A fiúk nem lehetnek szomorúak, nem sírhatnak, úgy általában nem mutathatják ki az érzelmeiket, mert az nem férfias. Évszázadok óta tartja magát ez a tévhit, ami komoly károkat okoz a fiúknak, mégis nagyon nehezen válnak meg tőle a szülők.
Egy új kutatásban 591 szülőt vizsgáltak a Guelph egyetemen, a kutatók arra keresték a választ, milyen hitrendszer alapján nevelik a gyerekeiket a szülők. A tesztek részeként mérges vagy szomorú lányok és fiúk képeire is kellett reagálniuk a szülőknek, melynek során kiderült, hogy az anyák sokkal elfogadhatóbbnak tartják egy lánynál a negatív érzelmeket, mint egy fiúnál – ami viszont meglepő, hogy az apák nem mutattak megkülönböztető reakciót, sokkal elfogadóbbak voltak a fiaik érzelmeivel, mint az anyák.
Kristel Thomassin pszichológus, a kutatás vezetője szerint azon is meglepődtek, hogy a fiúknál nemcsak a szomorúságot, hanem a haragot is elutasítják az anyák, de ez az eredmény is beleillik abba a sztereotípiába, hogy a férfiak lehetőleg semmilyen érzelmet ne mutassanak ki, mert az nem elég férfias. Az anyák és apák előítéletességében tapasztalt különbséggel kapcsolatban pedig arra jutott a pszichológus, hogy valószínűleg azért alakult ki, mert a nők érzékenyebben reagálnak a társadalmi elvárásokra, ezért könnyebben magukévá teszik a sztereotípiákat.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash)
Ha egy kisfiú sokat hallja a szülőktől, hogy nem szabad sírni, nem lehet szomorúnak lenni és ha kifejezi az érzelmeit, akkor mindig szidást kap, akkor előbb-utóbb beépül a hitrendszerébe az, hogy bármilyen érzelem a gyengeség jele. Meg akar felelni a szüleinek, akik azt közvetítik felé, hogy nem akarnak egy sírós kisfiút, és jól megbüntetik az érzelmeiért. A fiú megtanulja a szülőktől a szabályokat arról, mit és hogyan szabad kifejeznie a belső világából, és mi az, ami elfogadható viselkedés. Ebben az esetben nem elfogadható, ha szomorú vagy sír. Ha szomorú, akkor nincs biztonságban. Ha érzékenységet mutat, akkor gyenge. Ez pedig hatással lesz a felnőtt kapcsolataira is, legyen szó barátságról vagy szerelemről.
Azt kellene ehelyett megtanítani a fiúknak, hogy az érzelmek természetes dolgok, és eszköztárat adni a kezükbe, hogy jól kezeljék az érzéseiket. Nem betiltani kell a szomorúságot, hanem azt tanítani, hogyan tud megbirkózni vele építő módon. Mert ha folyton csak elnyomják a negatív érzelmeket arra hivatkozva, hogy érezni bármit, az nem férfias, azzal csak a mentális és fizikai egészségüket rongálják. A fiúknak igenis szabad sírni, szabad szomorúnak lenni és érezhetik magukat levertnek is, nem kell a gyerekekre ráerőltetni ezeket a hamis macsó ideákat, eljött az ideje, hogy változtassunk a sztereotípiákon.
