beszélni vele, hogy élje csak nyugodtan tovább a pesti kamaszlányok gondtalan életét, mert ő továbbra is elsősorban a gyerekük, aki természetesen bármikor foglalkozhat a kishúgával, de egyáltalán nem kötelező segítenie a gondozásában.
„Voltak olyan hónapjaink, amikor szinte csak szoptatni kaptam vissza a nagylányomtól a kicsit, de szerencsére ezeket az időszakokat normális tini korszakok váltották. Ilyenkor nem volt elég, hogy a kicsinek nőtt a foga, még izgulhattam a nagyért is, hogy mikor ér haza hajnalban a buliból. De egy percet sem csinálnék másképp, annyira jó volt minden.”
Az ítélkezés megállíthatatlan
A nagylány se bújhatott el az azonnal ítélő utcai bíróság véleménye elől. Az első kettesben történt sétán már össze is súgtak a háta mögött, hogy gyerekfejjel szült. És ezzel még nem volt vége a megjegyzéseknek.
A legjobb kombináció az volt, amikor az apa, a nagylánya és a kisbaba mentek le együtt sétálva. Persze, hogy akadt olyan járókelő, aki biztosra vette, hogy a negyvenes férfi teherbe ejtette a tinilányt, aki megszülte a kisbabát. Ezt az elképzelést a környéken előszeretettel terjesztették egymás között a távolabbi szomszédok, hogy aztán pár nap múlva körbeérjen a pletyka, és visszajusson a család fülébe. Pár napig ezért rá is játszottak a szerepükre, csak hogy senki ne értse, mi is történt valójában.
„Három évre volt szükség ahhoz, hogy senki ne találja már különlegesnek a családot. Mostanra a kisebbik lányunk is olyan nagy, hogy észrevétlen elmehet egy csapat nyugdíjas néni mellett. Aki akarta, már megrágta a történetünket.”
