Anyám mérgező szülőből lett példás nagymama

Jo Piazza történetében jóra fordultak a dolgok, és saját gyerekei életét megkeserítő anyából példás nagymama lett abból az anyából, aki megkeserítette az életét gyerekkorában. Ehhez nemcsak az anyának kellett változnia, hanem arra is szükség volt, hogy Jo megbocsássa neki, hogy gyerekként mérgező szülő volt.

„Nem számíthattam anyámra gyerekkoromban, de úgy tűnik, olyan nagymama vált belőle, aki szeretni akarja az unokáját. Az anya szó mindig egy kicsit kaparja a torkomat. Ha valaki azt mondta volna évekkel ezelőtt, hogy csak azért elköltözünk, hogy közelebb legyünk anyámhoz, körberöhögtem volna.

Sosem volt egy mintaanya. Amikor gyerek voltam, gyakran depressziós volt, szorongott, és a mérgező apámmal élt társfüggő kapcsolatban. Általában érzelmileg és fizikailag is elérhetetlen volt számomra. A legtöbbször nem szívesen vittem haza a barátaimat sem, mert sosem lehetett tudni, hogy épp mániás szakaszban boldogan ugrál az anyám, vagy kiütve fekszik a kanapén délután, mikor hazaértem suli után.

Részlet az Utódomra ütök című filmből (Forrás: iMDb)

Olyan rossz állapotban volt a klinikai depressziója miatt, hogy majdnem nem jött el miatta az esküvőmre négy évvel ezelőtt. A legszörnyűbb az volt ebben, hogy úgy tűnt, nem is érdekli egyáltalán, hogy ott lesz-e, vagy sem.

Mára azonban egészen más ember lett. Elszánta magát, terápiára jár, beállították a gyógyszereit (amiket be is szed), és egészséges életmódra váltott, hogy támogassa az agyában zajló kémiai folyamatok helyreállítását.

Látom az erőfeszítéseit, hogy jobb ember akar lenni, és mindig felrobban a szívem kicsit, amikor a fiammal látom játszani. Imádják együtt kergetni a mókusokat, húsvétkor festik a tojásokat, palacsintát sütnek és dinókat rajzolnak naphosszat. A gyerekem szerencsés, hogy ilyen nagymamája van. Én pedig nem is kívánhatnék jobb segítséget anyámnál a fiam körül.

Nem volt egyszerű elengedni azt a rengeteg keserűséget, ami felhalmozódott bennem gyerekkoromban anyámmal szemben. A fiam érdekében meg kellett tennem, adnom kellett egy esélyt anyámnak, hogy az unokájával korrigálja mindazt, amit elkövetett ellenem gyerekként. Még mindig eszembe jut, hogy nem jött oda az esküvőm előtt hozzám, hogy sosem csomagolt tízórait, nem jött el az iskolai eseményekre, és azzal telt a gyerekkorom, hogy tojáshéjon kellett járkálnom körülötte. De már nem fájnak ezek az emlékek, mert ránézek a fiam szobájában a falra, ahova anyám festett egy óriási dinót a gyerek kedvéért, és eszembe jut, hogyan rohangál utána a játszótéren, és hálát érzek.

Az anyasággal megtanultam elengedni azt, hogy milyen a tökéletes anya, és hogyan kell megbocsátani az anyám hibáit azért, hogy mérgező anyából példás nagymamája legyen a fiamnak.”