Nem csak a rend miatt kell elpakolni, a gyereknek is jó, ha rendrakással zárul a nap

A napnak, mint úgy általában az életben a legtöbb dolognak, van eleje és vége. Kisgyerek mellett például reggel közösen előszedjük a játékokat, este pedig, amikor befejezzük a napot, mindent elpakolunk a helyére. Ezzel nemcsak rendet csinálunk magunk körül, de le is zárjuk az addigi tevékenységeinket.

A gyerekeknek kell a rendszer

Gondoltál már a rendrakásra mint japán művészetre?

Egy kétéves még nem érti, hogy miért jó, ha esténként elpakol, de napközben már a helyén keresi a kedvenc játékait. Emlékszik még arra is, ha a formaberakós játék egyik darabja beesett a kanapé alá, és ha nem találja a dobozában, akkor megnézi a bútor alatt, akár két hét múlva is. Remek alkalom ez az időszak a rendszerezés megtanulására.

A rend az állandóságot jelenti (Fotó: Pixabay)

Ha tudatosan készülünk az esti rendrakásra, akkor érdemes öt percnél több időt szánni rá, és pakolás közben gyakorolni a színek és a formák felismerését: „Hozd ide a zöld labdát, tedd oda a lapos dobozt!” Fontos a következetesség, hogy soha ne zárjunk le egy estét rendrakás nélkül, és mindig próbáljuk meg bevonni a gyereket is. A nap végén vonzó ötlet lehet két perc alatt egyedül összedobni a szobát, amíg a másik szülővel fürdik a kicsi, de ha ebben az időszakban nem tanulja meg, hogy a játékait el kell pakolnia saját maga után, később ezerszer nehezebb dolgunk lesz. Természetesen nem egyedül kell megcsinálni a kétévesnek a szobáját, de segítsen benne.
 
Nekünk is arra jó ébredni, hogy a konyhában rend és tisztaság van, amikor kibotorkálunk megfőzni a reggeli kávénkat. Ha a gyerek bölcsibe jár, az állandóság érzetét növeli benne, amikor délutánonként ugyanolyan rendezett gyerekszobába érkezik meg, mint amilyenbe szokott. A rend, a rendszeresség megnyugtatja, ettől biztonságban, szeretetben érzi magát otthon.

A rend nem csak azért fontos, mert másoknak szeretnénk megfelelni, hanem azért is, mert komoly hatással van a belső értékeinkre. Elégedettek, kiegyensúlyozottak vagyunk, ha rendezett, tiszta otthonba térhetünk haza munka után, és nem délután, fáradtan kell bepakolni a mosogatógépet vagy a nappaliban szétdobált ruhákat. 

A rendrakás egy rituálé (Fotó: Pixabay)

A rendrakás ne legyen valami elkerülhetetlen rossz, amin csak muszáj túlesni, hogy végre elkezdődhessen a mese! Legyen inkább a napi együttlét része. Hallgathatunk közben zenét, énekelhetünk is hozzá, sőt mondókákra is nagyon jól lehet pakolni. Egész sor rituálé is kialakulhat a rendrakáshoz, vannak családok, ahol az esti pakolás alatt beszélik meg, hogy mi legyen a másnapi uzsonna, vagy hogy mi volt a nap legjobb és legrosszabb része. Mivel ezt minden gyerek szeretné megosztani a szüleivel, szinte tolongás van a rendrakásnál.

Jó ötlet valami olyat is csinálni rendrakás közben, amit máskor nem, vagy csak ritkán: be lehet ilyenkor kapcsolni a falra vetítős „diszkólámpát”, vagy titkos táncot lejteni, amit nem láthat meg más, esetleg néha kapni pár csepp parfümöt anyu illatából a kislányoknak, apuéból a kisfiúknak.
 
A pakolás befejezése utáni rend azt üzeni a gyereknek, hogy ideje pihenni, kicsit megállni, befejezni a napot, vagy legalábbis a napnak ezt a részét. Valami más kezdődik, de előbb be kell fejezni azt, ami addig történt. Az esti rituálé bizonyos részei az évek múlásával elkopnak majd, egy tízéves gyerek már szeret néha egyedül relaxálni a fürdőkádban, vagy magának olvasni a kedvenc könyvéből, de neki is szüksége van pár megszokott dologra, amivel lezárhatja a napját. A rendrakás szinte örök.
 
A rend természetesen nemcsak a lelkünknek tesz jót, hanem gyakorlati haszna is van, amit a gyerekek is hamar megtanulnak. Ha mindig megvan a társasjáték összes darabja, vagy a játékbaba minden cipője, akkor azt megéri a helyén keresni.

A szülőknek pedig meg kell tanulniuk rugalmasan kezelni a közös rendrakás feladatát. Annak ellenére, hogy a gyerekszoba rendje a gyerek dolga, mindig segíteni kell neki. Ha esténként csak bezavarjuk a szobájába, hogy öt perc alatt tegyen rendet, akkor a rendrakás büntetés lesz számára. Ha mindig segít neki valaki, akkor pedig öröm, de legalábbis az élet velejárója.
 

Ahova tettük, ott megtaláljuk (Fotó: Pixabay)

Vannak persze ritka alkalmak, amikor bizony meg kell csinálni helyettük egyedül. Ha este nagyon későn érünk haza, és a gyerek már hullafáradt, akkor jobb egyedül, pár perc alatt túlesni rajta. A lényeg, hogy másnap is rendre, rendezettségre ébredjen, és ugyanúgy induljon a napja.

Nem véletlen, hogy amikor a kamaszok szívében és agyában hatalmas a káosz, nem tudják, mit is akarnak igazán, akkor a szobájuk is rendetlen lesz. Szülőként látni ezt nagyon nehéz, és a szülői vérmérséklettől függ, hogy meddig képesek elviselni a kamasz gyerekük szobájában uralkodó káoszt, rendet raknak-e helyettük, és ha igen, akkor milyen gyakran, de jobb ezt is hagyni a maga módján megoldódni: előbb-utóbb újra megjelenik az igény rá, ami azt is jelenti egyben, hogy a kamasz lelkében is kezd helyreállni a rend. Bár a zseni átlát a káoszon, mégis pont a kis zseninek hiányzik majd a legjobban a fülhallgatója, ami egészen biztosan ott van valahol a szobájában, valamelyik kupac alján, csak hát meg kellene találni. Meg lehet próbálni ezt a kupacok áttúrásával is, de az pont annyi idő, mint amennyit az elpakolásukkal kell eltölteni. Igaz, ezt is meg kell tanulni valamikor.